ANTIfacebook? Ki az, aki nem szereti a facebookot? Szerintem gagyi ez a facebook trendiség.

> Azért ezt a mobil telefonos dolgot ne mossuk már össze a faceval,mert teljesen más.

Kb. 20 éve teljesen hasonló volt a helyzet a megítélés szempontjából.

> Az internet meg maga ezen belül a face viszont teljesen más dolog.

Miért lenne más? Eszköz mindkettő. Kommunikációs eszköz. Ugyanúgy használható célirányosan, praktikusan, ugyanúgy lehet függő valaki, ugyanúgy használhatja haszontalanul, napi órákat töltve a „semmivel”. Ugyanúgy naplózható, nyomon követhető minden tevékenység róla, mondjuk a titkosszolgálat által.

> Egyébként attól,hogy most jelen helyzetben tényleg nagyot fejlődött,az nem azt jelenti,hogy mondjuk pl 3 év múlva is így lesz.

Ez kétségtelenül így van. Ha nem is 3 év múlva, de 5-7 év múlva már valószínű, hogy egy másik rendszert fognak az emberek használni, akkor az ellen fognak páran tiltakozni, ahelyett, hogy vagy nem használnák, vagy használnák, ahogy az éppen praktikus, ezáltal érzelmi kérdést csinálva a dologból egy hó't egyszerű döntés helyett.

> Facebook az igazi ''Big Brother''.

Mint ahogy a Google is, a levelezőrendszerek is, a honlapok mögötti tárhelyszolgáltatók is. Igen, a neten a legtöbb tevékenységed naplózva van. Az más kérdés, hogy a kutya nem kíváncsi arra, hogy személy szerint te mit csinálsz, hacsak nem törvényeket készülsz sérteni. Az, hogy hány ember olvas bizonyos jellegű tartalmat, az már érdekes lehet, de én ezzel úgy vagyok, hogy ha ezáltal jobb szolgáltatást tud valaki nyújtani, akkor abból csak nekem van hasznom.

> Az is vicces hogy amin titkosszolgálatok évtizedekig dolgoztak azt most egyes emberek önként és dalolva megteszik maguktól.

Ez is kétségtelenül így van. Én személy szerint örülök, hogy azok, akik számot tartanak a titkosszolgálatok érdeklődésére, azok könnyen megfigyelhető. Amúgy a titkosszolgálatok nem nagyon férnek hozzá a Facebookon zajló tevékenységekhez. Pl. ennek fényes bizonyítékai az „Arab tavasz” eseményei. Ott sokszor pont Facebookon szervezték meg a tüntetéseket. Az adott titkosszolgálat háta mögött. Az más kérdés, hogy demokratikus jogállamban, törvényes, jogszerű végzés mellett a Facebook szolgáltat ki adatokat, de mint írtam én örülök, ha egy jogállamban elkövetett törvénysértés ilyen módon felderítésre kerülhet ezáltal. Amúgy meg meg is érdemli az, aki törvénysértő tevékenységekre utaló dolgokat oszt meg Facebookon.

> Facebook is addig volt jó és színvonalas szerintem,míg nem volt magyarosítva. Addig legalább nagyrészt művelt értelmiségek mentek fel rá,ma meg tele van olyanokkal is,akiknek még 8 általánosuk sincsen meg.

Ez nem ok-okozati kérdés. Óhatatlanul az új technológiát mindig azok veszik először igénybe, akik egyrészt meg tudják fizetni, tehát magas jövedelműek, azaz valószínű van valami sütnivalójuk. Ott a chat. Mikor én elkezdtem anno chatelni, akkor kb. a lakosság 1-2%-nak volt internete, akik meg tudták fizetni, vagy akik munkájuk révén kapcsolódni tudtak rájuk. Olyan is volt a chatszobák színvonala. Normális, értelmes emberekkel lehetett érdekes témákról beszélgetni, akár komolyabb mélységben is. De ahogy egyre több ember tudta megfizetni az internet előfizetést, ahogy kiépült az infrastruktúra, úgy jelentek meg az idióták, trollok, 100-as IQ alattiak. Ma a chat az ökörködésről, a privizésről, flörtölésről szól. Oké, ez elférne, de az a gond, hogy nincs olyan szoba, ahova belépve értelmes beszélgetéshez lehetne csatlakozni. Az értelmesebbek el is hagyták a chat-et.

De ebben mondjuk a chat.hu a hibás? Nem gondolnám. Az emberek a „hibásak”, ha egyáltalán ezt hibának lehet nevezni.

