Hogyan érdemes programozást tanulni, merre érdemes elindulni?

"Hidd el, tudom, mit beszélek, mert idehaza és Nyugat - Európában is tanítok mérnökinformatikus hallgatókat programozni, s láttam már néhány tanulságos esetet az elmúlt 20 évben."

A hangsúly azon van, hogy NÉHÁNY és 20 év alatt. És mennyi olyan esetet láttál amikor a hallgató azért hagyta ott az egyetemet és nem lett informatikus, mert nem bírta a tempót? Több 1000 vagy 10 000+ ?

Nyilván léteznek motivált és tehetséges emberek akik akár 40 év felett is képesek elvégezni egy mérnökinfó képzést és megállni a helyüket de azért valljuk be őszintén nem ez a jellemző. Szerintem emberünket, aki azt sem tudja hogy melyik terület érdekli IT-n belül, kétlem, hogy a tudásszomj vezérelné és a szabadideje nagyrészét is önfejlesztésre fordítaná akár egyetem akár munka mellett.

Nincs ebben szerintem semmi negatív, hogy leírták páran az őszinte véleményüket, ennek ellenére dönthet a kérdező amellett, hogy belevág az informatika tanulás világába, de legalább fel lesz készülve, hogy nem egyszerű. Vagy szerinted célravezetőbb lenne a rögvalóság helyett mindenféle bullshit érzelgős lelki motivációs szöveget írni? Akkor pedig még sz@rabbul érezné magát ha nem sikerül neki az "álma", márpedig reálisabb az esély, hogy nem sikerül, mivel 45 évesen elvégezni egy mérnökinfó képzést majd elhelyezkedni a szakmában és felvenni a fonalat kifejezetten nehéz dolog. De természetesen aki erre képes az előtt le a kalappal...

Nem lehet, hogy elhamarkodottan következtetsz?

Azt írod, hogy "A hangsúly azon van, hogy NÉHÁNY és 20 év alatt", de mindeközben nincs információd arról, hogy mennyiből néhány, ahogyan a dolog életkor szerinti megoszlását sem firtatod.

Valóban rengetegen kiesnek a mérnökinfó képzésről, de az a 20 körüli korosztályra igaz (a legtöbb hallgató persze eleve ebbe a korosztályba tartozik). 40 felett igen kevesen vágnak bele a képzésbe, de ebből a kevésből - arányosan nézve is - sokkal kevesebben esnek ki, talán mert jóval eltökéltebbek, terhelhetőbbek, céltudatosabbak, motiváltabbak.

Nem azért láttam erre csak NÉHÁNY példát az évtizedek alatt, mert csak néhánynak sikerül a rengeteg 40 feletti mérnökinformatikus hallgató közül, hanem azért, mert eleve csak néhányan kezdik el 40 felett a mérnökinformatikus képzést.

Nekik viszont a többségük nagyon is sikeresen vette az akadályokat. Arányaiban sokkal többen, mint a 20 év körüliek közül.

Több olyan konkrét példát is írhattam volna, mint amiről beszámoltam, de ő volt a legutóbbi eset, s még élénken él az emléke a fejemben (ráadásul napi kapcsolatban is vagyok vele), így hirtelen ő jutott épp eszembe.

Azt írod, hogy "Szerintem emberünket, aki azt sem tudja hogy melyik terület érdekli IT-n belül, kétlem, hogy a tudásszomj vezérelné és a szabadideje nagyrészét is önfejlesztésre fordítaná akár egyetem akár munka mellett.", illetve idevág még a hsz - ed további, fennmaradó része is, de nagyon megnyújtaná a jelenlegi terjedelmét.

Hasonló megfontolásból írtam azt a hsz - emben, hogy

"Ha(!) te is hasonló intenzitással és megszállottsággal tolod..."

Nem véletlen a "Ha" és a "!".

Ja, igen, olyat is tudok, aki középsuliban évismétlésre bukott matematikából és fizikából is, majd - egy kis munka után - 20 évesen nekiállt felvételire készülni, fizika szakos lett, s végzett is 25 évesen (akkor még nem volt BSc, MSc).

