Mit szóltok a blogomhoz? Érdemes-e folytatnom?

"Például, ha már mindenki ilyen profi egy blog létrehozásában és megfelelő mennyiségű, minőségű tartalommal tudná ellátni az miért nem ezt teszi?"

Mi nem akarunk blogot írni. Te akarsz. Hát hajrá, eltelt egy nap, hol a mai bejegyzés?

Továbbá ne feledd el, hogy te kértél véleményt egy blogról, így kiakadni azon, hogy válaszolunk, elég nevetséges.

Ezen kívül említsük meg azt is, hogy véleményt nem csak az tud mondani egy blogról, aki maga is blogol - ahogy egy ételről is meg tudod mondani jó-e akkor is, ha nem tudsz főzni.

Ne ragozzuk túl a témát: egy hét múlva térjünk vissza a kérdésre, addigra már nyilván lesz némi tartalom. Mert tartalom nélkül tökmindegy, milyen a dizájn.

[link]

designról meg egy szót se inkább :)

Csatalkoznék én is több előttem elhangzott véleményhez.

Egy kicsit olyan ez, mintha vettél volna egy gitárt, még nem tanultál volna meg egyetlen akkordot sem lefogni, pusztán a gitárt megmutatva, és egy húrt üresen megpengetve megkérdeznéd, hogy érdemes-e folytatnod a gitártanulást. Folytatnod? Még el sem kezdted.

Viszont a blog nem egy Facebook chat. Itt azért elvárható, hogy valaki tudjon helyesen írni, választékosan fogalmazni. Ettől fog megütni egy bizonyos minőséget. (És ez akkor is így van, ha sokan ennek hiányában blogolnak, és akkor is így van, ha történetesen te csak ilyenekkel találkoztál.) A helyesírásodon, fogalmazásodon viszont van mit csiszolni, főleg a vesszők használatát illetően. Lehetőleg kerüld a szlenget, illetve az olvasót kevésbé érdeklő részleteket. Az olvasót nem érdekli, mikor írtad a bevezetőt. Meg nem is mentség arra, hogy nem megy a bemutatkozás, hogy hajnali fél egy van, mert senki nem kötelezett arra, hogy még aznap kitedd, visszatérhettél volna rá másnap, csiszolgathattad volna a mondatokat. Oké, egy énblogba még beleférhetne, hiszen ott te vagy a téma, de a felvezetés alapján ez a blog nem rólad fog szólni.

Vannak esztétikai problémák is a jelenlegi vázzal. A háttér túl élénk, kiesik az ember szeme tőle. A fehér alapon világoszöld betű szintén emberiség ellenes bűn. A színvilág nem egységes, van itt minden, narancssárga linkek, kék háttér, zöld kiemelés…

Amúgy maga a kérdés értelmetlen. Érdemes-e folytatnod? Mit jelent itt az, hogy érdemes? Az ember blogot ír, mert úgy gondolja, hogy szeretne megosztani gondolatokat másokkal. Ha egy emberrel, akkor eggyel, ha ezerrel, akkor ezerrel. Az ember blogot ír, mert ez számára értelmesnek tűnő elfoglaltság, örömét leli benne, megtanul általa fogalmazni, írni, gondolkodni, esetleg némi felhasználói szintű informatikai tudást is összeszed általa, stb… Az érdemes-e kérdés csak abban a kontextusban lenne értelmezhető, hogy sikeres leszel-e vele, sok olvasód lesz-e. Ha csupán ez a cél, akkor érdemes már most abbahagyni, mielőtt még elkezdted volna. Ezért ne csinálj blogot, mert ha ez a cél, akkor a minőség sem lesz olyan, nem is leszel vele sikeres, és örömödet sem fogod lelni benne hosszútávon, de jóval valószínűbb, hogy rövidtávon megunod, még a 10. bejegyzés megszületése előtt.

> Olvass el egy olyan cikket ami a blogírásról/szerkesztésről szól. Külön kiemelik, hogy fontos a design.

A design úgy fontos, mint a terméknél – mondjuk egy joghurtnál – a csomagolás. Egy csomagolás felkelti az érdeklődést, fontos, hogy harmonizáljon a csomag tartalmával. Igen, egy blognál is fontossá válhat a dizájn. Viszont a tartalom az elsődleges és a másodlagos, ehhez képest a dizájn kevésbé. Ez olyan, hogy lehet akármilyen jó a csomagolás, ha nincs a dobozban joghurt, vagy mondjuk romlott joghurt van benne. Akkor tökmindegy, hogy milyen a csomagolás, senki nem fogja megvenni. Egy finom joghurtot meg megveszik a puritán, egyszerű csomagolásban is akár. Ha valóban jó, híre fog menni, sikeres termék lesz. Persze a csomagolás ezt a folyamatot jelentősen felgyorsíthatja, de összességében te mégiscsak joghurtot veszel és nem joghurtos dobozt.