Viszont a Facebookban az is nagyon praktikus, hogy testre tudom szabni, hogy kire vagyok kíváncsi. Lehet értelmes, érdekes oldalakat találni, ki lehet választani, hogy kiknek a hozzászólásait akarod látni úgy alapból. Az ismerőseim 95%-a ugyanazt az értéktelen dolgot osztja meg, mint mindenki más, ami 1 perc figyelmet sem érdemel. De az az 5% valóban számomra értékes dolgokat tesz fel, vagy önmagáról oszt meg olyan információkat, amire kíváncsi vagyok, és amihez máshogy nem jutnék hozzá. Lehet ezek nélkül élni. Igen, lehet, de én örülök, hogy értesülök több éve a világ másik oldalára szakadt jó barátom éltének mozzanatairól.

Aztán pl. tagja vagyok egy közhasznú egyesületnek. Van egy honlapunk, amit épp most építünk át. Az ebben segédkező emberek szét vannak szórva az országban, Szegedtől Győrig mindenfele. Személyes találkozásra csak ritkán kerülhet sor. Nekünk nagyon praktikus volt 1 perc alatt létrehozni egy rejtett csoportot, amihez csak mi férünk hozzá, és ott relatíve strukturált formában megvitatni a honlap építésének apró-cseprő részleteit, kérdéseit. Meg lehetne ezt oldani pl. egy levelezőlistával is, csak ott nehezebb elszeparálni a témákat, azt fel is kell telepíteni, konfigolni, és még akkor sem igazán tudod, hogy egy email átment-e, nem került-e SPAM mappába, megkapta-e mindenki, stb… Lehetne egy fórumot létrehozni, de azt is fel kell telepíteni, bekonfigurálni, stb… Minek szúrnánk el órákat egy olyan kommunikációs felületért, amit Facebookon 1 perc alatt létre tudunk hozni? Az ott tevékenykedők fele olyan, aki csak akkor lép fel Facebookra, ha ezt az adott csoportot akarja nézni, meg még pár másikat, aminek tagja. Mondjuk heti két alkalommal, mert több ideje nincs rá. Lehet így is használni, semmi nem kényszerít rá arra, hogy felesleges dolgokra használd. Persze, ha „nekem soha az életben nem lesz Facebook accountom, mert gyűlölöm” a hozzáállásod, akkor elvágod magad lehetőségektől, amivel akár élhetnél is. Nekem ezért furcsa a hozzáállásod. Ha te nem tudod mire használni, akkor lépj tovább, olvass el egy jó könyvet, beszélgess, tanulj meg egy nyelvet, éld az életed úgy, ahogy akarod. Ha meg úgy véled, hogy „na itt és most erre és erre praktikusan tudom használni”, akkor használd arra. De hogy annyira foglalkoztasson egy !eszköz! léte, vagy nem léte, aminek a használatára nem is vagy kötelezve, hogy ezért képes legyél egy kérdést feltenni, vagy valótlant állítani az adott dologról? Akkor ugyanúgy függő vagy, mint az, aki egész nap fent lóg, csak te a másik oldalról vagy az.

Vagy mondok egy másik példát. Múltkor otthon hagytam a mobilomat, úgy mentem dolgozni. Rám szakadt egy sürgős munka, ami miatt nem tudtam elmenni egy találkozóra, se a mobilomért hazamenni. A telefonszámát nem tudtam fejből. Valahogy értesíteni kellett volna azt a személyt, akivel találkoztam, csak róla meg tudtam, hogy nincs gépközelben. Írtam neki Facebookon. Mivel a telefonján értesítést kap a Facebook üzenetekről, ezért a buszon ülve értesült arról, hogy nem tudok menni, rögtön válaszolt, és nem kellett egy órát elvesztegetni utazással, várakozással, hogy hol kések, mikor jövök, miért nem veszem fel a telefont. Ritkán van ilyen jellegű esemény, de akkor és ott nekünk nagyon praktikus volt, hogy tudtunk így kommunikálni. Vagy informatikusként a kollégámmal szoktunk Facebookon kommunikálni, mert szóban ugye elég nehéz egy linket, képet, dokumentumot átküldeni. Az email macerás ilyen szempontból. (elment, nem ment, megkaptad, már tölti, stb…). A mappa megosztás más okokból nem célszerű. Ott a Facebook. Használjuk, mert praktikus. Mondjuk használhatnánk ilyenre akár MSN Messengert, egyebeket is, de minek egy plusz alkalmazást telepíteni, ha az egészet meg tudjuk oldani így is?

