Hogyan lehet meghatározni, hogy n szám tökéletes vagy nem?

"tehát a program a gyötrelmesen hosszú számolás ellenére is csak az alját kapirgálja annak a tartománynak, amelyben a bosszantóan együgyű táblázatos változat azonnali és csalhatatlan eredményt ad.

Természetesen én leszek a legboldogabb, ha #21 és #22 részletesen kifejti, hol szaladt cigányútra az okoskodásom,"

Az a helyzet, hogy ez már megtörtént, ráadásul legalább három példányban. Ezt még ragozni fölösleges is, ha te nem látod be ennyiből, hogy tévedtél.

QuadWord:

Tudod, az, hogy egy számítógép szóhossza annyi, amennyi, még nem foglalja magában azt, hogy max. a szóhosszával egyező, tehát azt meg nem haladó számokkal volna csak képes műveleteket végezni.

Ugyanez vonatkozik a programnyelvek (incl. freepascal) adattípusaira is.

Ha többel nem, de talán ennyivel (bigint) többet tudott nálad az a tanár is, akit te olyan könnyedén - és igaztalanul - leszólsz.

Kár, hogy nem olvastad el, amit írtam.

„Az a helyzet, hogy ez már megtörtént, ráadásul legalább három példányban.”

Sajnos, nem.

Elnézést kimaradt egy else ág

....

begin

hiba := -1;

while hiba <> 0 do

begin

Write('Kerem a szamot: ');

ReadLn(s);

Val(s, input_szam, hiba);

end;

if (input_szam mod 10 = 6) or (input_szam mod 10 = 8) then

begin

if kobre(input_szam) then

if gyanu(input_szam) then

WriteLn('Tokeletes: ', input_szam)

else WriteLn('Nem tokeletes: ', input_szam)

else WriteLn('Nem tokeletes: ', input_szam);

end

else WriteLn('Nem tokeletes: ', input_szam);

ReadLn;

end.

@#34:

Hááát... amennyire laikusként látom, működik is..., gyors is..., de a tanár biztosan nem erre gondolt, tehát nincs helye Kérdező skillsetjében. Sajnálom, karó.

"A fölényes lesajnálás nyilván abból ered, hogy SimkoL táblázata természetszerűleg véges, míg az általános algoritmus a végtelen számsor egészében érvényes."

Innen látszik, hogy még mindig nem érted miről van szó. Nem, nem a táblázat végessége a probléma, hanem az, hogy egy ilyen iskolai feladat célja az, hogy gyakorolja az illető az algoritmusok megvalósítását. És bármenynire is próbálod azt mondani, hogy nem komplexebb, azért egy osztókereséssel egybefűzött összegzés egy PICIT összetettebb feladat, mint egy egyszerű for loop egy predefiniált tömbön. Persze, hasznos dolog az, ha az ember megtanulja használni a kiskapukat, de ez effajta "teljesítményoptimalizálás" nem az első elcke, nem is a második, sőt, még a huszadik elckénél sem ez következik. Először sajátítsa el az ember az alapvető készségeket, mint pl egyszerű algoritmusok elkészítése. Annak, aki most tanulja, hogy mi a különbség a for meg a while ciklus között nem azzal kell foglalkoznia, hogy mennyi processzoridőt tud megspórolni trükközéssel. Azt majd megtanulja 5 év múlva, vagy amikor eljön annak az ideje.

Derék dolog, hogy a gólyamesében és a Mikulás létezésében való csalódás után nem akarjátok Kérdezőt újabb traumával terhelni, de nem gondolod, hogy a korunktól kissé idegen ez a viktoriánus szemérem? Miért is ne lehetne rányitni a szemét -- nem öt éves spéttel, hanem ebben a minutumban --, hogy egy feladatnak többféle megoldása is lehetséges, sőt, adott esetben a legnaivabb „kiskapu” is lehet a leghatékonyabb?

Ja persze, a tanár. Ő az, aki ugyanúgy elvárja az ötlettelenséget a nebulóktól, mint az osztályvigyázzt. Az a baljós árnyalak, akit én olyan könnyedén és igaztalanul leszólok (#32), minthogy a társaságból egyedül, nyitott szellemű, gondolkodásra képes embernek is el tudok képzelni, aki örömmel fogadja a saját eredeti elképzelésétől eltérő megoldásokat is. Akit a többiek bezzeg túlbecsülnek azzal, hogy eleve egyetlen sínen csúszkáló elméjű idiótának tartják, akinek a szemében egy friss ötlet vörös posztó, és szekundával torolja meg, ha valaki effélével mer előhozakodni. Hát bocsi, amíg semmi biztosat nem tudok róla, én továbbra is szívesebben gondolom intelligens lénynek. Sőt, amíg a fantáziámnak nem szabnak határt a rideg tények, az is belefér az ábrándozásaimba, hogy ki tudja, talán éppen azért adta fel az egész feladatot, mert azt várja: Hátha egy éles eszű tanítvány észreveszi, hogy előre ismert értékeket fölösleges kiszámoltatni. Mi tagadás, ez a teória sincs is jobban megalapozva, mint a vaskalapos prosztó rémképe, de szerintem semmivel sem rosszabb.