Nota bene a te „blogod” dizájnja kvázi nem létezik. Kb. használod azt a felületet, amit eleve kézhez kaptál, talán lecserélted a háttérképet, de azzal inkább csak rontottál az összképen, mint javítottál volna rajta. Oké, csináltál egy fejlécet, az még úgy el is megy, bár több ponton bele lehetne kötni, de a célnak megfelel, egy bloghoz elsőre jó lesz az. Vagy valami elkerülte a figyelmemet? Van még valami, amit dizájnként értékelni kellene?

> Például, ha már mindenki ilyen profi egy blog létrehozásában és megfelelő mennyiségű, minőségű tartalommal tudná ellátni az miért nem ezt teszi?

Lehet, hogy teszi. De lehet, hogy nem. Én egy időben vezettem blogot. Most nem, mert most nem érzem azt, hogy kellő mennyiségű és minőségű tartalmat tudnék előállítani, és *pont* *ezért* nem vezetek blogot. De ez egy kicsit a „majd akkor kritizálj, ha tudsz jobbat csinálni” érv, ami nem is helyes érv. Például attól, hogy én nem tudok főzni, attól még kritizálhatom az étteremben a levest, hogy túl sós, elvégre az étterem azt vállalta, hogy ő kiáll, és ételeket csinál másoknak, ergo lehet vele szemben minőségi elvárásaim. Ha most én nem tudok főzni, attól még meg tudom ítélni, hogy egy étel finom-e, éppen elmegy, vagy ehetetlen. Ha az étteremben a szakács a kritikára úgy reagálna, hogy „ha annyira értesz hozzá, főzz jobbat, vagy ne kritizáld a főztömet”, az meglehetősen sajátos megnyilvánulás lenne tőle, nem?

Te idejöttél, bemutattad az éttermedet, amiben nincs kaja, viszont billeg az asztal, megkérdezted tőlünk, hogy hogy tetszik az étterem, tehát nem is csak úgy magunktól nyilvánítottunk véleményt, hanem kimondottan a te kérésedre, és most te lázadsz, hogy ha annyira értünk hozzá, akkor ahelyett, hogy az éttermedet kritizálnánk, csináljunk magunknak egyet. Érdekes… Érdekes… Szinte már vicces… Csak azért nem az, mert te ezt mégiscsak komolyan gondoltad, nem poénból írtad.

Na akkor egy harmadik novellát is írok, ha már így belejöttem. :-)

Mindezek ellenére én azt mondom, csináld azt a blogot. Ha valóban csinálni fogod, rengeteget fogsz belőle tanulni. Igen, egy ideig valószínű pocsék lesz az, amit csinálsz – vagy legalábbis néhány jel van arra, hogy így lesz –, de óhatatlanul is egyre jobb és jobb lesz, mert gondolkozni fogsz rajta, hogy hogyan lehet jobb. Óhatatlanul látni fogsz más blogokat, össze fogod hasonlítani a tiedet, észreveszel dolgokat, javítani tudod magadban.

Ne azért csináld, mert jó vagy benne, hanem azért csináld, mert örömödet leled benne. A kritikákat viszont vedd komolyan. Ne zokon vedd őket, hanem komolyan. Ne sértődj meg a kritikán, hanem próbáld megérteni, hogy mi szülte őket, mitől van valakinek negatív képe arról, amit csinálsz, és ezt hogy tudnád kiküszöbölni. Tanuld meg helyesen értékelni azt, amit csinálsz. Ha máshogy értékeled a saját munkádat, mint a többség, akkor valószínű te értékeled rosszul.

Hacsak valaki nem őstehetség, vagy nincsenek más téren megszerzett tapasztalatai, elsőre pocsék blogot fog csinálni. Én is pocsék blogot vezettem. De vezettem. Sokan kipróbálják a blogírást, eljutnak 10 bejegyzésig, aztán feladják, mert hát nem megy úgy, nincs ötlete, kritizálják, nincsenek olvasói. Ez olyan, mintha valaki 3 hónap után feladná a gitározást, mert még mindig nem tudja eljátszani a legütősebb gitárszólókat, már úgy kell rávennie magát arra, hogy elővegye a gitárt és gyakoroljon. Van, aki itt adja fel. Van aki meg ennek ellenére tovább gyakorol, és ha nem is három hónap, de három év után tényleg megtanul gitározni, sikereket ér el, immár valóban örömét leli benne, önbizalmat ad a már megszerzett tudás, és szomjazza azt, amit még nem tud, de meg tud tanulni.