Mi volt a legdurvább programozási hiba, amivel valaha találkoztál?

végtelen ciklus

bár a kedvenc hibáim a fantom hibák, meg amikor átállítanak valamit a tűzfalon, vagy elköltöztetnek valamit és rám mutogatnak, hogy a kódban van a hiba amihez 1 éve hozzá sem nyúltam

Ez nem olyan nagy hiba, de rohadtul berágtam a kollégára: mivel csak hárman voltunk a csapatban, és nagyon le voltunk terhelve, nem volt code review (verzió kezelés volt, volt test brach és teszt deployment). Amikor megörököltem egy komolyabb kódrészletet, amit egy kolléga fejlesztett, ledöbbentett, hogy mindig, amikor ő ért a kódhoz soha semmit nem törölt ki, csak ki-kommentelt, illetve ha egy függvény nem volt már meghívva, a függvény definiciót bennhagyta a kódállományban. Oh, baszki, ettől a falra tudtam mászni. Volt olyan kommitom később, hogy valami 700 sort töröltem ki.

Az új csoportomban, amit már én vezetek, hiába vagyunk csak kevesen, senki nem kommittel se a master branch-ra, se a test branch-ra, minden változás PR-révén van beolvasztva, és mindig van code review.

Ez kissé "réteg-téma", de hobbiból szoktam Game Boy-ra (is) fejleszteni. Legelső kicsit komolyabb programomnál majdnem egy napig kerestem a hibát. A program lefordult, csak épp nem csinált semmit.

Kiderült, hogy a main függvény nevét véletlenül elírtam. Az a fordító meg ilyesmire nem figyelmeztet. :-)

Általánosságban írom, hogy nagyon durva programozási hibák szoktak születni a hibák elnyelésekor. Könyörgöm, ne rakjunk mindent (sőt, igazából semmit a hibakezelő kódon kívül) try-catch blokkba, mindent elnyel. Konkrét exception-ökre lehet vadászni, de nagyon nagy hibákat szül, ha egy általános exception-t kapunk el. Ebből már számtalanszor volt rengeteg probléma és mindig sikerült olyan inkonzisztens állapotot előidézni a kódban, amire egyszerűen nem volt jó javító algoritmus.

Talán az egyik legdurvább hiba is ehhez köthető, amivel találkoztam, egy autentikáció nem működött, mert valahol valamiért null-t dobott egy kódrész, de a mélyén tele volt ilyen hibaelnyelő marhaságokkal és nem volt idő kibogarászni, hogy pontosan melyik alkomponens nyeli el, mert rohadt nagy volt a rendszer és ugye, elnyelt hibát rohadt nehéz is elkapni. A megoldás az volt, hogy kivetette velem a főnök az autentikációt. Na itt ledobtam a láncot, ez volt az első pohár ami betelt a felmondásom előtt.

A második egy kórházi rendszerhez köthető (nem nevezzük nevén), de ez nem kódolási hiba, inkább embertényező. Természetesen itt is rohadtul szorított az idő és nem tudtak allokálni egy tesztkörnyezetet, hiába harcoltam át érte hónapokon keresztül. Eljött az idő, amikoris éles környezetbe kellett elindítani a teszteletlen alkalmazást. Az eredménye az lett, hogy figyelmetlenségből (nahát, én mondtam, hogy teszteljünk...) benne hagytam egy teszt adatot az éles adatbázisban és a rendszer szépen fel is szívta azt amikor beüzemeltem. De igazából nem is csodálom, hogy benéztem, fél órám volt felállítani a kórházi rendszert, ugyebár érthető okok miatt (hozzátenném, egyedül)... Na így történt az, hogy azóta az EESZT-ben (aki nem tudná ez az országos egészségügyi szolgáltatás, amit legalábbis minden állami orvos használ) van egy kamu adatom, miszerint pozitív covidos voltam (soha nem kaptam el a covidot, azt hozzá tenném). A páciens neve nem én voltam, hanem Teszt Beteg. Az orvos pedig Dr. Teszt Béla. Amikor sztk-ba megyek mindig megkérdezik, hogy ez amúgy mi a jó isten.

Ez utóbbit amikor elmeséltem a főnöknek, ő kiröhögött, én meg felmondtam.

6

Az oszt igen!

Ugyan nem programozási hiba, de elég sutyerák parancssori művelet volt, amikor, törölni akarván minden jpg kiterjesztésű fájlt a munkakönyvtáramból, be akartam írni, hogy rm *jpg, de csak a * - ig jutottam el, amikor megcsörrent a telefonom, s egy hosszabb megbeszélés után - úgy emlékezve, hogy beírtam a teljes parancsot - mielőtt rápillantottam a parancssorra, már nyomtam is az enter - t....akkor ugye, amikor még csak az rm * -ig volt begépelve a parancs......

Utána nem volt őszinte a mosolyom...