Mitől ilyen népszerűek a fiatalok körében az öldöklős, zombis, terrorista, FPS, stb jellegű játékok?
Milyen aberrált, lelkileg instabil, vagy elnyomott személy az, aki azt élvezi, akár csak virtuálisan is, hogy gyilkol, élő halottakra vadászik, misztikus tudású varázsfegyverekkel üti-vágja a népet.
Sokan azzal takaróznak, hogy a fáradt gőzt így engedik le.
Én is voltam tizenéves, nekem is voltak nehéz napjaim tanulmányaim során, mégsem éreztem késztetést soha, hogy virtuális öldökléssel vezessem le a napi feszültséget.
Egyszerűen hihetetlen, hogy valaki így vezessen le valós, fizikai stresszt, hogy virtuálisan még nagyobbat csinál magának ezekkel a zombis, FPS, stb jellegű ""játékokkal"".
válasza: válasza:köszönjük nagyapó...
tudod, az emberek ízlése különböző. valaki így vezeti le a feszültséget, valaki masszívan alkoholizál, valaki a családját veri, és valaki az utcán/szórakozóhelyeken kötekedik másokkal (ugye ez utóbbiak mennyivel humánusabbak...)
neked se kell kényszerből ilyen játékokkal játszani, és ugyanúgy nálad is lehetne találni sok olyan elfoglaltságot, ami más emberek szemében baromságnak tűnik...
Véleményem szerint ez nem lehet sem kor, sem divatfüggő.
Kíváncsi lennék egy ilyen szadista hajlamokkal megáldott fiatal szüleire, mikor megtudják, hogy csemetéjük különböző virtuális "klánok" oszlopos tagja.
Szerintem sokszor nem is sejtik a szülők milyen is a gyerekük valójában.
Kölyökként én is játszottam számítógépes játékokkal, sőt a mai napig leülök a gép elé, ha olyan kedvem van, de bármilyen volt is a napom, még SOHA NEM éreztem késztetést arra, hogy virtuálisan háborúsdit játszak, emberre vadásszak, zombikat üldözzek, vagy orvlövészként mészároljak.
Az, hogy valaki a virtuális öldöklés, ember/zombi vadászat lövöldözés stb, által érzi felszabadultnak magát az egyáltalán nem normális, és semmilyen szinten nem elfogatható.
Aki így érzi jól magát, annak könnyen lehet, hogy valami pszichés gondja is van az agresszióra való hajlamon túl.
Gondolok itt pl.: a kisebbségi komplexusra.
Leginkább azoknál a fiataloknál van jelen, akik a való életben csak háttérjátékosok, akik a kispadról nézik az életet, vagyis egy szimpla szürke kisegérként élik mindennapjaikat.
Valószínűleg zavarja őket ez a helyzet, mert bántják, gúnyolják őket, nem foglalkoznak velük a csajok, kimaradnak mindenből, alázzák őket a nagyobbak, nincs meg az általuk elképzelt anyagi jólét stb, és a virtuális világban, "na majd én megmutatom" stílusban így élik ki magukat.
Ezzel csak az lesz a probléma, hogy a játékban kivívott elismerést (pontok, trófeák, stb.) nem tudja átültetni a valós életbe, és nem fogja érteni, hogy a valós világban miért nem "tiszteli" senki, miért nincsenek anyagi javai, miért nem hevernek a lába előtt a nők, hol vannak a barátok stb., hiszen Ő lett a legjobb egy bizonyos zombis, vagy FPS játékban, mindenkit legyőzött, Ő volt a legerősebb stb.
Ekkor jön a szomorú felismerés, hogy hiába a virtuális siker, a való életben nem változott semmi, és ugyanúgy kispadról nézi az életet, ahelyett, hogy élné azt.
Tényleg ennyire fontos lett a hatalom, dominancia, és az ""uralkodás"" utáni vágy?
Kedves második hozzászóló.
Teljes mértékben egyetértek veled....
Semmivel sem humánusabb, sőt teljes mértékben elítélendő az általad említett alkoholista, családverő, stb ember.
Nyilván senki sem tökéletes, és mindenkinek vannak napi/tartós gondjai, de egy kamasz értékrendjében ez jelenti a megoldást?
Én pusztán arra vagyok kíváncsi, hogy miért olyan vonzó a mai tizenévesek számára az öldöklés, zombi/embervadászat, illetve az esztelen lövöldözés.
