Az IOS-en hogyan tudnak elérni sokkal kevesebb hardver igény mellett akár nagyobb teljesítményt, mint androidon?

Úgy, hogy IOS-t futtató telefonból mondjuk van 6-féle, de ezek között is inkább csak a memória mérete, meg ilyen apróságok különböznek.

Míg szinte ugyan az az Android fut az 5 ezer Ft-os telefonon, mint a 100+ ezer Ft-oson vagy egy pendrive méretű TV okosítón.

Az Android a sebességet és a stabilitást kénytelen beáldozni, hogy szinte bármint elmegy.

Az IOS a változatosságot áldozta be a sebességért és a stabilitásért.

Tengor:

Dehogy is! Az androidon egy JAVA interpreter fut, míg az iOS-en natív applikációk zörögnek.

iOS: Az alkalmazások natív, binárisok, amelyek közvetlenül a processzoron futnak. És ahogy előttem is írja a kolléga, az iOS ütemezője* olyan, hogy az előtérben lévő alkalmazás kapja meg a legtöbb processzoridőt (magas a prioritása a többi, háttérben futó alkalmazáshoz képest).

* Ütemező - Ez menedzseli, hogy a gépen futó alkalmazások közül melyik mennyit kapjon a processzorból.

Android: Az android egy Linux kernel és egy grafikus framework, a framework tartalmaz egy virtuális gépet (ez a dalvik (újabban már ART)) amelyben futnak az .apk alkalmazások. Ez persze jelentős sebességcsökkenést eredményez. Olyasmi az egész, mintha PC-n futtatnál egy PC emulátort (VMWare) és abban futna az operációs rendszer, meg a programod.

Ugyanakkor, éppen ez a megoldás teszi lehetővé, hogy akár többezer féle hardveren is ugyanúgy nézzen ki a szoftver és ugyanúgy fusson is mindenhol, mivel a futtató környezet mindegyiken azonos. Ennek azonban ára van. Az ár a sebességcsökkenés.