Fájl hangjelekké kódolását-dekódolását milyen bonyolult leprogramozni? (bővebben lent)

Beolvasod a file-t, megvizsgálod, hogy a bitek nullák-e vagy egyesek és annak megfelelően generálsz 1200 vagy 2400 Hz-es jelet, egy adott időtartamig, majd ezt a jelet kiküldöd hangkártyán, amire rákötsz egy hangrögzítő berendezést. Minél rövidebb az alkalmazott időtartam, annál jobb.

A visszaolvasásnál persze számít az időtartam, mert kell, hogy tudja érzékelni az AD, hogy most nulla van vagy egyes.

Az ilyen analóg adattárolási módnál, mint a mágnesszalag, akkoriban az apple II-es gép, pontosabban, annak ACIA interface-e bizonyult a legjobbnak.

A legjobb alatt itt a kiírás és a visszaolvasás minőségét és az egységnyi szalaghosszon eltárolt bitmennyiséget értem.

Állítólag a Steve Wozniak által kifejlesztett rendszer képes volt az 1500 bit/sec adatsűrűségre. 1 és 2 kHz-et alkalmazott.

Itt van egy leírás róla:

[link]

Meg itt egy hivatalos:

[link]

Jut eszembe, a kétezres évek elején, vagy még korábban, volt egy ezzel kapcsolatos fejlesztés.

Az konkrétan videomagnót használt I/O eszköznek és talán 180 /vagy 240?/ perces szalagra 3 GB anyagot volt képes kiírni.

Na meg persze hibátlanul visszaolvasni.

Én ha jól emlkszem, a rádiótechnika című szaklap egyik számában vagy magában az évkönyvben találkoztam ezzel a megvalósítással, a cikket elolvastam, érdekesnek is találtam, de, mivel a streameres korszakomon már túl voltam, nem álltam bele a megvalósításba.

Hogy tudd azért, mire vállalkoznál, a szalagos adattárolás nagy rákfenéje, hogy a tárolás szekvenciális, tehát az utoljára letárolt adatokhoz csak az előttük lévő adatokon át vezet az út. Az meg elég lassú. Tehát, ha a kazetta végén van a kivánt file, akkor a végére kell csévélni.

Ezért is koptak ki olyan hamar a streamerek, a DAT magnók az archiváló rendszerekből, mert ez a tulajdonságuk erősen korlátozza a használatukat.

Olyan adatokhoz, amelyeket csak félre tesz az ember, hogy majd, 5 vagy 50 év múlva is elő lehessen venni, megfelelő lehet, de a DVD-ROM még így is köröket ver az ilyen mágnes-szalagos tárolási módokra.

Egyébként, a normál, régi CC-k /kompakt kazetták/ tárolási kapacitása ennyi volt:

"The typical encoding method for computer data was simple FSK, typically at data rates of 500 to 2000 bit/s, although some games used special, faster-loading routines, up to around 4000 bit/s. A rate of 2000 bit/s equates to a capacity of around 660 kilobytes per side of a 90-minute tape."

Szóval, 660 kByte visszaolvasása kábé 45 percbe telne.