Amikor valaki egy operációs rendszert ír, akkor azt hogyan tudja lefordítani?

Gondolom nehéz lenne utánakeresni legalább a wikipédián:

[link]

Egyébként létezett a linuxon kívül más operációs rendszer is, amin futtathatott gcc-t. (az x86 assemblyben meg nincs malloc, ugyebár)

Általánosan annyi a válasz, hogy Assembly/Machine code.

Egy fordítóval.

Nyilván másik gépen.

Köszönjük a kérdésedet.

1.)

"Előbb-utóbb olyan utasításokat kell használnom, amik más esetben valamilyen rendszerhívásra épülnek."

Már miért is? Éppen azt a kernelt írod, amit majd mások hivogatnak...

2) Az MS-DOS bármelyik verziója valaki szerint komoly oprendszer? vagy miért lettem lepontozva vajon?

@05-30 23:54

"

"Előbb-utóbb olyan utasításokat kell használnom, amik más esetben valamilyen rendszerhívásra épülnek."

Már miért is? Éppen azt a kernelt írod, amit majd mások hivogatnak... "

"

Más esetben az azt jelenti , hogy olyan esetben amikor nem ő írja meg a kernelt hanem már az kész van.

"Az MS-DOS bármelyik verziója valaki szerint komoly oprendszer? vagy miért lettem lepontozva vajon?

"

Annak számított évtizedekkel ezelőtt.

----------------------------

@kérdező

"Szóval mondjuk, hogy nagyon okos vagyok, és leülök kernelt írni. Előbb-utóbb olyan utasításokat kell használnom, amik más esetben valamilyen rendszerhívásra épülnek. Olyan fordítót honnan szerzek, ami az általam kitalált rendszerhívásokat ismeri?"

Olyan fordító nyilván nincs ami alapból ismeri. A gcc fordító képes fordítani rengeteg célhardverhoz is (azaz pl. beágyazott rendszerekre). Pontosan hogyan azt sosem próbáltam, a gcc manual-ja több száz képernyőnyi rengeteg kapcsolója van melyeknek csak egy kis részét tudom fejből is. Pl -S Assembly kódot készít, -E: Csak a elõfeldolgozást végzi el, melyet a standard outputra ír stb.

A fordítás 4 fázisból áll alapesetben: 1:elõfeldolgozás azaz preprocesszálás (preprocessing); 2:fordítás (compilation); 3:összeállítás (assembly); 4:szerkesztés (linking).

A 2.-ik fázis pl. Assembly kódot állít elõ. Nem költelező minden fázison végigmenni, lehet csak pl. a 3-asig menni, meg lehet pl. a 2-estől kezdeni.

A kernel írástól elrugaszkodott példa:

Aki nagyon profi azaz egyes fázisokat ki tudja cserélni másra ha akarja, ha kell akkor belenyúl a gcc forrásába és újrafordítja. Mondjuk meg lehet azt is csinálni , hogy c-ről pascal-ra fordítson. Elég absztrakt szinten nézve az mindegy hogy szokásos módon vagy más platformra fordít vagy másik prog. nyelvre.

Visszatérve a kernelhez, ott kénytelen vagy használni Assembly kódot ha tetszik ha nem.

Nekem ugy tünik, itt senki nem értette meg a kérdésedet.

A (vélhetően helyes) válasz:

A forditót használod, de csak azt. Semmiféle libc-re való hivatkozás nem lehet a kódodban, értelemszerüen.

Azt, mármint a libc-t neked kell megirnod. Semmire nem támaszkodhatsz. A képernyőkezelést, a kurzormozgatást, a printf függvényt (meg az összes többi szahart) is neked kell megirnod. Aztán ha van ilyen library-d, azzal már forditgathatsz a saját rendszerednek megfelelő kódot.

"Visszatérve a kernelhez, ott kénytelen vagy használni Assembly kódot ha tetszik ha nem."

Nem kénytelen haszánlni. Miért is lenne kénytelen?

Assembly kikerülhetetlenül csak a boothoz kell, már ha nem elégedett a GRUB-bal, a LILO-val vagy más értelmesebb boot menedzserrel. Mert ha igen, akkor elég a C, nem kell egy sor asm kódot sem irnia. Persze olyan is lesz a rendszere, de akkor sem kell neki - ha nem akar - assembly-zni.