Lebegőpontos (valós számok) számok tárolása?

Szia.

Nem kavartad össze egy kicsit a 0-kat és az 1-ket ?

A példádnál maradva : 2^2=4

1.1010 = 1*1 + 1*0.5 + 0*0.25 + 1*0.125 + 0*0.0625 = 1.625

1.625*4=6.5

Tehát az eredmény : 6.5

A jó szám esetém : 1.0101 = 1*1 + 0*0.5 + 1*0.25 + 0*0.125 + 1*0.0625 = 1.3125

1.3125*4 = 5.25

Tehát az eredmény : 5.25

Sok sikert.

Üdv.

[link]

Első 2 oldalt olvasd el, hátha jobban megérted.

(A linkben a @-ot cseréld a-ra, máshogy nem engedte.)

Szia.

Kezdjük a második kérdésednél : Minden programozási nyelvben vannak változók. A változóknak vannak tipusaik (pl. Byte, Char, String, Longint, Shortimz, Single, Real)

Nos ezek a tipusok határozzák meg a tárolási módot a memóriában.

A byte és a char az elvileg 1 bájton fog tárolódni, mig a string (pascalban) 256 bájton, a Longint 4 Bájt, a Single szintén 4 bájt a Real az azt hiszem 6 bájt.

A Te általad emlitett tárolási forma a Singlénél és a Reálnál valószinűsithető.

A változók tárolási módszerébe Neked nem sok beleszólásod van (csak egész kis mértékben, azzal, hogy megadod a változó tipusát), mivel ezt egészben a forditó végzi.

Ha a forditó úgy van megirva, hogy minden char tipúsú változóhoz - ami elvileg 1 bájtos - 500 bájtot rendeljen hozzá, akkor az a Char tipúsú valtozó 500 bájton fog tárolódni - Tudom, hogy ilyen nincs, de elképzelhető egy igy megirt forditó is.

Ebből következik, hogy azt, hogy hogyan tárolódnak a változók a memóriában a forditó határozza meg, és azt is hogy 1,2, vagy több bájt tartoztik 1 változóhoz.

Ezért nem lehet egyenesen kijelenteni, hogy minden programnyelvben úgyanúgy tárolódnak a változók (nagy valószinűség szerint igy van, mivel mindenhol törekedtek a memória felhasználás csökkentésére, de ez nagyban függ a forditótól és attól kik készitették azt a forditót.)

1 kérdés :

Helyiértékek.

A tizes számrendszerben a helyiértékek a következők :

10^3=100, 10^2=10, 10^1=1, 10^-1=0.1, 10^-2=0.01, 10^-3=0.001

A kettesben ugyan ilyen alapon :

2^3=8, 2^2=4, 2^1=1, 2^-1=0.5, 2^-2=0.25, 2^-3=0.125

A Példádnál maradva : 5.25.

Át kell alakitani kettes számrendszerbe a megadott formula aalpján a*2^b :

Ez tizesben automatikusan megy (nem is gondolunk bele, mert rutinszeruen tudjuk), kettesben is ugyanúgy kell mint tizesben tehát :

5.25-ben a 2^3=8 nincs meg tehát 0, és maradt 5.25

5.25-ben a 2^2=4 megvan, tehát ez az ami a "b"-t adja (2^2 tehát B=2), az osztás eredménye (5.25/4) pediglen 1.3125.

Ezt kell kettes számrendszerbe átalakitani, hogy megkapjuk "a"-t :

1.3125-ben a 2^1=1 megvan, tehát 1 és maradt 0.3125

0.3125-ben a 2^-1=0.5 nincs, tehát 0 és maradt 0.3125

0.3125-ben a 2^-2=0.25 megvan, tehát 1 és maradt 0.0625

0.0625-ben a 2^-2=0.125 nincs, tehát 0 és maradt 0.0625

0.0625-ben a 2^-3=0.0625 megvan, tehát 1 és maradt 0

Az 5.25 tizes számrendszerbeli szám valós számként ábrázolva a*2^b formában : 1.0101*2^2

Sok sikert.

Üdv.

Egész típusoknál nem számít sokat az architektúra, nagyjából transzparensen meg lehet oldani tetszőleges méretű egészek műveleteit, nyílván akkor ideális, ha a méret kisebb egyenlő az adott rendszer bitszélességével.

A lebegőpontos számoknál viszont sokat számít az FPU, ugyanis a processzor "alap" részei nem képesek lebegőpontos számításokat végezni. Mivel ez jórészt szabványosított, így mondhatjuk, hogy a legtöbb programozási nyelvben legalábbis megtalálhatóak ezek a típusok:

[link]

De maga a számábrázolás ELVE mindenhol ugyanaz: karakterisztika és mantissza.

Nem szólt senki, de rosszul irtam, elnézést mindenkitől.

Igy a helyes :

A tizes számrendszerben a helyiértékek a következők :

10^3=1000, 10^2=100, 10^1=10, 10^0=1, 10^-1=0.1, 10^-2=0.01, 10^-3=0.001

A kettesben ugyan ilyen alapon :

2^3=8, 2^2=4, 2^1=2, 2^0=1, 2^-1=0.5, 2^-2=0.25, 2^-3=0.125

Mégegszer bocsi.

Üdv.