Mi az, ami számodra megnehezíti a programozás tanulását?

Nekem ugyan soha nem okozott nehézséget, inkább az volt a jellemző, hogy mire tanultunk valamit, addigra már önszorgalomból elsajátítottam. Nem mondom, hogy soha nem volt semmi, ami ideig-óráig nehézséget okoztt, de olyasmiről, ami tartósan és komolyan akadályozott volna, nem tudok beszámolni.

Viszont azt nagyon jól láttam/látom, hogy másoknak mi szokott nehézséget okozni.

1. Az alapismeretek hiánya.

Sokan úgy vágnak bele a programozás tanulásába, hogy rémesen hiányosak az ismereteik. Jó ideig foglalkoztam korrepetálással, érettségire/felvételire felkészítéssel, és meglepően sokan néztek rám úgy, mint borjú az új kapura, amikor pl. memóriáról, háttértárról ("az a kettő nem ugyanaz??"), vagy fájlnévkiterjesztésekről beszéltem. Nem mondom, hogy önmagában ezek annyira létfontosságú dolgok lennének a programozás tanulásához, viszont az szerintem tényként kijelenthető, hogy a számítógép működésére való rálátás szükséges ahhoz, hogy az ember a komolyabb dolgok felé el tudjon indulni.

2. A motiválatlanság.

"Legyél programozó, azzal dúsgazdag lehetsz, és csak a gép előtt kell ülnöd". Vagy: "imádok játszani, ezért játékfejlesztő akarok lenni".

Az első esetben zéró affinitása van a szakmához, egy dolog motiválja: a pénz. Csak azt nem érti meg, hogy megfelelő képességek és elhivatottság nélkül nem lesz belőle fejlesztő. Második esetben legalább némi érdeklődés megvan, de aztán rendszerint jön a csalódás, hogy hát ez mégsem annyira buli, mint hajnalig játszani.

3. A szükséges képességek hiánya.

Kár lenne letagadni, hogy a programozáshoz is elengedhetetlenek bizonyos készségek és képességek. Ezeket természetesen lehet fejleszteni, de csak bizonyos mértékig. Olyan ez, mint az éneklés, vagy a sport. Ha nekem bot hangom van nulla zenei hallással, vagy egy ügyetlen, gyenge, fáradékony kis emberke vagyok, akkor hiába erőlködök, sem egy Pavarotti, sem egy Pelé nem lesz belőlem. Hatalmas erőfeszítések árán persze lehet némi eredményt elérni, de nem biztos, hogy ilyen áron megéri. Ugyanez igaz a programozásra is. Ha az, amit én első hallásra megértek és átlátok, másnak 30 óra tanulásba kerül, nem biztos, hogy neki ezt érdemes folytatnia.

4. A nem megfelelő módszer.

Nem vagyunk egyformák, így nem lehetséges olyan módszert kitalálni, ami mindenki számára idaális. Ez persze szembe megy azzal, amit a mostani hazai oktatási trendek diktálnak, hogy paszírozzunk be egy osztályba az ideálisnál kétszer több diákot. Aztán aki nem érti, az hulljon ki nyugodtan. Holott lehet, hogy nem is benne, hanem a módszerben van a hiba. A tanárok pedig túlterheltek, és mellékesen: brutális hiány van szakoktatókból, emellett pedig a lehetőségeik is nagyon be vannak határolva. (Főleg középiskolákban.)

5. A nem megfelelő tanár.

Minden elismerésem azé, aki eltökélt és lelkes pedagógusként képes dolgozni, de ettől függetlenül kár lenne elhallgatni azt, hogy a tanárképzésből szép számmal kerülnek ki az adott tantárgy tanítására alkalmatlan, vagy hiányos tudású és képességű tanárok. Ez nem is minden esetben az ő hibájuk, az egész tanárképzési rendszer alapjaiban rossz. De ez a lényegen nem változtat: sokan egyszerűen nem értenek ahhoz, amit tanítanak. Vagy értenek hozzá, de csak elméletben. Amihez pedig nem értenek, arra másokat sem fognak tudni megtanítani. Legfeljebb csak általános tanácsokat képesek adni, de amikor már testközelből meg kéne mutatni, meg el kéne magyarázni a tanulónak, hogy például mi a töck az az objektum, miért jó, mikor jó, mikor nem; vagy hogy hogyan működik a bináris keresés, egyszerűen nem tudják megértetni.

