Mennyi idő megtanulni junior/gyakornoki szinten programozni?

Lehet picit off, de ha már belementetek a témába:

Mi a baj azzal akit a pénzért csinálja az egészet? Komolyan... nem értem!

Én minden munkát csakis a pénzért csinálok. Ha kártyavár építésért fizetnének ennyit, akkor azt csinálnám.

DE! Ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok igényes a munkámra. Ha ablakot pucolnék akkor is odafigyelnék, hogy ne maradjon rajta folt vagy csík. Fejlesztőként ugyanígy állok hozzá: vagy normálisan, vagy sehogy. Tehát nem csak "megoldom valahogy" hanem fejlesztem a tudásom és a lehető legjobb megoldást próbálom alkalmazni mindig, szép, tiszta kódot kiadva a kezemből. Eddig ez sikerült is a visszajelzések alapján.

Ugyanakkor kizárólag a pénz miatt választottam ezt a szakmát. Ha a hobbim is ilyen jól fizetne akkor nem fejlesztő lennék.

Tehát nem értem, mi a baj azzal, ha valaki a pénz miatt csinálja?

"Tehát nem értem, mi a baj azzal, ha valaki a pénz miatt csinálja?"

Mert elterjedt sok ember fejébe az, hogy aki a pénzért csinálja nem lesz jó fejlesztő. Én is inkább egesz nap pihennék, kirándulnék, hegyetmásznék, a tengerparton lennék, ha ezért fizetnének, de nem. Valamiből meg kell élni. És inkább kódolok, minthogy boltokba kasszás legyek. :).

Es lehet, hogy nagy altala ositas lesz, de en ugy latom, hogy aki csak a penzert csinalja, az altalaban a szabadidejeben nem ul le otthon tanulni. A tapasztalatot kizarolag a munkahelyen szerzi, nyilvan a munkahoz szukseges uj ismeretekre a munkahelyen kenytelen szert tenni, de mivel annyira nem erdekli, hogy otthon hobbybol is ezzel foglalkozzon, ezert a senioritasat elsosorban csak a munkahelyen toltott evek szama fogja meghatarozni. Aztan gyakran ezekbol lesznek a t-systems-es, it services-es fejlesztok, akik backenden keptelenek validalni egy frontendrol jovo adatot, kiadnak a kesukbol egy szar rendszert, de haza viszik a 600-800 nettot, mert van 5 ev munkatapasztalatuk.

Eloszor amugy en is a penz miatt valasztottam ezt, de fogalmam sem volt, hogy mi az, amit szivesen csinalnek, de vegul nagyon megszerettem ezt a szakmat es a hobbym is lett mara.

Nem azt mondom, hogy nem lehet jo fejleszto az aki kizarolag a penz miatt fejleszt, de a legjobbak legjobbja valoszinuleg soha nem lesz es a idovel a munkahoz valo hozzaallaso is latszani fog, hogy szereti-e a szakmajat vagy csak semleges neki vagy kifejezetten utalja.

"Nem azt mondom, hogy nem lehet jo fejleszto az aki kizarolag a penz miatt fejleszt, de a legjobbak legjobbja valoszinuleg soha nem lesz es a idovel a munkahoz valo hozzaallaso is latszani fog, hogy szereti-e a szakmajat vagy csak semleges neki vagy kifejezetten utalja."

Ohh... itt komoly félreértések vannak. Vegyük is sorba:

1. Igazad van abban, hogy nem lesz programozó nagymester aki 8-5. programozik. De szerintem ez nem is feltétlen cél.

2. Ugyanakkor neked lehet a hobbid és a szakmád is a programozás, akkor is szinte 0 az esélyed, hogy a legjobbak legjobbja legyél. Aki a programozásnak él-hal az valószínűleg jó programozó, de ahhoz, hogy kiemelkedő legyél ahhoz a sok munka nem elég.

3. Hogy mi látszik meg a munkán, az hozzáállás és attitűd kérdése. Arról nem is beszélve, hogy a szuper motivált programozók is kiéghetnek.

4. Az, hogy valaki szereti a szakmáját, vagy, hogy szereti-e az aktuális munkáját két teljesen más dolog. Te szeretheted a programozást, imádhatod, de lehet, hogy a főnöködet utálod, szar a meló és emiatt szenvedni fogsz és ez lehet, hogy meg is fog látszódni a munkádon attól függetlenül, hogy otthon is nyomod a pet projectjeidet. Sőt.

