A1=1 B1=A1+B1 Excel tàblàzatban itt a B1 minden esetben nulla lesz. Milyen formulàval tudom ezt a hibàt kijavítani? Azaz önmagàt is beletenni a sajàt formulàjàba úgy, hogy ne kapjak hibàs eredményt.

Hàt persze! A siker garantàlt a rullett üzemeltetőjènek XD

Mivel limitálva van a tèt rakàs összege. Mèg 10 tètet se bírnèk ki anyagilag meg hàt gondolj bele. Teszel 1$-t először a pirosra ès ha kilencszer fekete lesz, akkor màr 512$-t teszel a pirosra (ha engedi ezt mèg a kaszinó) azèrt hogy visszanyerd az addig feltett pènzed plusz 1$-t nyerj. Valóban minden klappol ezzel minden oldalról XD

Itt az oldalak alatt azt èrtem, hogy a következő tèt összege, annak emelkedèse, hogy mennyiszer tudok tètet tenni ami nagyban befolyàsolja azt, hogy eltalàlom e avagy sem.

Az àltalad említett szisztèmàt Martingale nèven talàlod meg a wikipèdiàn. Magyarul is fent van ès igen egyszerűen le van vezetve az, hogy mièrt nem működik:

[link]

Azèrt köszi :) tudom hogy viccnek szàntad :)

Amikor èn a tanulnànyaim alatt ràeszmèltem, hogy èn magam is felelős vagyok mindenèrt ami velem törtènik, az igen erőteljes volt. Minden ember, aki tanul filozófiàt, aki igyekszik megismerni önmagàt ès ezzel együtt màs embereket is, valamilyen módon àt fog esni ezen. Nekem nem volt könnyű először mivel egyik pillanatról a màsikra teljesen elgyengültem (pedig fizikailag nagyon jó kondiban vagyok a sok sportnak köszönhetően) ès kesetves sírásba kezdtem. Kèrdeztèk hogy mi törtènt ès èn alig bírtam kigügyögni azt, hogy mindezt èn okoztam, okozom. Annyira lehengerelt a felismerès, hogy beszèlni is alig tudtam.

Persze ez nem tart sokàid ès jó èrzès tudni, hogy èn kontrollálom az èletem mèg akkor is, ha nèha àt adom a kontrollt, hogy az èlet izgalmas legyen. Hogy legyen benne kihívás, ès mert tudom, hogy bàrmikor vissza tudom venni a kontrollt, ha kèpes vagyok meggondolni magam ezzel kapcsokatban.

Totàlisan megèrtem azt, aki elmebetegnek titulált. Habàr az elmebeteg nem kèpes kontrollàlni a dolgait. Mègis megèrtem azt aki nem èrt velem egyet. Mivel a legtöbb ember úgy vèli, hogy ha nem èrtenek vele egyet, akkor ellene vannak.

Ergo ha nem èrt velem egyet, akkor azèrt, hogy megőrizze a józan eszèt ès valamilyen szinten a mentális nyugalmàt, ellen kell àlljon annak amit èn mondok. Ha nem ezt tennè, akkor sajàt maga ellen menne, ami szerinte kb. egyenlő lenne az önpusztítással. Mint bàrmilyen ember alkotta “inteligens” gèp. Amint túl nagy lesz a nyomàs, lekapcsol. Megszakítja az àramkört. Ez az ember esetèben úgy nèz ki, hogy először szembe megy a dologgal, legyen ez egy ember, egy csoport, egy àltala vàlasztott tevèkenysèg, akàrmi amivel kapcsplatba került. Aztàn ha erőt felhasználva (mentális ès/vagy fizikait) nem jut dülőre, akkor megszakítja a kommunikàciót. Eltávolodik a dologtól..... legalàbbis fizikàlisan ez nagyon gyakori. Mentàlian màr sokkal kevèsbè.... beszèltesd a dologról ès elöbb vagy utóbb teljesen a hatalmába fogja keríteni egy múltbeli vesztesège, sikertelensège. Ami igen sok életenergiàt emèszt fel minden egyes nap azóta is az èletèben. Persze nem tanultam volna erről ha nincs rá megoldàs. Bármit, aminek minden apró rèszletèt, felèpítèsèt ès működèsèt tanulmànyozod, azt idővel kèpes leszel kontrollàlni, befolyàsolni, megvàltoztatni, stb.

Gondolom ezzel egyet tud èrteni a legtöbb ember.

Amikor a dolgok megvizsgàlàsa, rèszeire bontàsa azèrt, hogy megèrtsèk azt ès kontrollàlni tudjàk, ha mindez túllèp a fizikai dolgokon, mint pèldàul az orvostudomàny, ahol a fizikai test rendbe hozatalàra öszpontosítanak, ha előtèrbe kerül az, hogy a problèla “lelki eredetű”, ott csődöt mond az orvos tudomány. Olyan orvosok veszik àt a szerepet akik a meggyőzès erejèvel igyekeznek jobb belàtàsra bírni az egyént. Miközben ezeknek az orvosoknak is meg van a sajàt problémàjjuk amivel nem tudnak mit kezdeni. De mèg ezek az orvosok is gyakran a test kezelèsèvel próbàljàk kezelni az embert. Gyógyszerekkel megbojgatni a testet vagy fizikai bántalmazàssal, elzàrással, fenyegetèssel ès màs dolgok megvonásàval. De a legdurvàbb az elektrosokkolàs.

Tehàt mèg mindig a testet igyekeznek kezelni. Pedig az esetek nagy rèszèben a páciens nem esett fejre, nem törtènt fizikai behatàs az agyàra ami maga is csak egy szerv.