Amennyiben tényleg ennyire felgyűlik a gőz a mai kamaszokban, akkor miért nem választanak inkább valami küzdősportot?
Egészségesebb is, önfegyelemre is tanít, mentálisan is fejleszt, és még a testet is kitűnően kordában tartja.
Le kellene jönni a terembe, bekapcsolódni a sportba, elkezdeni az edzéseket, és utána lehetne bizonygatni, ki a király.
Nem kell az erőfitoktatáshoz számítógép, kóla meg chips.
válasza:kérdező, látni hogy még nem játszottál komolyabban fpsekkel...
ugyanis bármilyen meglepő, de ezek a játékok igenis fejlesztik a játékosok tulajdonságiat. pl. több emberrel játszva a csapatjátékot (ha egyedül mész neki 5 másik játékosnak, akkor szétkapnak mint nagyanyám a vasárnapi csirkét), reakcióidőt, szem-kéz koordinációt, előre tervezést (hol védjünk, hol támadjunk, mennyi emberrel stb.)
az emberek nagyon nagy része nem azért játssza ezeket a játékokat, mert örömét leli abban, ha láncfűrésszel hosszában kettévág egy embert, aztán a vérében fürödhet levendulás tusfürdővel, hanem mert jó móka, és mert bármikor kéznél van (legalábbis nálunk viszonylag nehéz hirtelen este 10kor összehozni egy focimeccsre elegendő embert...).
ilyen erővel el lehet ítélni a paintball-osokat (fúúú aki festékgolyóval lövöldözik a másikra, az nemsokára élessel is fog...), vagy az általad említett küzdősportokat is (biztos azért tanulja, hogy szétverje mindenki arcát aki csúnyán néz rá...)
válasza:Te teljesen el vagy tévedve, kérdésed ítélkezik, előre borítékolható, hogy bár kötekszel, nem leszel meggyőzhető.
Nem kell szadista hajlamúnak lenni ahhoz, hogy szívesen játsz lövöldözős játékokkal. Ahogy egy horrorfilmet sem csak beteg ember néz meg. Ahogy a népmeséket sem azért szeretik évszázadok óta a kisgyerekek, mert annyira élveznék, ahogy a hétfejű sárkány befenyíti a csinatos menyecskét, de aztán a mesehős jön és egyesével vágja le a sárkány hét fejét, ömlik a vér, folynak szét a padlón a belsőségek, és a sárkány az utolsó fejével (amikor már csak a vérveszteség, vagy a sokk miatt rég holtnak kéne lennie, ergo mostanra zombi) könyörög a legénynek, de az átlát a szitán és a megbánást tanúsító vérnősző barmot a nemlétbe taszítja.
Nem a vér a lényeg. Mesében az azonosulás, a szorult helyzetből való megmenekülés a hős érdemei által - lődözős játékban az azonosulás, és szorult helyzeten való felülemelkedés a tehetsége által. És ahogy a gyerek fejében elválik a reális és az irreális, egészséges felnőtt (serdülő) fejében is elválik a játék és a saját élete.
Benned viszont nem látom azt, hogy felismernéd, elismernéd másoknak ezt a képességét. Te azt feltételezed, hogy aki a játékban-mesében (terjesszük ki: filmben, könyvben) keresi, elfogadja ezeket a véres, erőszakos helyzeteket, az a való életben is ilyen lenne.
Amúgy meg, "Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes." Azért, mert neked furcsa, hogy valaki így keres szórakozást (nem csak a stressz levezetésére), attól még nem létezhetetlen, és az már csak a hab lenne a tortán, ha a magadétól eltérő tapasztalatokat nem bélyegeznéd egyből kórosnak is. Fura világ lehet a tied, ahol csak neked lehet igazad!
A sprotról: edzi a testet, építi a lelket, persze. Tagadhatatlan, hogy szükség van rá, nem csak gyerekeknek. Azzal együtt a legmegszállottabb harcművész még nem lesz feltétlenül az életben is sikeres ember - mint ahogy egy egy véres gamer sem lesz feltétlenül megvetett outsider.
Tényleg egyszerűbb lenne a világ, ha minden fekete és fehér lenne. Csak hát itt még csak nem is a szürkék megszámlálhatatlan árnyalatáról beszélünk, hanem a teljes színskáláról.