Utána megint dolgozott egy pár évet, aztán 30 évesen kedve szottyant egy doktorihoz. Belevágott, megcsinálta 4 év alatt és lett egy summa cum laude minősítésű PhD - je fizikából. Kutatott egy ideig, de aztán pár év múlva az érdeklődése az informatika irányába fordult

és most 45 éves korára fejlesztő egy kaliforniai cégnél.

Még egyszer: őt középsuliban 4 tárgyból, köztük matekból és fizikából húzták anno évismétlésre. Ma pedig van egy fizika PhD - je kiváló minősítéssel, publikációi a Phys. Rev. - ben és egy szoftverfejlesztői pozíciója odakint.

"és most 45 éves korára fejlesztő egy kaliforniai cégnél."

Akit gimiben két nehéz tárgyból (fizika, matek) meghúznak, úgy, hogy évet kell ismételnie, annál gyakorlatilag kizárt, hogy 19 éves korában, a gimiből kilépve, azonnal ingert érezzen arra, hogy fizikus legyen, pláne, hogy akkoriban még felvételiznie is kellett (volna). Nagyon erős matektudás kell ehhez, mert lényegében a fizika sem egyéb, mint porszáraz matek.

A doktori iskola is csak három éves volt akkoriban, nem négy.

Bár az igaz, hogy a publikációk, illetve azok hiánya bekavarhat.

Én itt indultam el: https://www.youtube.com/playlist?list=PL1WwhU4dv6tG8C8aGca5I..

Arra, hogy kinek-mi a véleménye a koromról vagy akár a képességeimet illetően, nem adok. Én ismerem magam, más a felszínt (se) kapargatja.

"A doktori iskola is csak három éves volt akkoriban, nem négy."

És?

Van, akinek meg 7, másnak pedig 10 év alatt lett meg a fokozata.

De biztosan jobban tudod így, látatlanul, mint én, aki ismeri. :)

A többi csacsiságodra ki sem térek.

De, mégis: "pláne, hogy akkoriban még felvételiznie is kellett (volna)"

No és én mit írtam?

"20 évesen nekiállt felvételire készülni,"

Nem elég, hogy nem gondolkodsz, még csak el sem olvasod azt, amiről nem gondolkodsz?

Kérdező a legjobb ötletem, hogy iratkozz fel Maximillian Schwarzmüller JavaScript és React kurzusára, és told végig!

[link]

Egyrészt ez egy megfogható valami, végigtanulod ezt 3-4 hónap alatt (vagy gyorsabban), és már tudsz csinálni referenciamunkákat. Másrészt ez klassz dolog, tudsz vele honlapokat vagy mobil appokat is készíteni. És munkát is simán találsz vele, ha ügyes vagy.

Az életkorról: én 46 évesen iratkoztam be egyetemre úgy, hogy matekot 28 éve nem nagyon láttam. Jövőre fogok végezni 49 évesen. És simán kaptam munkát már azzal a puszta ténnyel is, hogy még csak járok az egyetemre. 25-30 évesekkel dolgozom egy csapatban, senkit nem érdekel az életkorom.

"No és én mit írtam?

"20 évesen nekiállt felvételire készülni,""

Tudod kit etess ilyen hülyeséggel?

Adott egy figura, aki annyira kuka, hogy meg is húzzák őt négy tárgyból. Még eredményesen pótvizsgázni sem tud, annyira hülye, évet ismétel és ahogy megszerzi, kínnal-keservvel az érettségi bizonyítványt, rögtön megtáltosodik és rögvest sikeresen felvételizik. Ráadásul, mindjárt az általa különösen utált matek/fizika párosból domborít.

:o)

Tudod, ebből a meséből már csak a hétfejű sárkány hiányzik.

...hát... sajnos nem lettél okosabb időközben...

"annyira kuka, hogy meg is húzzák "

Honnan tudod, hogy miért húzták meg? Tudsz bármit is az akkori élethelyzetéről, lelkiállapotáról családi környezetéről vagy bármiről? Nem. Tehát csak okoskodsz.

