Van jövőm a szoftverfejlesztői szakmában, ha nem vagyok törtető és középszerű szeretnék maradni? Mire számítsak?

Húszas évek első felében járó nő vagyok és nyíltan felvállalom, hogy nem akarok sztárprogramozó lenni, nem akarok a munkahelyemen versengeni, főleg nem férfiakkal, illetve nem akarok programozni, ha lejárt a munkaidő. Lassan végzek az egyetemmel és esedékes lesz a gyakorlati hely választása és kicsit félek, hogy ezekben a vérzivataros időkben hátrány lesz a hozzáállásom. Nyílván nem ezzel indítok állásinterjún, de nem tudom színlelni a lelkesedést és a tüzet a szememben.

Eddig a lényegi rész, innen egy kis rizsa.

10 évesen csináltam az első nagyon kezdetleges honlapomat és annyira megtetszett az az érzés, hogy semmiből valamit teremtettem, hogy végül ez vezetett oda, hogy 14 évesen, mikor továbbtanulás került szóba, akkor egy informatikai szakképzőbe mentem. Akkor még halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy ez egy ilyen népszerű szakma lesz, mire kitanulom a mesterséget. Akkoriban még híre sem volt bootcampeknek és az informatikusokról még a zsíros haj+kövér+anyukája behordja nekik az ebédet kép élt, nem is volt olyan vonzó, jogász/orvos beállítottságú osztálytársaim le is néztek miatta, de én csak itt tudtam elképzelni magamat. Továbbra sem bántam meg a döntésemet, viszont annyi minden érlelődött bennem az elmúlt években, hogy arra jutottam, hogy nem akarok karriert építeni, vérrel és verejtékkel átitatni a billentyűzetet és napi 12 órát ezzel foglalkozni, meg a legújabb technológiát elsőként kitanulni. Viszont a verseny nagy és a koronavírus idején nem a munkavállalónak kedvez a szélállás. Van egy életem, amit elképzeltem és ebben a munkának körülbelül negyedik, ötödik hely jut. Nem motivál a pénz, kapjak meg annyit, amennyit az általam jónak tartott életszínvonalat fedezi, aztán jóccakát'.