15 evesen mibol tudom megallapitani, hogy tenyleg van-e tehetsegem a programozashoz?

"A legjobb programozók egy jó része súlyos lelki problémákkal küszködik"

Jah, mert túlzásba vitték a számítógép-buzerálást. Beszükültek, elhiztak, nincsenek barátaik, nincs nőjük, és amikor rájönnek arra, hogy mennyire elb-szták, elkezdi frusztrálni őket, hogy szüzen fognak meghalni. De nem sajnálom őket, maguknak csinálják, amelyiknek meg van lelkiereje, az kimászik belőle.

Ezek a tanácsok egy kicsit elborultabbak. A matekot meg lehet tanulni, nem kell filozifikusság, meg ilyesmi, a programozók nem szalagon készülnek, hogy mindenki ugyan-olyan legyen, a programozó, meg általában, a szakmáját szerető és feltörni vágyó emberek legnagyobb ellensége a lustaság. Amennyi idő azzal töltesz, hogy azon gondolkodol lehet-e esélyed, az épp elég egy program bővítésére, fórumozásra a témában, olvasásra. Képezd magad, nézz meg egy-két freelancer weboldalt, és ha az ottani munkákból van 1-2 amit meg tudnál csinálni, jó úton jársz.

A másik, hogy a matematika nagyon fontos eleme a programozásnak, főleg a továbbtanulásnak, ezért azt mindenképpen gyakorold, fejleszd, ne csak az iskolában. Ott a khanacademy pl., meg még ezer és egy oktató oldal, ahol az alapokat elsajátíthatod. Utána az egyetemi órarendeket nézd meg, és próbálj meg beszerezni egyetemi matek pdf-eket, és a vázlatokban megjelöl referenciákból, ajánlott irodalomból.

A programozás szerintem nagyobb részben elkötelezettség és gyakorlás, nem zseniség kérdése, 9.-ben pedig semmiről sem késtél le.

ma 14:45

Nincs igazad, és az alábbiakban azt is kifejtem, hogy miért. A programozó problémái persze általában belső jellegűek, és a túlzott intelligenciából illetve a kreativitás nem megfelelő helyre való helyezéséből erednek.

Nem jól látod a helyzetet. Ahhoz, hogy valaki programozóvá váljon, nem elég az, hogy a számítógépet b-zerálja. Ez ma egy nagyon fontos szakma, ha nem a legfontosabb. De nagyon kevés programozó van. A programozáshoz kell egyfajta tehetség, ami általában problémákkal párosul, mint ahogy minden más tehetség is. Eleve kevesen tudják ezt a tehetséget ilyen módon kiaknázni a problémáik miatt. Tévedsz abban, hogy ennek bármi köze van ahhoz, hogy az ember sokat használ számítógépet. Vegyük sorra a jó programozó néhány tulajdonságát: otthonosan mozog az élet több területén is; nem fél a gyakorlatias megoldástól; kedveli a szabad életteret, és ha önálló elképzeléseket fejthet ki; gyakran vannak kreatív reakciói - ezt pszichológiai értelemben véve valószínűleg pont, hogy a problémák okozzák. A legfontosabb elem ebből a kreatív reakció, ami valami olyasmit jelent, hogy egy váratlan, vagy nehezen megoldható élethelyzetben olyan, nem logikusan levezetett ötletet valósítanak meg, amely utólag logikus levezetéssel magyarázható. Vagyis a programozó képes logikus levezetést megérteni és alkalmazni, de ezeket inkább használja, mintsem előállítja. Más tudományágakban másképp jelenhet meg a kreativitást. A közhiedelemmel ellentétben a művészetben például nagyon ritkán vannak ilyen kreatív hullámok. Sok programozó, vagy a programozóvá válás útján lévő ember gondolja ezért magát részben művésziesnek. Való igaz, hogy lehet művészetet a programozásba vinni - de ettől még nem lesz az illető programozó. Vagy, nem ettől lesz az illető programozó. Sajnos kevés ilyen ember van, pedig rengetegre lenne szükség, nagyon nehéz ilyen embereket találni. Magyarországon leginkább mérnöki jelleggel képeznek informatikusokat, a tehetség felkutatására pedig nem sok erőforrást fordítunk. Habár az ilyen jellegű tehetség egyébként is gyakran bujkál a személyiség maszkja mögött.

ma 14:52

Érdekes és hasznos, amit írsz. De a programozó és a mérnök között különbség van.

