Mit csináljak? Kikészítenek ezek az idézetek!

Rossz kategória. :)

De én már fel sem veszem az ilyesmiket. Egyszerűen csak elgörgetem. Valamikor túl nyálas az ilyen poszt. :)

gondolom ilyen tizenéveid közepefele jársz és az összes lányismerősödre rájött a hormonroham és attól érzik magukat titokzatos csodanőnek hogy kiírják hogy ők k**va erősek mert mosolyognak amikor fáj, és a világ gonosz mert nem veszi észre hogy ők titokban szomorúak mikor mosolyognak....

Hát szánalmas ügy de majd kinövik...persze amúgy marha idegesítő mert mások gondolatait osztogatni a neten tök értelmetlen ha bárki erre lenne kíváncsi felmenne egy idézetes oldalra...

Lehet, hogy a facebookon keringő nem tudom, milyen idézetek, mert én nem olvasok ilyesmiket, idegesítenek, de ajánlom, olvass helyettük szép szerelmes verseket, mondjuk Juhász Gyulától. Egyet ide másolok:

uhász Gyula: SZERELEM?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

mint napsugár, ha villan a tetőn,

holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,

hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven simogat,

Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen

Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

a Milyen volt-ot, az Anna örök címűt biztos ismered.

Juhász Gyula:

Milyen volt...

Milyen volt szőkesége, nem tudom már,

De azt tudom, hogy szőkék a mezők,

Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár

S e szőkeségben újra érzem őt.

Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,

De ha kinyílnak ősszel az egek,

A szeptemberi bágyadt búcsuzónál

Szeme színére visszarévedek.

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,

De tavaszodván, ha sóhajt a rét,

Úgy érzem, Anna meleg szava szól át

Egy tavaszból, mely messze, mint az ég.