Akkor is érdemes programozónak tanulni ha csak minimálisan érdekel?

Sokan vannak így, de ettől függetlenűl jól élnek és összeségében dolgokat a munkájukkal.

Ha abba az irányba mentem volna, ami 16 évesen érdekelt. Most kb minimál bérért dolgoznék valahol és lehet soha sem lépnék előre. Zenész vagy testépítő lennék akkor.

18 évesen megtetszett az informatika, kicsit érdek döntés volt, mert akartam egy olyan szakmát, aminél jó lehetőségeim lesznek az életben.

Csodák csodájára, ahogy elkezdtem vele foglalkozni egyre többet egyetemen egyre jobban megszerettem és ma már azon a szinten vagyok, hogy el sem tudnám képzelni az életet más szakiránnyal még úgy sem ha pénz egyátalán nem számítana. (Tehát nyernék a lottón).

Szerintem az emberek nagy része, aki jelenleg boldog az adott munkakörében nem szerelemből választotta, de végül az lett belőle.

Pl.: Informatikán belül rengeteg lehetőséget nem is ismertem, amikor még gondolkoztam, hogy mi is akarok lenni. Csak annyi volt meg, hogy van a "rendszergazda, mint a gimnáziumban a furcsa férfi, aki a projektort megjavítja mindig" + van programozó, aki szoftvereket csinál meg vannak rettenetesen lehetetlenűl nehéznek tűnő munkák, ahol a hardvert csinálják meg.

Kb ennyit tudtam, ez nem sok és nagyon távol állt/áll a valóságtól. Tehát amíg nem tanultam egyetemen infós szakon nem tudtam mibe vágok bele és ott meg dönteni tudtam már megfelelő tudással, hogy mi is érdekel.

Szóval ne tántorítson el az, hogy nem vagy szerelmes a programozásba. Emberek nagy része ugyan így kezdte.

Meg ha végül kiderül, hogy a technikai dolgokban nem vagy jó de az emberekhez értesz, akkor is lesz munkád bőven ha kocepcionálisan érted a dolgod programozás terén.