Javában hogyan tudom ezt megcsinálni?

Az első kóddal az volt a gond, hogy || műveleteket használtál, tehát a while(a || b || c || d) azt jelentette, hogy amíg FENNÁLL az, hogy 'a', vagy hogy 'b', vagy hogy 'c', vagy hogy 'd', addig folytassa a ciklust. Tehát a ciklusod csak akkor lépett volna ki, ha a beolvasott érték egyszerre 1,2,3 és 9 is. Ez nyilván lehetetlen :D

Most hogy külön függvénybe kiszervezted még mindig fennáll az a probléma, hogy totál meg van fordítva a logika. Az IsValid függvénynek akkor kéne false-ot visszaadnia, amikor NEM érvényes értéket kap, és a ciklusnak addig kéne mennie, amíg fennáll, hogy NEM IsValid. (Ezt jegyezd meg, a WHILE ciklusfeltételt úgy értelmezzük, hogy "amíg fennáll, hogy")

Tehát első lépés a while-ban megfordítani a feltételt. Utána megfordítani a függvény kiértékelését, hogy akkor legyen true, ha 1,2,3 vagy 9 jön paraméterül. Egyben össze is vonhatjuk a sok if-et egyetlen kifejezésbe:

if(userInput == 1 || userInput == 2 || userInput == 3 || userInput == 9)

return true;

Vagy rögtön vissza is adhatod a logikai kiértékelés eredményét:

return (userInput == 1 || userInput == 2 || userInput ==3 || userInput == 4);

Használj tömböket, valahogy így:

int promptOption() {

int[] validOptions = new int[] {1, 2, 3, 9};

int option;

do {

option = sc.nextInt();

} while (!Arrays.toList(validOptions).contains(option));

return option;

}

#6 Egyrészt tömbök és a contains függvény használatával jóval érthetőbb kódot ír, másrészt karbantarthatóbb is az eredmény, harmadrészt pedig "élesben" inkább fog ezzel a formával találkozni.

Teljesen felesleges olvashatatlan feltételek tömegével megszórni a kódot, amikor vannak rá jóval olvashatóbb és karbatarthatóbb megoldások. Tegyük hozzá, hogy minnél egyszerűbb a feltétel, annál könnyebb megértenie és tovább lépnie. Márpedig azt vizsgálni, hogy "tartalmaz/nem tartalmaz" még mindig sokkal egyszerűbb, mint egyesével explicit megvizsgálni az értékeket.

"Plusz ezzel átugorjuk a logikai kifejezések írását, amiben a kérdezőnek láthatóan vannak hiányosságai."

TOvábbra is kitartok amellett, amit mondtam.

#8 Értem, amit mondasz, hogy gyakorlat teszi a mestert, csak én meg marha sok olyan esettel találkoztam, amikor a delikvensnek rögzült ez a fajta kódolási módszer (ti. hogy egymás után hány repetitiív módon kódokat), azt alkalmazta "élesben" is, és olyan ocsmány kódot hagyott maga után, hogy az ember szálanként tépi tőle a haját.

Messzebbre jut szerintem, ha nem így gyakorolja a feltételek megfogalmazását, hanem úgy, ha értelme is van annak, amit csinál, és nem csak gányol.

#9 Én meg picit a másik oldalról nézem a dolgot, millió olyan kódot láttam már, hogy egy programozó anynira el van szállva a beépített függvényekkel, hogy szabályosan megtöbbszörözi a program futási idejét, mert szó szerint mindenre valami beépített cuccmákot hív meg, bele se gondolva, hogy mennyi fölösleges mukát végez emaitt a háttérben a program.

Hogy egy hasonlattal éljek, Petike le akar ugrani a két sarokra levő boltba, ezért elsétál a buszmegállóba ami ott van 10 méterre a házától, felszáll a buszra, tesz vele egy teljes kört, hogy végül a bolt előtt levő megállóban leszálljon róla. AZtán hazafelé természetesen megvárja a következő buszt hogy azon az 50 méteren elvigye. NAgyon sok ilyen programozóval találkoztam, aki csak azt látja, hogy milyen hosszú a kód amit írt, és milyen egyszerű olvasni, de abba nem gondol bele, hogy a rövidke kis kód mögött milyen algoritmusok mozognak, és mennyi fölösleges munkát végez vele.