Egyetemeken hogy zajlik a programozás tanulása?

Könyv ha van is, a kutya sem kéri számon és senki se olvassa el.

Ülsz egy gépteremben, a tanár monitorja ki van vetítve, aztán mutogatja mit hogyan.

Léteznek egyetemi tankönyvek, de gyakoribbak a jegyzetek.

Az egyetemeken, főiskolákon az előadó leadja az anyagot, plusz monstanában vetít, illusztrál is, a hallgatók meg jegyzetelnek, ezeket tanulják meg később, ezekből vizsgáznak. A programfejlesztés alapjait elmagyarázzák, ezt követően kerül sor gyakorlati fejlesztésre géptermi tevékenységre. Az alapelvárás, hogy ha valaki orvosira megy, akkor ne csak a tananyagot tanulgassa meg, hanem önerőből is tanuljon, tehát tisztában legyen azzal, hogy milyen az emberi test felépítése, hol helyezkedik el a máj, a lép, a tüdő, stb. Ugyanígy a programfejlesztés során sem fogja senki szájba rágósan elmagyarázgatni senki egy-egy hallgatónak, hogy mi az az include file, vagy hogy az éppen aktuális c++ fordító x-edik kapcsolója mire jó. Ilyesmit már nyilván önerőből kell elsajátítania a hallgatónak. Ebben segítségére van az internet és maga az egyetemi közeg, a jobb fejű évfolyamtársak, vagy esetenként a tanár, a témavezető.

Az oktatók rendszerint kiosztják a jegyzeteiket a hallgatóknak, úgyhogy kevés hallgató ír jegyzetet programozó szakokon.

Egyes gyakorlatokból beadandók (is) vannak, ezek a ZH előfeltételei. Működniük kell, tudniuk kell, amit az oktató elvár. Ehhez a oktató segítséget is nyújt, de nem rágja a hallgatók szájába.