Valaki elmagyarázná ezt nekem (lent. )?

Hát... attól függ, milyen részletességgel szeretnél választ, mert az enhanced details-es leírásban már a kvantumfizika is bejátszik.

De maradjunk csak egy rétegnél: van a pipe, cső, amit a kernel kezel. van stdin (standard input) és stdout (standard output) pipe. A os, tehát a kernel számontartja, hogy melyik process stdin/stdout-ja melyik terminálablakhoz van kötve, és így onnan veszi az inputot, oda adja az outputot.

Ha ennél bővebb leírás kell, akkor google a barátod pipeline témában.

Kérdező: Na az ilyenekből mint te is, látni esélyt, hogy fejlesztővé váljanak.

Amikor kiiratsz valahová valamit, az általában nem a programod dolga, hanem az operációs rendszeré. Te, azaz a progid csak lepasszolja a firkálnivalót az oprénak és a többit már az intézi. Legalábbis általában, mert meg lehet kerülni az oprendszert is!

Ennek a kiírásnak a megvalósítása operációs rendszerenként más és más.

A DOS-nál (ha hallottál róla) még úgy volt, hogy a DOS a BIOS megfelelő rutinját hívta meg ehhez a feladathoz. Az meg annyit tudott, hogy egy karaktert betolt a video memória megfelelő helyére.

A dolog kb. így nézett ki:

1. A programod ki akar írni egy betűt, mondjuk az A-t. Ekkor generált egy megszakítást, hogy rá figyeljen a proci, az A betű kódját (ASCII 65) átadta a DOS-nak.

2. A DOS szépen meghívta az int12h BIOS rutint, ami kiolvasta a megfelelő regiszterből (vagy memóriarekeszből) a 65-öt (ASCII 65 a nagy A betű kódja), majd a képernyőmemória aktuális pozíciójába kiírta azt és egyel arrább léptette a kurzort.

Ennél persze valamivel bonyolultabb volt a történet, mivel már a DOS-ban is átirányítható volt a standard ki és bemenet, tehát a BIOS rutin éppen oda írt, ahova a DOS előzőleg be lett állítva. Ha éppen file-ba, akkor oda, ha egy soros, vagy párhuzamos portra, akkor meg oda. Ezért pl. lehetett a gépeket egy nyomtatóval is használni, nem volt kötelező monitor. Ahelyett a printeren jelent meg az ami a monitoron kellett volna, hogy megjelenjen.

Ugyanez egy windows vagy linux környezetben azért lényegesen bonyolultabb, mivel az már kihasználja a multitaszk előnyeit, tehát egyszerre több progi futhat, azok meg thread-eket futtathatnak amelyek akár kommunikálhatnak is egymással (teszik is) emiatt viszont egy bonyolult rendszer jön létre, ahol már az egy darab A betű kiiratása is sokkal összetettebb feladat, mint az korábban, a DOS idejében volt, bár az elv ugyanaz, csak a BIOS már nem vesz részt a folyamatban, az rég óta nyugdíjazva lett, helyette kernel, meg szervizrutin, vagy démon (daemon) van.

Bocsánat, nem int12h, hanem 10h BIOS rutin egy karakter kiiratása.

Instruction: int 10h

BIOS Operation: Video I/O Services

Parameters: Several, passed in ax, bx, cx, dx, and es:bp registers.

Probably the most commonly used video service call is the character output routine:

Name: Write char to screen in TTY mode

Parameters ah = 0Eh, al = ASCII code (In graphics mode, bl = Page number)

This routine writes a single character to the display. MS-DOS calls this routine to display characters on the screen.

A bemenet meg hasonló.

Pl. a billentyúzet egy gombját megnyomod, akkor a billentyűzetben lévő kis processzor feldolgozza, hogy melyik bill. gomb volt lenyomott állapotban (persze azt is, hogy meddig, de ne bonyolítsuk) és annak megfelelő kódsorozatot küld a gép felé, persze előtte az is megszakítást generál. A gép oprendszere meg, ha nagyon rendes, akkor lekezeli a megszakítást, azaz beolvassa a küldött kódokat, feldolgozza azt és adott rutinnak átadja, az meg kiírja a képernyőre (vagy más standard kimenetre), az előbbi hozzászólasban leírtak szerint.

A megszakítás egy olyan dolog ami egyebek mellett lehetővé teszi azt, hogy a ki és bemenő adatok akkor legyenek feldolgozva, ne csak olyankor, amikor a CPU éppen ráér, mert ugye mi akkor is gépelhetünk, amikor a CPU valamit csinál. Erre jó a megszakítás, ami arra kényszeríti a CPU-t, hogy fejezze be a melót és figyeljen a megszaktást kiváltó eszközre. Ekkor a CPU aktuális állapota elmentődik egy un. verembe (stack) a CPU kiszolgálja a megszakítást kérő egységet (billentyűzet, egér, anyám tyúkja) és visszahorgássza a veremből a korábbi állapotát, majd ott folytatja a gürcölést, ahol abbahagyta.

Azt még jó tudni a megszakításokról, hogy az oprendszereknek nem kötelező foglalkozniuk velük. Adódik a kérdés: na de akkor hogy a bánatba kerül be a lenyomott billentyű kódja a gépbe? Hát úgy, hogy a CPU nem foglalkozik a megszakítást kérő eszközzel a megszakítás pillanatában, hanem ő maga adott időközönként megnézi a perifériák portjait és beolvassa azokat. Ez a polling. Ami persze plusz processzoridőbe kerül, mert akkor is nézelődik a proci, amikor nem is jön adat, de annyiban jobb a megszakításnál, hogy a prociterhelés egyenletesebb, mert a megszakítás bűn lassú (proci 'megáll', állapotot vermel, megszakításkérést kiszolgálja, proci a korábbi állapotát a veremből visszatölti és folytatja a gályázást).

Ma viszont már olyan q gyors procik vannak, hogy a megszakítások kiszolgálása meg se kottyan nekik, így manapság a polling a PC-k esetében már nem divat.