Nyilván nem midnen tanár ilyen, sőt, a többségre ez nem jellemző, de sajnos így is gyakran beléjük lehet futni.

6. A nem megfelelő intézményi elvárások.

Magyarországon ma két fő lehetőség van programozást tanulni. Vagy esetleg három, ha a gyorstalpalókat is beszámítjuk.

- Tanulhatsz középiskolában, a szakképzés keretein belül. Vannak is remek intézmények, ahol tényleg jó, gyakorlati tapasztalattal, és pedagógiai végzettséggel is bíró tanárok oktatnak. Viszont az a baj, hogy amit középiskolában el lehet érni, az alacsony szint. Jóval alulcélozza azt, amire a munkaerőpiacon szükség van. Ami persze érthető is, mert úgy, hogy az első 3-4 évben csak hébe-hóba van egy-két szakmai óra, és csak az utolsó 1-2 évben foglalkoznak komolyabban a szakmával, úgy nem lehet magas szintet elérni. Alapnak jó, de eredménynek kevés.

- Aztán ott vannak az egyetemek, amik magas szintű tudást adnak, de a legtöbb egyetemnél túlságosan felülcélozzák a piaci igényeket. Nincs azzal baj, hogy alapos és szerteágazó ismereteket tanítanak, a probléma az, hogy - tisztelet a kevés kivételnek - azt hiszik, hogy mindenki doktor-doktor, meg minimum Linus Torvald szintű zseni kéne, hogy legyen. Aki meg nem üti meg ezt a szintet, azt kiszórják, vagy egyszerűen csak tesznek róla, hogy elmenjen tőle a kedve.

A valóság pedig az, hogy pont a fentebb említett két szint közötti szakemberekre lenne a legnagyobb szükség.

- És hát ott vannak a rendkívül megosztó, és sok indulatot szító gyorstalpalók, amiket diplomatikus módon én annyival lerendeznék, hogy csak annak jó, akinek remek alapja van, és így is csak rövid távon bitzosít majd megélhetést.

Én ezekben látom a programozás tanulása során felmerülő problémák gyökereit.

Jelenleg egyetemen tanulok.

A programozásnál a sok idő kiesés a legnehezebb. Erre egy könnyű megoldás lenne, ha iskolán kívül is folyamatosan programoznék.

Viszont akkor nem lenne időm más tantárgyakra, párkapcsolatra, edzésre és dolgozni.

Egy tökéletes világban lehetne, de priorításokban hátra esik még úgy is hogy egy napon programozó szeretnék lenni.

Ez nem jelenti azt hogy rossz vagyok benne. Minden tantárgyam belőle eddig 5ös volt (BME-n), csak megérzem mindig a szünetek okozta lassulásokat. Azt hogy elszokom a kód gépelésétől és kell kb 2 hét mire megint felveszem a tempót.

Egészen frappáns válaszok születtek.

Tulajdonképpen ez is olyan, mint a matematika, aki érti és rááll az agya, annak kellemes időtöltés, sőt szórakozás, sőt kikapcsolódás a szürke hétköznapokban.

Aki nem érti és nem áll rá az agya, az meg megpróbálja és vagy megszereti vagy nem, de véleményem szerint is kell egy icipici motiváció, az, hogy meg akarok valamit csinálni a számítógéppel.

A nehézséget az évek előrehaladtával csupán abban látom, hogy sajnos szinte arra sincs időm, hogy kimossam a ruháimat, nemúgy mint régen, amikor reggeltől estig, aztán meg estétől hajnalig a gép előtt ültem és pötyögtem, próbálkoztam, hibáztam és örültem mikor rájöttem valamire magamtól akár 1 vagy 2 hét után. Szuper volt!