C++-ban milyen stratégiát használtok a változók elnevezésére és miért?

Általában a windows sdk-ban használatos elnevezési formákat használom, szimplán megszokásból.

int iNumberOfFucksIGive

char* lpSomeRandomStringPtr

Kisbetűs camelcase, mindent kiírok, ami nem egyértelmű rövidítés (tehát nem extDrive hanem externalDrive), típust nem teszem bele a névbe, lokális változók szimplán névvel, tagváltozók m_ prefixszel.

Konstansok nagybetűvel végig, szóhatárnál alulvonás.

Miért? Megszokás, olvashatóság.

Akárcsak az első válaszoló..

Egyébként:

[link]

Változók újrahasznosítása, ahol csak lehetséges, pl. stringek mindenhol s, ciklusváltozók i,j,k... ezek ugye visszatérés/ciklus vége után másra használhatók. Néha egy-két értelmes név adatszerkezetek, main ciklus környékén.

Miért:

A kódban (sajátomban és máséban is) könnyen el tudok igazodni, a ciklusváltozókat reflexből így írom. Az újrahasznosítás pedig rossz szokásom, amit memória okokkal próbálok magyarázni (elhanyagolhatóan kis megtakarítás és nagyon rossz kódolási technika magán/open-source célra, viszont jó lépés, ha nehezen visszafejthető kódot akarsz).

Valamint moduláris fejlesztés miatt. Nem biztos, hogy a "kisnyuszi" bemeneti értékű függvényt csak a nyúl-nyilvántartó programban fogom használni, lehet, hogy egy későbbi, pl. mérnöki számításokat végző programban alkatrészek nyilvántartására kell.

Egy idő után majd neked is meglesznek a saját szokásaid, amit te a leggyorsabban megértesz, könnyen tudsz vele fejleszteni, és később is vissza tudsz követni. Akkor már mindegy hogy ki mit mond...