Szakmailag kisiklottam, most mit tegyek?

Igen, tényleg sok ilyen kérdést tettem fel, mert hát tényleg nem vagyok egy könnyű helyzetben.

Igen most első sorban tanulnom kellene a szakmát, és nem megpróbálni olyan feladatokat elvégezni, aminek a felét se értem.

Annak idején azért erre jelentkeztem, mert úgy kb. minden érdekelt valamennyire, és a szülővárosomban ez tűnt a legértelmesebb szaknak. Amit az egyetemen leadtak, azt szépen meg is tudtam tanulni, és vissza is tudtam adni. Azokat a beadandókat is meg tudtam egyedül csinálni, amikhez nem kellett felhasználnom, amit leadtak. Ahol nem adták le az anyagot, és úgy kellett beadandót programot csinálni, ott másoktól kellett segítséget kérnem. Nem más írta meg a beadandóm, hanem mással együtt írtam meg, illetve a végére megértettem azt a technológiát is. A vezetett gyakorlatokat szerettem, ott könnyen tudtam tanulni. A laborokat utáltam, csak szenvedtem azzal, hogy önállóan kellene boldogulnom.

Illetve kellemes helynek tűnt az egyetem, és mivel van egy humán oldalam is inkább oktatónak maradtam volna a végén ott, mintsem, hogy tényleg fix nyolc órás állásban legyek programozó.

Amikor önállóan kellett egyetem alatt programot írni, akkor teljesítettem a legjobban, ha már a kezemben volt a feladathoz szükséges technológia nagy része. Akkor nagyobb bajok voltak, ha tök új rendszerben kellett mindent csinálni. Azt szeretem, hogy előbb megtanulok valamit aztán alkalmazom.

Az egyetemről egész más elképzeléseim voltak. Azt gondoltam, hogy kb. olyan, mint egy bootcamp, hogy ténylegesen a szakmai munka elvégzését, a programozást fogjuk megtanulni, és nem olyan elméleti baromságokat, amik nélkül simán lehetne programozni (lineáris algebra, absztrakt adatbázis lekérdező nyelvek stb.), én hülye meg ezeket is megtanultam, és röhögtem a kockákon, hogy harmadszorra veszik fel azokat a tárgyakat, amik nekem meglettek elsőre (nekik jó munkájuk van, nekem nem).

Ha jelenleg újrakezdhetném ezt a szakot, akkor inkább azt mondanám, hogy legyen meg több csúszással is akár, de mellette, amikor nincs még pénz keresési kényszer inkább a gyakorlati dolgokat kellene megtanulni jobban. Illetve akkor volt egy olyan elképzelésem, hogy megpróbálok szabadúszó egyéni vállalkozó lenni webfejlesztésben, de nem igazán mozdultam rá eléggé.

Most lehet, hogy már ott más szakot kezdtem volna el, vagy most elkezdenék valami mást, ha lenne rá anyagi keretem.

Az is felmerült, hogy csak egy időre el kellene mennem valami mást csinálni, hogy ki tudjam kapcsolni azt a görcsöt, feszültséget, ami bennem van most a szakmával kapcsolatban. Ha látnám, hogy másból is tudok élni, és nem kényszer lenne többé a programozás, hanem szabadon tudnám csinálni, úgy, hogy meg tudom látni a szépséget benne, örülhetek, ha egy kis dolog sikerül, és nem az a nyomás van rajtam, hogy most muszáj megugranom egy nagyon magas lécet, akkor működhetne nálam a történet. Akár úgy, hogy egy tanulási idő után mellékesben állok neki programozni.

Onnantól talán nem okozna gondot a fejlődési kényszer, ha már nem a pályán maradás lenne a tét, hanem az, hogy a fejlődéssel jobb melót tudnék magamnak szerezni.

Bár lehet, hogy ezeket egy jó pszichoterapeutának kellene elmondanom.