Linux helyett (vagy mellett) windows 8.1-et kéne telepítenem asus x555LA-XO645D-re. Free dos volt rajta, Linux Mint 17.2-t tettem rá, de a telepítő dvd csak 8.1-en fut, ezért kéne most az. Mindenhol csak windowsról linuxra-ról írnak?

A tegnap esti, hasznosnak tűnő diskurzus után után meghökkentő élmény volt a #11 hozzászólásodra virradnom, de végül a háztartásbéli teendőim megakadályoztak a további társalgásban. Most, amíg a többiekkel a billentyűzetkiosztás beállításainak és a „hangzás” kifejezés tényleges jelentésének részletkérdéseit tisztázod, én megpróbálom a driverekkel kapcsolatos tudnivalókat megvilágítani -- a magam együgyű szintjén, mivel én sem értek hozzá. Az a gyanúm ugyanis, hogy némi értelmezési bizonytalanság félrevisz a gondolatmenetedet. Szerintem most valahogy így látod a problémát:

„Ahhoz, hogy a gépem többet tudjon, mint most, föl kéne telepítenem ezeket a drivereknek nevezett izéket. De, micsoda pech, a telepítéshez csak Windows 8.1-hez való programot kaptam. Ha meg tudnám oldani, hogy ezek a programok linuxban is elinduljanak, akkor azok szépen rátennék a gépemre ezt a varázslatot, és onnantól fogva a gépem úgy működne, ahogyan szeretném.”

Hát, ez nem így megy. A driverek nem valami önmagukban létező doppingszerek, amelyek képesek följavítani a géped képességeit. Ezek -- az én definícióm nyilván pontatlan és támadható, de nagyjából -- olyan programok, amelyek az operációs rendszert úgy egészítik ki, hogy az el tudja érni a hardverelemeknek azokat a lehetőségeit is, amelyeket az alaprendszer nem képes. Például, amikor Windowst telepítesz, a rendszer részeként olyan alprogram is települ, amely képes a videókártyát működtetni, egy olyan szinten, amelyet minden kártyának tudnia kell, ez biztosítja, hogy a kép megjelenjen a képernyőn, és a Windows használható legyen. A videókártyák azonban jellemzően többet tudnak ennél az alapszintnél, ezt viszont többféle, saját megoldással biztosítják, amire a Windows esetleg nincs felkészítve (ami egyáltalán nem meglepő, hiszen rengeteg videókártya van forgalomban, és egy-egy Windows-kiadás közben is újabb típusok kerülnek forgalomba). A megoldás: Írnak egy olyan programot -- a drivert --, amely a Windowsba beépülve kezeli a kártya többletfunkcióit is. A program a rendszerrel együtt elindul, és az eredeti videókezelő helyett foglalkozik a speciális hardverrel. Természetesen nemcsak a videókártyának, hanem egyéb hardverelemeknek a típusra szabott kezelése is hasonló módon oldható meg. Mivel ezek a driverek a Windows-rendszerrel tartják a kapcsolatot, értelemszerűen maguk is Windows-programok, tehát linuxban semmi hasznosat nem tudnának művelni, akkor sem, ha valami trükkel sikerülne is oda beilleszteni őket.

Linuxban más a helyzet. Mivel sajnálatosan általános gyakorlat, hogy a gyártók nem mellékelnek a perifériákhoz linuxra írt drivereket, a rendszer fejlesztői tőlük telhetően igyekeznek, hogy már a rendszermag (kernel) tartalmazza legalább az elterjedtebb típusok kezelőit, ezért jó esetben egyáltalán semmiféle plusz drivert nem kell letöltened. Kevésbé szerencsés esetben némi utánajárást igényel a megfelelő beállítások megtudakolása, vagy a (garantáltan nem Windows alapú) driver megtalálása. Végül, egészen egzotikus vagy vadonatúj típusoknál megeshet az is, hogy egyáltalán nincs rá linuxos driver, és csak az alapbeállításokkal használhatod az adott perifériát. A windowsos driverekkel ilyenkor sem tudsz mit kezdeni, legfeljebb a reményedet táplálhatják, hogy azok nyomán előbb-utóbb elkészül a linuxos változat is.

Bízom benne, hogy a fentiek alapján most már érthetőbb, miért nem érdemes a lemezek Windows-programjainak futtatását erőltetni; A linux szempontjából fölösleges kacat, ami rajtuk van. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Windows telepítésekor is hasznosabb a driverek naprakész változatát telepítened a gyártók honlapjáról. Biztos, ami biztos, elrakhatod a készletet a fiókba, hátha jól jön még valamikor, de igazából nincs rá szükséged.