A mérnök adott alapok, szabályok és munkafolyamatok során az adott problémára képes egy csaknem tökéletes megvalósítást létrehozni. Az eredmény sohasem lesz kreatív, még ha annak tűnik is: rögzített munkafolyamat során logikus levezetés alapján készül a megoldás, ez pedig inkább elvont tevékenység, mint valódi. A programozó kevésbé elvont, habár kiforratlan állapotában elvontabbnak tűnhet. Elvontság helyett természetes emberi értékekre és szabadságra helyezi a hangsúlyt, ezáltal a megfelelő önbizalom megléte esetén a mérnökök számára is elfogadható eredményt tud nyújtani. Ezeket az eredményeket a mérnökök szentségtörésnek tekintik logikus levezetés nélkül, logikus levezetés után pedig zseniálisnak. Ezért szükséges a tökéletes munkafolyamat során egy mérnök és egy programozó közös munkája.

"Ahhoz, hogy valaki programozóvá váljon, nem elég az, hogy a számítógépet b-zerálja."

Te nem érted, amit irok. Szó sem volt arról, hogy elég-e hozzá, vagy sem. Hanem hogy ahhoz, hogy valaki kiemelkedjen a programozók közül, ahhoz kell egyfajta befordultság, beszűkültség, hogy csak ez érdekelje, és semmi más, mert különben nem tud elég energiát forditani arra, hogy kimagasló tudást érjen el.

Hogy erre mi motivál valakit, hogy ennyire beszűküljön, arról lehetne vitatkozni, de szerintem leginkább az élet más területein fellépő sikertelenség viszi el ennyire az embereket ebbe az irányba. Szóval ez egyfajta póttevékenység, amiben sikeresek lehetnek, és ezzel kompenzálják az élet más területein szerzett kudarcaikat(Ami egyébként a gyávaságukból ered többnyire). De a lelkük mélyén tudják, hogy hiányzik nekik mindaz, amit a programozással próbálnak pótolni. A saját tapasztalatom legalábbis az, hogy a főiskolán azok az évfolyamtársaim, illetve azok a gyak. tanárok, akik nagyon ott voltak a témában, teljesen beszűkült emberek voltak. Nem jártak bulizni, nem voltak normális emberi kapcsolataik, nőt még csak nem is láttak közelről. És frusztráltak voltak. Nem kicsit. Érződött minden szavukban, minden mozdulatukban. Szakmai kérdésekben iszonyatos magabiztosság, sőt, néha már lekezelő tudálékosság, de minden másban besz-riság, bizonytalanság. Pl. szóba jött egy csoportbuli, akkor tipikusan ezek az emberek voltak azok, akiknek a válasza a "jössz-e" kérdésre mindig "nem tudom, majd meglátjuk" volt. Vagy a kényszeredett mosoly az arcukon, és a téma elterelése, amikor nőkről beszélgettünk.

Megalkották maguknak a kis álomvilágukat, ahol ők az élet császárai(ez leginkább a virtuális tér), de nem szivesen vannak ők sem ott, csak nem tudnak kitörni belőle, mert be vannak sz*rva.

Én igy látom. Magam is programozó vagyok, és nem is rossz, mert 5-6 éves szakmai pályafutásom alatt azon a szakterületen, amin dolgozok, elég magasra jutottam. De mindemellett nekem ez csak egy munka, amivel megkeresem a pénzt olyan dolgokra, amik igazán kikapcsolnak és boldoggá tesznek.