"és ahogy megszerzi, kínnal-keservvel az érettségi bizonyítványt"

Újfent semmit sem tudsz erről. Ki írta, hogy kínnal keservvel? Fizikából jelesre érettségizett.

Még mindig csak egy - not so bright - troll vagy.

"rögtön megtáltosodik és rögvest sikeresen felvételizik"

Te még mindig vagy nem olvasod el vagy csak nem fogod fel, amire reagálsz. Ezt írtam:

"majd - egy kis munka után - 20 évesen nekiállt felvételire készülni"

Tekintve, hogy 19 évesen érettségizett és 20 évesen kezdett még csak felkészülni a felvételire, ami azért jelentős time gap -et hoz az érettségi és a felvételi közé, nem értem, miért vizionálod, hogy "rögvest". Ahogy a "megtáltosodik" sem áll meg, hiszen, mint írtam fizikából jelesre érettségizett már előtte is. (Ráadásul 120 ponttal vették fel, az akkor még 120 pontos rendszerben. ;) )

"általa különösen utált matek/fizika"

Ki mondta, hogy utálta ezeket? Megint csak.... áhh... hagyjuk..

De nézd, úgy látom értelmetlen veled bármiféle kommunikáció, mert sajnos nem vagy elég intelligens ahhoz, hogy megértsd, amit mondanak neked, ám annál arrogánsabban próbálod a földbe döngölni a másik felet, ráadásul megalapozatlan érveléssel.

Nem tudom, mi a gond veled, lehet, hogy mások felett aratott "győzelmekkel" próbálod kitámasztani az instabil önértékelésedet, s ezért provokálsz vitát vagy valami teljesen más motiváció van a viselkedésed mögött, de nem is érdekel, s partner sem kívánok lenni ilyen jellegű játszmákban, úgyhogy részemről lezártam a veled való eszmecserét. Hiszel, amit akarsz, viszont az én életem nem fogod mérgezni.

Egyébként pont az ilyen emberekről írtam korábban...

----------------------------------------------------------------

Máskülönben a KÉRDEZŐ is marhára unhatja már a kérdése szétoffolását , amiben sajnos nekem is részem volt, ezért elnézést is kérek tőle, s, hogy én is hozzátegyek valami - talán - hasznosat, a magam részéről nagyon adom azt, amit 17 írt. De persze nyilván más úton is elindulhatsz, Kérdező.

Azonban bármi mellett is dönts, egy - amúgy nyilvánvaló - dologra nagyon feküdj rá: ha még nem tetted meg, tanulj meg angolul. Ne csak annyit, hogy megértsd, amit olvasol (vagy nagyjából megértsd, amit egy tanfolyam videójában hallasz) - bár már ez is egy fontos lépés a tanuláshoz, hanem sajátítsd el azokat a nyelvi skilleket is, melyek lehetővé teszik a nyugodt, magabiztos, felszabadult kommunikációt a számodra.

Ez ott kezdődik (nulladik fázisként), amikor észreveszed, hogy elmondtál vagy egy bekezdésnyi szöveget, s közben nem fordítottál magadban görcsösen és fárasztóan egyfolytában magyarról angolra, hanem egyből angolul fogalmaztad meg a mondandódat, azaz angolul gondolkodtál. Ez már egy jó jel, ami mutatja hogy jó az irány. :)

Mindehhez amúgy érdemes lehet regisztrálni a [link] -ra vagy valamely hasonló helyre, ahol relatíve rövid idő alatt találhatsz külföldieket, akikkel beszélhetsz angolul (akár olyanokat is, akik native speaker -ek, de magyarul tanulnak, s beszélhetsz velük mondjuk fél órát magyarul, majd fél órát angolul heti egyszer - kétszer).

Ez a tevékenység amúgy önmagában is nagyon hasznos, mert meglátod, tényleg kinyílik a világ. Tudom, hogy ez közhelyesen hangzik, de majd megtapasztalod. Már, ha eddig nem tapasztaltad még meg.

Hajrá! :)