Hogyan fogadjam el hogy 23 éves férfiként kopaszodom?

Egyfelől, statisztikailag, a kaukázusi férfiak 2/3-ánál megindul a kopaszodás (kisebb-nagyobb mértékben) 25 éves életkor előtt. Szóval igazuk van azoknak akik azt mondják hogy valahol ez az élet rendje.

Másfelől:

- ha elfogy felülről a hajad teljesen, nem muszáj Louis De Funes-szerű szerzetes sérót hordanod, leborotválod oldalt is, és kész

- menj elébe: nekem sokat segített a kopaszodás elfogadásában hogy amikor megindult a folyamat akkor levágtam nullás géppel az összes hajamat, hogy egyáltalán megnézzem, hogy fogok kinézni haj nélkül. Először sokkoló volt a látvány, de miután megszoktam, rájöttem hogy tök jól áll. Addig azt se tudtam hogy milyen a fejem formája, azért is féltem egy picit a dologtól, vannak emberek akiknek elég érdekes koponya csontozata van, de nekem hála istennek sima és szimmetrikus:D Így már sokkal könnyebb volt elfogadni, hogy egyszer (a nem is olyan távoli jövőben) már nem választás kérdése lesz hogy így hordom a hajamat.

- az előző gondolatot folytatva, fogadd el. Ne legyél azon férfiak egyike, akik minden reggel sírva mossák a hajukat és számolják a kezükben maradt kihullott hajszálakat. A kopaszodás szerintem sok tekintetben hasonlít az öregedéshez: lehet méltósággal, vagy lehet kapálózva, de az út vége világosan ki van jelölve számodra.

- sok tekintetben meg nem hasonlít, mert ha meg úgy érzed hogy az identitásod meghatározó része a hajkoronád és nem élnéd túl az elvesztését, akkor 2021-ben már nem kell kopaszon leélned az életedet, (nem is olyan sok) pénz kérdése az egész és bármit bárhonnan beültetnek. Egy ló sörényét is a fejed tetejére operáltathatod.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy férfi létemre a hajamra anno (ez főként a gimi végét és az egyetem elejét jelenti) nagyon kényes voltam, állandóan állítgattam, figyeltem hogy hogy áll, jól áll-e, utáltam a szelet mert szétfújta, utáltam az esőt, mert ellaposította, fogdostam, ha kellett, ha nem mostam, folyamatosan tükrökért meg visszatükröződő felületekért kapartam, ahol tudtam ellenőrízni, etc., tehát nekem azért egy mélyebb szinten valahol megkönnyebbülés is volt, amikor kihullott a hajam és elkezdtem nagyon rövidre vágva majd borotválva "hordani" (vagy pont hogy nem hordani). Imádom, hogy reggel amikor felkelek pontosan ugyanúgy nézek ki, mint este amikor elmentem aludni. Készülődésnél nem is tudom hány percet spórolt már meg nekem az elmúlt 8-10 évben. Plusz levan a gond arról is hogy "vajon jól áll-e a hajam?". Mindig tudom, hogy hogy nézek ki, és ez azért valahol, nekem legalábbis, sok tekintetben ad egy olyan magabiztosságot ami azelőtt pont hogy bizonytalanság forrása volt.

Én 17 voltam mikor elég agresszívan kezdődött a hajhullás, akkor vettem észre sok más osztálytársamon, hogy nekik is megindult.

Pár évvel rá elkezdtem borotválni, mert felül már nem volt elég haj, hogy bármi értelmeset ki lehessen hozni belőle.

Ha meg meghagytam volna elég tesze-toszán nézett volna ki a dolog, ez a van is meg nincs is, sokak szerint nem túl férfias, van aki határozatlannak tartja.

Vannak akiknek jól áll amúgy, bár ott is számít a megmaradt hajvonal, a hajszín, a kontúr élessége, fejforma. Érdemes rábarnulni, hogy ne nézzem ki betegesen az ember, főleg ha sovány az illető.

Pozitívum, hogy nem kell fodrászhoz járni, a pénz egy része viszont elmegy borotvára :D