Mindenkinek köszönöm a válaszokat. (Ment a zöld kéz)
Némi véleményt azért szeretnék írni az elhangzottakhoz.
#5
Valóban nem tartoznak a kedvenceim közé ezek a játékok, ezt jól látod.
Elfogadom, hogy a Te meglátásod szerint van aki a szem-kéz koordinációs, reflexológiás képességeinek fejlesztése miatt játszik ilyenekkel, de valljuk be, erre a célra nem ez a legmegfelelőbb játékkategória, és még csak nem is ez az általános.
Mindegy, nem vagyunk egyformák, így elfogadom, hogy képességfejlesztés céljából játszik valaki ilyesmivel.
#6:
Kérdésem hátterében egyáltalán nem ítélkezés, vagy kötekedési szándék rejtőzik, bár nem tagadom, hogy vannak előítéleteim az effajta játékok iránt.
Sajnálom, ha ezt érezted a kérdés, illetve a rekommentek olvasása során.
Pusztán arra voltam kíváncsi, hogy melyek azok az érvek, tények, pozitívumok, amik oly vonzóvá teszik ezt a stílust a mai kamaszok körében.
Mi az az ellenállhatatlan dolog, ami leültet egy mai tizenévest a gép elé azért, hogy lövöldözzön, emberre vadásszon, stb.?
Mivel én nem játszom ilyesmivel elismerem, hogy meg sem fordult a fejemben az általad megfogalmazott "lődözős játékban az azonosulás, és szorult helyzeten való felülemelkedés a tehetsége által" lehetséges érv a játékkategória mellett.
Bár ellenkezik a szemléletmódommal, de elfogadom, hogy vannak ilyen emberek.
"Benned viszont nem látom azt, hogy felismernéd, elismernéd másoknak ezt a képességét"
Igazad van, eddig eszembe sem jutott, hogy valakinek egy FPS játékban nyújtott teljesítménye alapján értékeljem, vagy ismerjem el a képességeit.
(Szomorú lennék, ha itt tartanánk, hogy ezek alapján kellene elismeréseket kivívni bizonyos tehetségek kapcsán.)
A könyveket, meséket szerintem kár belekeverni...
Egyrészt, mert nem erről szólt a kérdés, másrészt a hétfejű sárkányról szóló meséket hallgató korosztály még nem játszik ilyesmivel.(MÉG)
Véleményem szerint amúgy sem lenne helytálló az összehasonlítás, mert egy, a témában megírt !jó! könyv olvasása közben a fantáziára van bízva, hogy a leírtak alapján mennyire képzeli el "véresnek" a szituációt az olvasó, és nem kelt felesleges bizonyítási, illetve megfelelési kényszert, míg egy ilyen játék esetében kész tények elé van állítva a játékos hiszen a játéktér adott, és a sikerhez teljesíteni kell.
Ami a világomat illeti...
Nem tudom miből gondolod, hogy az Én "kis fura világomban" mindig nekem van igazam.
Egyáltalán nem vagyok sem diktatórikus, sem egoista alkat.
Ész érvekkel, logikus magyarázatokkal abszolút meggyőzhető vagyok, de nem tudok elfogadni olyan (ál)magyarázatot, ami csak kifogásként kerül megfogalmazásra egyfajta önigazolás miatt.
Zokszó nélkül beismerem ha tévedtem, és ha kell korrigálom a hibámat.
Mielőtt szó érné a ház elejét...
Nem azt akarom mondani, hogy az ilyen játékokkal játszó kamaszok mindegyike vérszomjas, agresszív, abominábilis személyiség, de lássuk be, hogy sokkal kevesebb az a fiatal, aki a koordinációs képességeinek csiszolása, csapatszellem erősítése, illetve tehetsége bizonyítása céljából játszana ezekkel a programokkal.
A világ tényleg nem csak fekete, és fehér....és ez így van jól!
Mindenesetre köszönöm még egyszer a válaszokat.
Egy kommenttel még idearcátlankodnék:
Egyetértek az előző válaszolóval, a kedves kérdező lelki világával kapcsolatos teóriát leszámítva.
Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy ha élőben találkoznék a kedves kérdezővel, nem tudná rólam megmondani, hogy én is szoktam zombira vadászni, és terroristákat kiiktatni. Hogy miért nem? Mert az, hogy mivel játszok a gép előtt, egyáltalán nem befolyásolja a hétköznapjaimat. A zombivadászat olyan, mintha csak leülnék elolvasni egy könyvet, vagy megnézni egy filmet. Kikapcsolódok, az agyam nem csak a mai világ támasztotta temérdek elváráson görcsöl.