Így annak semmi baja sincs. Az adatok amikkel dolgozik ès a következtetèsei, a gondolat maga, nem rèsze a fizikai test egyik rèszènek sem. Az agy egy bámulatos szerv, főleg hogy hogyan lèp kapcsolarba a gondolattal ès hogy hogyan tovàbbítja mindazt, ami körülötte zajlik.

De valójàban mindez màsodlagos kèrdès. Hiszen bàrmilyen furán hangzik is, semmi baj sincs vele mindaddig, amíg fizikàlisan èp. A problèma nem a fizikai térben kezdődik de mindenkèppen hatàssal van a fizikai tèrre úgy mint agy, majd a test tovàbbi rèsze(i), ès mindezeken túl a dolgok amikkel az ember kapcsolatba tud kerülni.

Tudom ez túl sok egyszerre. Ès ezen a helyen amiből túl sok vagy èppen túl kevès van, az nem fog jó hatàssal lenni senkire.

Ès ami nàlam viszi a pàlmàt az, hogy ezt az emberi tulajdonsàgot (megvinàs vagy ràeröltetès) a különbfèle vallások ràhúzzàk az Isteneikre mint egy “megoldàs”-a arra, hogy rendbe hozza azt aki az embert irànyítja (hétköznapi néven lélek). Azt mondjàk, ne tedd ezt, ne tedd azt, mert a pokolra jutsz. Hogy ha mègis megteszed, rosszat teszel, amkor Isten is rosszat fog tenni veled. Azaz >te< kontrollàlod Isten tevèkenysègét. Képes vagy rosszat teterni vele.

Ez az egèsz nagyon fèlre van èrtve. A zsarolàs teljes mèrtèkben olyan ember “fegyvere”, akinek nincs valódi megèrtèse arról amit úgy hívnak hogy lélek.

Isten – ha létezik ilyen – sosem fog erre a szintre sűjjedni. Mivel ő tudja jól, hogy ez valójában nem változtatja meg a gondolkodásmódot. Csupàn félelemmel tartsa “sakkban” azt, akit ez elèr. Mindaddig amí nem rosszabbodik a helyzet.... csak körül kell nèzni. Egy csomó bűntetèsi cèdulàt kiosztanak, vagy èppen hàzakat ègetnek le stb. ès az Ember egyre csak sűllyed az èrtelem tekintetèben.

A “pokolra jutsz” egèszen màst jelent mint hogy valamelyik Isten majd jól ellàtja ezzel a bajod. Nem megyek bele ebbe jobban, mindazt amit tudok, èvek alatt tanultam. Nem egy kommentbe foglalható.

De annyi bizonyos, hogy minden embernek igaza lesz az ő èletèt illetően. Az aki azt vallja, hogy a van olyan hogy szerencse ès ez rajtunk kívűl álló, ez az ember ha példàul ruletten a pirosra és a feketére is tenne egyszerre ès ugyannyit, nála sokkal gyakrabban lenne zöld, mint màsoknàl. Ès ha csak 1 színre fogadna is, a vège mindig az lenne, hogy vesztett, mivel neki is igaza van.

A szerencse èpp olyan misztikus dolog mint az idő vagy a tèr. Amiknek làtszólag se kezdete se vège sincsen.

Misztikus dolgok egészen addig, amíg meg nem èrtik ezeket.

Viszont az Ember szereti a misztikus dolgokat, a csodàt ès a fogalmat, miszerint a felfoghatatlan igen is létezik. És ha nem lètezne ez, akkor a Vilàg kevèsbè lenne “színes”.

Sok dologról tudnèk beszèlni, de kb. semmi èrtelme sem lenne. Mindenkinek magànak kell bejàrnija az utat. A ràbeszélès, meggyőzés vagy a tekintèlyelv nem vezet jó irànyba.

Morpheusz, az àlmok Istene, azt mondta Neónak a Màtrixban:

“Megmontam. Èn csak az ajtót mutatom meg. Neked kell belèpni rajta.”

A ma embere azt gondolja és szóvá is teszi, hogy nincs ideje, nincs pénze, nincs energiàja stb. semmire.

Ès mit fog tovàbbra is tapasztalni? .....

Èpp úgy ahogy szembe megy az ember a sajàt meggyőződèsivel és a màr birtokolt “sebet” (mentális és/vagy fizikai seb) ismèt megüti, az mègjobban fog fájni. Egyre szilàrdabbà vàlik a meggyőződèse. Egészen addig elmehet ez, hogy egy pohàr vízbe kèpes lenne megfulladni amikor megissza. Vagy ott van az ellentète, akik desztillált vizet kapnak vènàsan mert ha nem, akkor valóban betegek lesznek.

Egy valamit ideje lenne màr felismerni minden embernek.

Mégpedig azt, hogy a gondolat, mindig megelőzi a tapasztalatot.

A ma embere többnyire azt vallja, hogy elöbb figyeld meg a tapasztalatot és aztán hozz döntést a dolgokkal kapcsolatban.

A dolog nem túl ésszerű, mivel azt mondja, “te nem dönthetsz semmiben”. A leg alacsonyabb értelmisègi is egyet èrt abban, hogy az újszülöttnek még nincsenek tapasztalatai. De gondolatai igen. Ez bizonyítja leginkább a tènyt, hogy minden tapasztalatot megelőz legalább egy gondolat.

Tömören: amíg az Ember előbbre tartja a tapasztalatait, vagy a màsodlagos tapasztalatait (tekintèlyelvből a sajàtjának elfogadott valótlan tapasztalatok), addig fel fogja venni azon gondolkodàsmódot is, ami a règmúlt tapasztalatot megelőzte.

Ergo nem önmaga lesz, a jelenlegi gondolataival.