Miért van a facebookhoz kötve szinte már minden? Egy mérettáblázatot se lehet megnézni ha nincs fb?

Általában mindig van alternatív megoldás.

A megosztást megkövetelő oldalak megkerülhetőek, ha úgy osztod meg a tartalmat, hogy csak te magad lásd. (Utána meg tudod törölni.)

A lájk is visszavonható.

Vagy lehet erre kreálni egy külön Facebook fiókot.

Illetve vannak lájktörő oldalak, amiken keresztül a tartalmat anélkül el tudod érni, hogy lájkolnod kellene.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Hogy miért van ez a jelenség? Azért meg sok ember összekeveri a lájkok számát az általa nyújtott tartalom értékével, a lájkolók elégedettségével, elkötelezettségével. Azt gondolják, ha több lájkot gyűjtenek be, akkor több embernek is tetszik az oldal, több ember tartja értékesnek, így a fejlődés, a „valamit elérés” illúzióját kelti.

Alapvetően hibás hozzáállás is lehet ez. A Facebook egy eszköz, ahogy mondjuk a mobiltelefon, a TV, meg minden más. Nyújt olyan szolgáltatásokat, amelyek hasznosak, lehet jó használni, amiből neked is hasznod van. Meg persze lehet túlzásba vinni, arra használni, amire nem való.

Pl. mire nem használom? Nem lógok rajta naphosszat aktívan. Nem lájkolok, osztok meg mindenféle hülyeséget.

Mire használom? Pl. ismerősökkel, kollégákkal való kapcsolattartásra. Olcsóbb – konkrétan igyen van – és egyszerűbb, mint SMS-t küldeni, telefonálni, emailt küldeni, stb… Néhány offline közösség tagja vagyok velük is tudok a offline életen kívül kapcsolatot tartani, megbeszélni dolgokat. Ha mondjuk egy volt osztálytársam kitalálná, hogy osztálytalálkozót szervez, a Facebookon megtalál. Ha nem vagyok fenn, nem sok esélye lenne rá. Hoztam létre csoportokat, oldalakat bizonyos ügyeknek. (Pl. néptáncos voltam, idegesített, hogy a táncházakról hol itt, hol ott vannak információk, nincs egy közös hely, ahol erről informálódni lehetne. Most már van, és azonnal értesülök róla, ha valaki egy új táncházról számol be a csoportban.) Blogolni is szoktam rajta.

Sok oldalon kizárólag Facebook kommentelési lehetőség van. Ez jó a honlap gazdájának, hiszen így kevésbé anonim, így kevesebb a moderálandó tartalom. Meg egyszerűbb is beüzemelni, nem kell külön komment rendszert építeni hozzá. Nekem is jó, mert egyrészt nem kell minden oldalra külön-külön beregisztrálni. Másrészt nem kell attól tartanom, hogy egy rosszul megírt oldalról kiszivárognak az ott megadott információim, a Facebooknál azért alapvetően nagyobb biztonságban vannak ezek.

Ha tetszik, ha nem a Facebook kvázi egyfajta új internetté növi ki magát, vagy legalábbis egy megkerülhetetlen háttérrendszerré, mint mondjuk az email. (Email cím nélkül is lehet élni persze, de kvázi minden netes regisztráció, kommunikáció alapja.) Most lehet ebből kimaradni, ha neked úgy jó, akkor oké. (De a kérdésed alapján az, hogy nem vagy fent Facebookon, neked hátrányt, nehézséget jelent.) Ez kicsit olyan, hogy mikor bejöttek a mobiltelefonok, valaki rácuppant rögtön. Volt, aki váltig állította, hogy soha nem lesz mobiltelefonja, mert őt ugyan ne zaklassák bárhol. (Nota bene ma mindnek van mobilja, használja aktívan, netezik vele, stb…) Valahol érhető is ez az ellenállás, csak nem minden esetben racionális döntés ez.

> Pontosan ez a felháborító,hogy megkerülhetetlenné akarják tenni.

