A Rustra miért mondják, hogy az nem is egy nyelv, hanem inkább egy szekta?

Az rust egy nyelv.

Vannak olyan emberek, akik mindent és mindenhol rustban akarnak újraírni, mert szerintük minden másnál jobb nyelv. Rájuk mondják, hogy szekta.

A Rust egy felkapott nyelv, sok nagyon lelkes rajongója van. Vannak már-már fanatikus rajongói is, akik mindent Rustban akarnak megírni, vagy átírni rá, és szerintük nem is programozó, sőt nem is ember az, aki egy új projektben nem a Rust mellett teszi le a voksát.

A kérdésedben szereplő mondat olyan költői túlzás, mint pl. hogy a sör nem ital, hanem életérzés, vagy hogy a foci nem sport, hanem szenvedély, vagy hogy a sakk nem játék, hanem életfilozófia, vagy hogy a pizzakészítés nem sütés-főzés, hanem művészet.

Van a híres “IKEA-effekt”, miszerint az emberek azért kedvelik az ikeát, mert maguk szerelik (szenvedik) össze a bútorokat, és ezáltal érzelmileg is kötődnek hozzá. [link]

Na ugyanez van a Rust-tal is. Felkapták ezt a “biztonság” témát (miközben [1] a C++-ban is simán lehet biztonságos kódot írni [2] a Rustban is lehet nem azt [3] az összes automatikus memóriakezelős nyelv meg magától “biztonságos”); plusz a Stack Overflow kutatási metodológiai hibája alapján a Rust lett “a legszeretettebb nyelv” – és hirtelen rárepült pár lelkes ember.

Ők rögtön koppantak, mert a manuális memóriakezelésnek és az ezt ellenörző fordítónak súlyos ára van – ISZONYÚ ROSSZ a nyelvben fejleszteni, a developer ergonómia nulla. A kód jóformán olvashatatlan, ráadásul a kezdők által írt kód lassabb, mint a Go (!).

Na és itt jön az IKEA-effektus – miután széllel szembe hugyoztál, nem fogod beismerni, hogy hülye vagy hozzá – elkezdesz büszke lenni arra, hogy szívsz. Szivatnak, és élvezed.

Amúgy egy közepesre sikerült nyelv, nagy a felhajtás körülötte, de szerintem megy a süllyesztőbe, mint a Scala. Túl nagy, túl bonyolult nyelv, a fejlesztői élmény meg szar.