Hangsúlyozom, a játék mellett sportolok, olvasok, írok is. Számomra ez csak egyfajta kikapcsolódási lehetőség.
Azt is száz százalékosan megértem, hogy van, aki ezt elítéli, de ez így van rendben, hová jutna a világ, ha mindannyian egyformák lennénk, ugye.
Így hát ellent kell mondjak a kedves kérdezőnek: nem vagyok "aberrált, lelkileg instabil, vagy elnyomott", csupán előfordul, hogy éppen ehhez van kedvem, ám a való életben még egy legyet sem szívesen csapok le.
válasza:Én is ugyanazért játszok játékokkal, mint az előző válaszoló. Egyszerű kikapcsolódás. Tudom, hogy hasznosabb lenne, ha mondjuk olvasnék játékok helyett, de egy fárasztó iskolai nap után pár óra játék jobban esik, mint egy nehezebben értelmezhető kötelező olvasmány.
Amúgy a játékok mellett sok időt töltök a barátaimmal, tanulok is és gitározok.
Persze, ha valaki ráfügg valamilyen játékra az a fontosabb dolgok rovására lehet. Velem is megtörtént ez, én anno több mint 1500 óra World of Warcraftot játszottam. Nem vagyok büszke rá, de ez van. Szerencsére a tanulmányi eredményem nem romlott közben, de szinte másra nem is volt időm, annyit játszottam. Persze ez más játék kategória, ez nem is a vérengzősök közé tartozik, hanem a közé, ami hosszútávon le tud kötni egy embert. Főleg, ha más emberekkel is megismerkedik és együtt játszanak.
Szerencsére most már csak ritkábban játszok. Heti pár óra, de olyan játékokkal, amik csak egy rövid ideig kötnek le, ezek a fent említett FPS játékok.
Inkább olyanokkal szeretek játszok, ahol saját karaktert kell kreálni és tele van párbeszéddel, ahol a játékosnak kell dönteni-e, hogy jó oldalra áll vagy ellen szegül. Talán ez valamennyire még fejleszti is a személyiséget. Ebben nem vagyok biztos.
Az pedig biztos, hogy könnyen át lehet esni a ló túloldalára. Egy laza kis kikapcsolódásból könnyen lehet játékfüggőség.
Ha valaki élvezi az öldöklést és azért játszik, hogy lássa a repülő fejeket és a fröcsögő vért stb. Ott már lehet van gond, de szerintem nem a játékos alapból ilyen, hanem a játéktól lesz ilyen. Szerintem ennek az oka lehet az, hogy 10-12 éves gyerek már ilyenekkel játszik és számára látványos és új dolgokat lát. Ettől függetlenül nem biztos, hogy lelkileg instabil és elnyomott személy (lesz). Ez szerintem rengeteg mindentől függ.
Pl: család, meglévő barátok, a gyerek saját elképzelései, amit magától szűrt le akció filmekből, játékokból stb.
Ez már csak a gyerek befogadó képességén múlhat.
Konkrét példát nem igazán tudok a fent említettekre, azonkívül, amit magamról írtam. Ezek csak a jelenlegi gondolataim erről.
16/F
Kedves Ezio Auditore d. F. (#8) és #9 hozzászólók.
Köszönöm szépen nektek is a válaszaitokat, természetesen mindkettőtöknek megy a zöld kéz, az értékes hozzászólások miatt.
Szeretném hangsúlyozni, mint ahogy azt a #7 rekommentemben is megtettem, hogy az ellenérzéseim miatt, valóban szándékosan túloztam a kérdés hátterének megfogalmazásában, mikor az egyes játékosok lelki hátterére utaltam.
Szeretném ismételten javítani magam:
Nem azt akarom mondani, és nem is állítom, hogy az ilyen játékokkal játszó kamaszok MINDEGYIKE vérszomjas, agresszív, abominábilis személyiség!
Viszont abban is biztos vagyok, hogy több az agresszióra hajlamos fiatal ezen játékosok körében, mint akik pusztán kikapcsolódásból játszanak ilyesmivel.
Nem vagyunk egyformák, ezt el kell fogadni :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!