Hogy szokás az ilyen típusú osztályokat általánosságban hívni?

Ha értelmesen van megcsinálva, akkor ezt hívjuk DAO (Data Access Object) tervezési mintának. Ha szarul csináltad meg - például egy osztály kezel minden létező adatot - akkor hívhatod Blob-nak, ami kerülendő minta.

Ha egy ilyet jól akarsz megvalósítani, akkor az alkalmazásodnak nem szabad függenie az adatelérésről. Tehát ha megcsinálod mondjuk XML fájlokkal az adattárolást, aztán holnap azt mondják, hogy "ja bocs, adatbázisban kellene", akkor ne kelljen belenyúlni magába az alkalmazásba. Ha hallottál olyan dologról, hogy interfész, ezzel könnyedén elérheted. Csak ugye itt beleköphet a levesbe az, hogy sok osztályod ezt a DAO-t használni akarja, így rengeteg helyen paraméterezned kell. Erre is van megoldás, nézz utána, mi is az a Dependency Injection Container.

Egyébként a témáról van egy nagyon jó cikksorozat a refaktor.hu-n magyarul, amit érdemes elolvasnod:

[link]

Ha jól értem akkor azt írtad le amit egy serivce csinál: lekéri az adatokat valahonnan (DAO-tól vagy másik service-től), feldolgozza/szűri/átalakítja (jellemzően converter segítségével) és visszatér valami dto-val vagy dto-k listájával.

Ugyan az előző jól leírta a DAO lényegét de azért nem értek vele egyet mert: DAO nem hív service-t, csak serivce hívhat DAO-t, illetve DAO-ba nem szokás logikát írni, az jellemzően a service dolga.

Alapvetően én is a DAO-ra voksolnék.

Az, hogy alatta éppenséggel adatbázis van, vagy valamilyen hálózat kommunikáció, esetleg direkt fájlelérés, vagy kutyafüle, implementációs részlet, amely a kliens kód szempontjából lényegtelen - neki ez egy DAO, amitől meghatározott adatokat lehet kérni. Alapesetben az infrastructure-rétegbe tartozik.

BlaBlaDAO vagy BlaBlaDao a leggyakoribb, amivel találkozom.

Érdemes lehet megfontolni a Generic DAO Pattern bevetését, ha több ilyennel is dolgod van egy alkalmazáson belül. Az implementáció értelemszerűen nyelvfüggő.