A tipusossag miert jo egy nyelvben?

Hogy már fordítási időben kiderüljön, hogyha valami hibát elkövetsz, például egy számokból álló listába egy stringet teszel.

Valamint gyorsítja a kódolást is, mert az IDE a típusnak megfelelő metódusokat hozzafel autocomplete.

Számos okból:

1. Hatékonyabb. Az erősen típusos nyelvek esetében már fordítási időben ismert mindennek a típusa, így futásidőben nem kell típusellenőrzéseket végezni

2. Biztonságosabb. Újfent, fordítási időben elvárja, hogy mindennek meglegyen a típusa, és azok passzoljanak, így futásidőben nem fordulhatnak elő típushibák.

+1. Egyszerűbben áttekinthető. Ez egy apróbb bónusz, de egy erősen típusos nyelv esetében már fejlesztés közben is könnyen láthatod minek mi a típusa, és ez segíthet gyorsítani a fejlesztési időn. Ugyanakkor meg az erős típusosságnak az egyik hátránya, hogy mivel szigorúbb, kötöttebb, ezért megfontotlabban, precízebben kell megtervezni, ami meg a fejlesztési idő lassulására tud lefordulni. Szóval.. ez a kettő kind of kinullázza egymást.

Hogy mikor ajánlott mindenképp?

Mindig, amikor nem akarsz gány kódot írni. ;-)

Egyébként nem feltétlenül rossz, ha egy nyelv nem, vagy nem szigorúan típusos. Például a C-t is a gyengén típusos nyelvek közé sorolják, amit nagyon hatékonyan ki lehet használni, ha gyors konverziókról van szó. A szkriptnyelveknél pedig felettébb divat a típustalanság. Ami egy tök jó dolog, ha 5 perc alatt valami szkriptecskét össze kell dobni, viszont - ahogy fentebb írták - egy nagyobb rendszerben ez megnöveli a hibák lehetőségét. Pontosabban: azon hibák lehetőségét, amik nem derülnek ki már fordításkor.