A 64 bites CPU 16 exabyte-ot tud cimezni, maximum az adott prendszer van mestersegesen korlatozva. Vmware pl. minden tovabbi nelkul kepes 6TB memoriat kezelni, es bar tudna tobbet is, a jelenleg elerheto x86_64-es hardware platformok ennyit tudnak kezelni.
Roviden: belathato idon belul biztosan nem lesznek 128 bites processzorok, mert ertelmetlen.
arra gondoltal hogy az jobb/gyorsabb lenne?
rossz helyen keresed akkor a problema (hianyossag) forrasat
ha errol van szo veletlen
Xy4
Erre hiteles választ nem lehet adni, tekintve, hogy nem látunk a jövőbe. ;)
De gondoluk csak végig, hogy eddig mi, és hogyan történt! '80 környékén a technika netovábbja volt egy 8 bites számítógép. 4 kB RAM-mal, jobb esetben floppy meghajtóval. Gondolni sem mertünk arra, hogy valaha a 16 bites címtartomány (64 kB) kevés lenne. Sőt! Amikor a ZX-81, Apple II, vagy a Commodore VIC-20 memóriáját néztük, elképzelhetetlenül soknak tűnt az a 64 kB.
Aztán jött a C64, és kis idő múlva a 64 kB nem is volt már annyira távoli is elképzelhetetlen, hanem sokkal inkább kevés. Jöttek a különböző trükközések, hogy hogyan lehetne kicsivel több memóriát kihasználni. Memóriabővítések, lapozás, stb. Ráadásul a legtöbb 16 bites procinak szintén csak 16 címvezetéke volt, szóval a megcímezhető memória nagysága ugyanúgy 64kB maradt. A Commodore 128 és az Enterpeise egy külön memóriavezértlővel oldotta meg a többletmemória elérését, a PC-nél bevezették a szegmentált memóriaelérést, az Amigáknál 24 bitesre bővítették a címbuszt. (Mondjuk az Amiga bitszámáról lehetne vitatkozni, érdekes egy architektúra.) A 286 a maga 24 bites címbuszával 16 MB memóriát volt képes megcímezni, ez azért bőven elég volt egy ideig, de idővel ez is kevésnek bizonyult. Pedig amikor az első 286-osok megjelentek, elképzelhetetlen volt, hogy valakinek 16 MB memóriája legyen. Aztán mégis lett, sőt, kezdett nagyon szűkössé válni.
Végül jött a 32 bites processzorok és rendszerek időszaka. Emlékszem, mekkora király voltam, hogy 16 MB RAM volt a gépemben. 486 DX4 100 MHZ... Ekkor láttam életemben előszür szervergépet. Elámultunk azon, hogy 128 MB RAM van benne. Elfogott minket az a "soha a bödüs életbe' nem fog kelleni ennyi" érzés. A 4 GB pedig tudományos fantasztikumnak tűnt.
Rá 10 évre pedig már 64 bites procikat is lehetett kapni. Most meg már a legtöbb rendszer 64 bites. És pont olyan távolinak és irreálisnak tűnik a 128 bites architektúra, mint amilyennek a 64 bites tűnt akkor, amikor hazavittem az új 486-osomat.
Egyébként egy aprócska megjegyzés: mint ahogy ebből a kis visszatekintőből is kitűnhetett: az adatbusz és a címbusz bitszélessége nem mindig egyezik meg. Egy 128 bites proci korántsem biztos, hogy 128 címvezetékkel érkezik majd. Illetve: a bitszélesség nem csak a megcímezhető memóriára van hatással. (Arra is, de igazából az már a címvezetékek számának a következménye.) Hanem az egyszerre írható/olvasható adat mennyiségére is. Lehet előnye egy 128 bites architektúrának akkor is, ha bőven a 64 bittel megcímezhető memóriamennyiség alatt vagyunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!