Linux-os forrásprogramokat miként fordított régen DOS alá egy fordító, hogy működjön, miként kell ezt elképzelni?

"Linux-os forrásprogramokat miként fordított régen DOS alá egy fordító"

Sehogy.

Eleve, a DOS lényegében a BIOS rutinok hívásainak gyűjteménye, míg a linux a boot folyamat után egyáltalán nem támaszkodik a BIOS-ra.

A memóriakezelés is más. A DOS nem ismer (legalább is alapban, extender nélkül) memóriát 1 MB felett, míg a linux csak az 1 MB feletti memóriát ismeri és kezeli.

A DJGPP egy c++ fordító. A dologhoz köze nincs, ahogy a Posix szabványnak se túl sok.

Megírták a programot úgy, hogy lehetőleg ne legyen benne semmi specifikus. Ezután átjavítgatták egy fordítóval a másik operációs rendszerre, ezzel lett egy-egy változat mindkettőre. Ha az új változat fordult a régi operációs

rendszeren, akkor nem kellett két változat.

"A két rendszer közt azért nem kevés eltérés volt"

Ez így van, ezért a futtató környezettől függően szükség van egy rétegre a kettő között. Ezt a réteget a fordító belevarrja a kész kódba.

"Ez így van, ezért a futtató környezettől függően szükség van egy rétegre a kettő között."

Pontosan így van. Egy emulációs layeren lett futtatva a kód.

"Sehogy.

Eleve, a DOS lényegében a BIOS rutinok hívásainak gyűjteménye, míg a linux a boot folyamat után egyáltalán nem támaszkodik a BIOS-ra. ........"

Ennek semmi köze a témához. Ha valami POSIX vagy legalább részben POSIX, akkor teljes egészében vagy részben implementálja a POSIX eljáráshívásokat. Ezt lehet nevezni emulációs layernek. Hogy az adott fordító ezt miképp oldja meg, az már a saját belügye.