Minden amit írtál az szerintem általánosítás, aminek nem nagyon van valóság alapja. A programozás is "csak" egy szakma, nincs semmi szükség arra, hogy túlmisztifikáljuk. Az asztalostól megköveteled-e, hogy otthon is szekrényeket barkácsoljon és a legújabb módszerekkel is tisztában legyen? Végeredményben, ha a munkáját rendesen elvégzi, akkor ez teljesen mindegy. Aki igazán ki akar törni, annak tényleg muszáj erő felett befektetni, de ez minden szakmára igaz, ebben semmi különös nincs. De a legtöbb ember nem akar a "legjobbak legjobbja" lenni, mert ezen kívül is van élete, hobbija, hasznos elfoglaltsága.

Tudom, hogy sok ember akkor is megfelelő minőségű munkát ad ki a kezéből, ha nem szereti a munkahelyét/foglalkozását - ismerek is nem egy ilyet.

Viszont én tipikusan az az ember vagyok, aki utál dolgozni és nehezen viseli, ha órákon át (ráadásul egy munkahelyen mások utasítása alapján) kell ugyanazt a tevékenységet végezni. Sőt, én magát a rendszerességet se szeretem.

Szóval én, a saját kis fejemmel gondolkozva egyáltalán nem tudom megérteni, ha valaki CSAK a pénzért csinál valamit vagy valaki a több pénzért szenved. Ööö... jó, ehhez hozzátartozik, hogy nem szeretnék családot, csak férjet. A családot el kell tartani, minden sokkal nehezebb. Két kereső esetén is.

Szóval visszatérve. Túlórák nélkül napi 8 órát poshadunk a képernyő előtt, 30->60 perc ebédszünet ledolgozandó és ahol/amikor nincs home office, napi 2 utazás is van. Én suliba is járok, szóval azokon a napokon 3.

Hétfőtől-péntekig ébren töltött óráinkat lényegében a munka és járulékos dolgai teszik ki.

Én (lásd a fentiek) az a típus vagyok, aki rettenetesen tud szenvedni egy munkahelyen, ha a feladatok számomra unalmasak és/vagy nem érdekelnek. Ha viszont érdekelnek, akkor aránylag gyorsan telik az idő.

Tehát én (bár ismétlem, nem akarok családot) bármikor választanám a 250 és a 300 közül a 250-et, a 300 és az 500 közül a 300-at, a 350 és a 600 közül a 350-et, ha ott jobban érzem magam. Ha szeretem is a munkát, na akkor meg pláne.

Tehát a saját kis nézőpontomból tekintve, magamból kiindulva nagyon nehéz elképzelnem, elfogadnom, hogy valaki csak a pénzért dolgozik. Nálam top 1 életcél, hogy szerethető szakmát, majd munkahelyet találjak. Egyenrangú a férjjel (és a kertesházzal, de ez nem tartozik ide) és azzal, hogy elviselhető maradjon az egészségi állapotom.

Ettől függetlenül... miért kellene szabadidőben otthon kódolni?? Az csak fásultsághoz, belefáradáshoz, kiégéshez, elmagányosodáshoz vezet. Oké, egy idő után csak...

Az asztalosos példához...

Ha valamikor asztalossal csináltatom meg valamelyik bútoromat, akkor jobban örülnék, ha egy olyan szakit fognék ki, aki valóban szereti is a munkáját. Szabadidejében nem kell asztalokat gyártson felőlem. :D

Sőt, a legtöbb ember azt szokta igényelni, hogy szabadidejében homlokegyenest mást csináljon, mint a munkája.

Aki 14-est lepontozta, az még sohase dolgozott munkahelyen vagy mi?

Bár aki 17-kor hazaér, azt irigylem, a legtöbb munkahelyen ahogy látom, 17 és 18 között fejezik be a munkát úgy egyáltalán.

Az mondjuk miért előny, hogy szünetek is vannak?

Minden irodai munkánál lehet néha lazítani, akár lazsálgatni is, azért a lényeg a legtöbb helyen az, hogy tartsd az iramot és a minőséget. Irodai adminisztratív munkával kezdtem, ott is lehetett kávézni, a dohányosok kijárhattak, telónyomkodásért a kutya se szólt, amíg nem vitted túlzásba.

Dolgoztam áruházban is (nem kassza, mi nem kasszáztunk), ott amíg nem jött vevő, akit ki kellett szolgálni, addig dumálgattunk, sőt, valaki rajzolgatott és dugikajánk is volt. Mindemellett rendszeresen rendet tettünk az osztályon, pótoltuk a készleteket.

Amúgy munkavédelmi technikus végzettségemből úgy rémlik, hogy csak annak kell az óránkénti 10 perc szünet, aki tényleg mereven monitort néz. Pl irodai adminisztrátorként volt papíros feladatunk is, nekünk nem volt szükség az óránkénti 10 percre. Amúgy az a 10 perc is arra vonatkozik, hogy addig ne monitort nézz - nem arra, hogy ne is dolgozz.