Persze én nem mondom, hogy nincsenek lelki problémáim, mert a rengeteg munka, a hajtás, és a poziciómból adódó stressz miatt pánikbeteg vagyok már 2 éve, de ettől függetlenül nem menekülök álomvilágba.

Nem attól lesz valaki programozó, hogy programokat ír.

A programozó pedig nem beszűkült ember. Lentebb ki is fejtem, miért.

Valóban nagyon sokan írnak programokat, de ezáltal nem válnak programozóvá. A programozó valójában bizonyos kreatív reakciókat és készségeket hasznosít az informatika és az élet más területein. Ezeket az ötleteket pedig mérnöki vagy matematikai módszerekre, logikus és következetes levezetésekre alakítja. De ez nem jelenti azt, hogy logikus és következetes munkát végezne, mert kreatív munkát végez. Természetesen ennek a tevékenységnek részei a mérnöki és matematikai készséggel végzett feladatok. A kreativitásnak van az a természete, hogy áthág bizonyos szabályokat, és eredményként vagy kiegészíti a meglévő szabályokat, vagy pedig új szabályokat alakít ki. A kreativitás kiéléséhez természetesen szükség van ezekre a szabályrendszerekre. De egyáltalán nincs szükség arra, hogy mindenki programozó legyen, aki programokat ír. Mindenki viselkedhet kreatívan, nem vitás, csak kérdés, hogy milyen területen képes a kreativitást megélni? Egy nehéz folyamat az, amely során az ember akár mérnöki, akár kreatív szempontból azt kezdi érezni, hogy képes programkódokban is gondolkodni, de a folyamat végén úgy tűnhet, hogy szinte varázsütésre történt. Olyasmi ez, mint a nyelvtanulás. Vannak, akik jól elsajátítanak bizonyos sémákat, és ezáltal képesek helyesen összeállítani valamit: ez igaz az idegen nyelvek és a programozás világában is. Sokat nem gondolkodnak soha az idegen nyelven, hanem fordítanak arra a nyelvre. Ez a mérnöki megközelítés, ragaszkodás.

Nagyon sok ember frusztrált. Furcsa dolog ezt beszűkültséggel magyarázni. A beszűkültség kapcsolatban állhat az önelégültséggel, de vajon van-e közöttük összefüggés, vagy pedig csak együtt járnak? Hajlamos vagy mindent ok-okozati összefüggésekkel magyarázni. Sok észrevételed volt, amit jónak tartok, de nem gondolom, hogy érdemes lenne összefüggést keresni a dolgok között. Az, hogy valaki az élet bizonyos területein jól akar teljesíteni, másokon pedig nem tud, vagy nem akar, az nem jelenti azt, hogy az illető beszűkült lenne. Gyakran viselkedünk úgy, mintha a fejünkben több kis ember lenne, akiket különböző helyzetekben szólítunk meg. Vannak olyan kis emberek, akikekkel együtt tudunk működni, és vannak olyanok, akiket ellenségnek tekintünk. Az együttműködés sikere önbizalmat szül, és otthonosan mozgunk, ami boldogsággal tölt el. De más-más helyzetekben más-más embert szólítunk meg magunkban, és ez az érzés gyakran szertefoszlik. Ha megszületik az önelégültség, már nem számít, hogy általánosságban pozitívan élünk-e, hiszen van magyarázatunk arra, hogy miért nincs szükségünk más érzelmekre: az adott ember buta, gonosz, cigány, stb. Nem csak a rasszizmust, hanem a más személyiségű emberek megvetését, gyűlöletét, az új helyzetektől való félelmet, idegenkedést és frusztrációt szül az önelégültség. Teljesen mindegy, hogy az ember mivel foglalkozik. Attól, hogy valaki programot tud írni, még nem lesz programozó. Ha más érzelmekkel is szembe mer nézni, akkor azzá válhat. Nem számít, hogy a bulikba, a társaságba vagy a monitor magányába menekül.