A kérdés, hogy ez tényleg baj-e. Ma kvázi megkerülhetetlen, hogy legyen telefonod. Ma kvázi megkerülhetetlen, hogy legyen email címed. Persze megkerülhető. Ténylegesen nincs szükséged email címre. Simán lehet nélküle élni. Persze akkor nem tudsz ide regisztrálni, és nem teheted fel a kérdést, de mondjuk megbeszélheted a barátaiddal is egy sör mellett a dolgot. ;-)

Miért terjedtek el ezek annyira, hogy egy idő után kvázi alapértelmezetté vált, hogy – néhány kivételtől eltekintve – mindenki rendelkezik ezekkel? Én két tényezőt látok: Egyrészt, hogy kellően univerzálisak ezek, mindenki olyan gyakorisággal, olyan céllal használja ezeket, amilyenre akarja. Másrészt azt, hogy valami olyan extrád adnak hozz, amit az addig kommunikációs eszközök nem tudtak.

Telefon? Evidens talán, hogy mit adott hozzá a kommunikációhoz. Távoli emberekkel lehet valós időben kommunikálni. Kellően univerzális. Lehet, hogy valaki csak negyedévente hív fel valakit. Van, aki hetente; van, aki óránként. Van, aki a családtagjaival kommunikál; van, aki a közmű szolgáltatót hívja, ha kell; van, aki teleshopon rendel; van, aki a parkettást hívja, ha építkezik; van, aki a munkája révén használja.

Email cím? Azonnali, de offline kommunikáció. Ha a másik is ott ül a gép előtt, akkor kvázi percenként tudtok levelet váltan. Ha valaki nem érhető el, akkor is megkapja az üzenetet, és akkor olvassa el, amikor ideje van rá. Lehet beszélgetni barátokkal vele. Lehet fájlokat küldeni rajta. Vannak levelezési listák. Használható automatizált folyamatokra (regisztráció, stb…). A bank is küldhet emailt, a folyószámlád forgalmáról.

Facebook? A csoportok és oldalak közösségi platformot teremtenek, olyan extrákkal, mint szavazás, jegyzetek, események, fényképek, fotóalbumok. Ezeket magánszemélyek is, közösségek (csoportok, az osztály, egy sakkszakkör, vagy csak négy barát, akik közösen terveznek egy nyaralást), cégek, ügyek (mamutcégek, portálok, szervezetek, mozgalmak, vagy Pistikék által üzemeltetett viccoldalak) is tudják használni. Van külön kommunikációs csatornája, egyéni és csoportos jelleggel is. Számos weboldalépítő komponenst tartalmaz. Nagyon univerzális, rugalmas rendszer. Ha havonta mész fel rá célzottan, az is jó. Ha hétvégente keresel bulikat az is jó. Ha vicces videókat gyűjtő oldalakat követsz alkalomszerűen, akkor azt csinálod. Ha naponta chatelsz a másik telephelyen lévő kollégáddal, az is jó.

> Én nem vagyok kíváncsi más életére

Akkor nem kell nézni. De egy ember sincs? Rokon, olyan ismerős, aki kedves neked, de messzire vetette az élet? Nem, jut eszedbe néha – ha nem is naponta, de évente –, hogy vajon egy régi barátod, ismerősöd, szerelmed ma vajon hogy nézhet ki, mit csinál?

A másik, hogy a Facebookon is van számos olyan oldal és csoport, ahol értelmes kommunikáció folyik, értelmes tartalom kerül ki az oldalra. Be lehet lőni úgy a Facebookot, hogy belépve alapvetően ezekkel találkozol.

Volt olyan ismerősöm, aki először ellenállt, hogy ő márpedig soha, és különben is. Ő – már elnézést – egy kicsit a – szkíta, hun –turbó magyar kategóriába esik. De aztán megtalálta a Facebookon a hasonszőrű embereket. Számos az érdeklődési körébe eső csoport tagja, osztogatja is meg a tartalmat, naponta kommunikál erről a témáról a hasonló érdeklődési körű emberekkel. (Nem követem, de mivel egyszer megkért, hogy javítsam meg a gépét, láttam, hogy ez a helyzet.)

> aki nekem fontos tudja hol talál,tudja a telefonszámom

Biztos? Biztos, hogy minden olyan embernek megadod ezeknek a változását, akik potenciálisan fel akarják veled venni úgy a kapcsolatot, hogy az neked is jó?

Én tagja voltam pl. egy nagyobb offline közösségnek, a közösség úgy 4-5 évig hetente találkozott rendszeresen. De a közösség megszűnt, és most 5 év szünet után újraszerveztük. Nagyon praktikus volt, hogy egy csoportba szépben be lehetett hívni a régi tagokat, megbeszélni, hogy ki mikor ér rá, hol tartsuk a heti rendszeres találkozókat. Egy embert nem tudtunk elérni, meg nincs regisztrálva a Facebookra. Pedig valószínű, hogy szívesen találkozna velünk újra.

Vagy én néptáncos voltam, de úgy 10+n éve abbahagytam. Volt egy néptánctársam, aki még korábban távozott az együttesből, az élet előbb Spanyolországba, majd Kubába, végül az Egyesül Államokba, Floridába sodorta (ezt amúgy Facebookról tudom). Régen jóban voltunk, de az elmúlt 10 évben nem nagyon beszéltünk Facebookon, nem nagyon követtük egymás történéseit. Nem is nagyon jutott eszembe, nem is gondoltam, hogy valaha még találkozunk. De most a nyár elején hazalátogatott. Pont talált egy táncházat, és megkeresett, hogy mi lenne, ha elmennénk, kicsit nosztalgiáznánk, én meg még pár régi táncos. Remek este kerekedett ki belőle, igen jól éreztük magunkat. De ha nincs Facebook az életbe ne talált volna meg, azóta kétszer elköltöztem, a több táncossal sem igazán tartottam a kapcsolatot (csak Facebookon), ők is csak azon keresztül tudtak volna elérni. Tehát azzal, hogy fent voltam Facebookon, nyertem egy jó estét, egy élményt, ami még évek múlva is eszembe fog jutni.

Vagy mondok még egy példát. Van egy közeli barátom. Közös nyaralást tervezünk a párjainkkal egy körút formájában. Persze offline is találkozunk így négyen, akkor is folyik a tervezés, de dolgozunk, vannak hobbijaink, elfoglaltságaink, nem tudunk naponta, kétnaponta összejönni. De Facebookon napi szinten tudunk haladni a tervezéssel, hogy milyen városokat érintsünk, milyen útvonalon menjünk, vitázunk, hogy most ezt vagy azt hagyjuk ki, mert nem fér bele időben, hol mennyi időt töltsünk, ehhez képest hol foglaljunk szállást, az adott helyen a szállások közül melyiket válasszuk. Meg apróságok, hogy készüljünk-e sátorozással is, ha igen, van-e a másiknak felesleges sátorszöge, van-e térképünk, stb… Lehetne ezt emailben, de ott visszakeresni, hogy ki mikor mire mit írt, melyik emailben küldte át az aktuális útvonaltervet, és az-e a legújabb… Agyrém lenne, csináltam már hasonlót. Facebookon sokkal áttekinthetőbb az egész.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

De mint minden döntést érdemes objektíven megvizsgálni. Meg kell nézni, hogy mit nyerhetsz és mit veszíthetsz.

A regisztrációval nyersz számos olyan eszközt, amit vagy használsz, vagy nem, de ha nem, akkor sincs károdra. Az egyetlen veszélye, hogy rákattansz, és akkor maximum az ezzel töltött időt veszíted el. (De lássuk be, más értelmetlen dologra is pazaroljuk az időnket.) Veszítesz vele még bármi mást? Még csak nem is kell különösebben megosztanod magadról semmit, és nem kell semmiféle aktivitásban részt venned, ha nem akarsz. (Azért célszerű a saját neveden regisztrálni, de akár Kovács Bélaként is regisztrálhatsz. Minden más adat megadása opcionális, nem kell megadnod telefonszámot, lakcímet, semmi olyat, amit nem akarsz.)

Ha nem regisztrálsz, azzal sokat nem nyersz. Viszont elesel ezektől a lehetőségektől. Mint a kérdésedből kitűnik, csak idegesít a dolog, hogy olyan dolgot nem tudsz elérni, amire úgy gondolod, szükséged lenne.