> Egyébként igazából nem harcolok én a face ellen

Maga a kérdésfeltevésed cáfolja ezt: „ANTIFacebook”. Én pl. nem szeretem a spenótot, mégsem teszek fel kérdést, hogy ki gyűlöli még rajtam kívül. Egyszerűen nem főzök spenótot, nem rendelek étteremben, és kész. Nem hozok létre „ANTIspenót” weboldalt. Függetlenül attól, hogy spenótot enni amúgy trendi dolog-e, hogy mások esznek-e, milyen gyakran esznek, mennyire tápláló vagy sem a spenót.

Vagy pl. nincs autóm, és egyelőre úgy tűnik nem is lesz. A városban kb. ugyanannyi idő alatt el tudok A pontból B pontba jutni tömegközlekedéssel, mint autóval. Sőt miért ne sétálnék egyet? Egy kis testmozgás nem árt. Városon kívül ritkán közlekedek, akkor is ott a tömegközlekedés. Sőt városon belül, ha nagyon kell, hívok egy taxit. Még mindig olcsóbb heti rendszerességgel taxizni, mint venni és fenntartani egy autót. Ez számomra egy olyan eszköz, amit én úgy alapvetően nem használok. De nem gyűlölöm. Ha úgy jön ki – és ilyenre volt példa –, akkor nagyon praktikus, hogy másnak van, és simán élek a lehetőséggel, hogy beszálljak egy autóba. Nem firtatom, hogy más miért vesz, meggyőződésem szerint az emberek fele jobban járna, ha nem venne autót, de hát ez az ő dolguk, nem az enyém. Ha szóba kerül, persze szívesen beszélgetek ilyen témáról is, de különösebben nem érdekel. Akkor sem ha „trenid” autót venni, mert hogy az kell. Én nem tudom praktikusabban használni, mint a tömegközlekedést, taxit, sétálást. Lehet, hogy lesz időszak, amikor viszont fogom tudni, akkor majd veszek egy kocsit. De nem fogok „ANTIkocsi” címen kérdést feltenni, hogy ki nem szereti az autókat, mert nincs bajom az autóval. Eszközökkel szemben nem csinálok érzelmi kérdést.

Mondok még egy példát. Egy néptáncegyüttesben táncoltam, jópár éve kiléptem belőle, de még tartom a kapcsolatot a többiekkel, vannak olyan események, amelyeken részt veszek. Ilyen volt például egy néptáncos szilveszteri buli.

Úgyis volt mindenkinek Facebook elérése, hát csináltunk egy csoportot, ott le tudtuk írni a fejleményeket, hogy akkor most sikerült-e kibérelni a helyet, nem, mennyi lesz a beugró, ja mégsem ennyi, hanem annyi, ki mit hozzon, rendeljünk-e hidegtálat, vagy X.Y-ék megcsinálják. Ki hozza a hangtechnikát, kinek van ilyen és ilyen zenéje, stb… Ahogy az szokott lenni, szerveztük a dolgokat.

Pontosítanék. Nem mindenkinek volt Facebook regisztrációja, volt egy srác, aki pont úgy állt hozzá, hogy „Nekem nem kell a Facebook mert nem kell, utálom, gyűlölöm, soha az életben nem regisztrálok rá, stb…”. Mondtuk neki, hogy jelentősen megkönnyítené a helyzetet, ha legalább ezért létrehozna egy fiókot. Másra nem kell használnia, csak lépjen be heti egy alkalommal, és reagáljon a történésekre. Nem, mert neki nem kell a Facebook, mert az olyan, hogy neki nem kell. Mert hát ő nem akarja, hogy mindenki tudja, hogy hol van, mit csinál éppen. Hiába mondtuk neki, hogy nem kell megosztania, hogy hol van és mit csinál. Hát neki igen macerás is volt a dolog. Másokkal üzengetett, külön neki el kellett küldözgetni a fontosabb eseményeket emailben, stb… Tökéletesen felesleges tiszteletköröket kellett futni, pusztán értelmetlen makacsságból.

A következő évben már regisztrált inkább egy Facebook fiókot, és mindjárt gördülékenyebb volt a dolog. Azóta sem ír óránként az adatlapjára, nem lóg rajta napi x órát, hanem használja, ha éppen célszerű használni. Utólag ő is belátta, hogy értelmetlen volt feleslegesen tiltakozni valami olyan ellen, amit akár használhatna is, úgy hogy semmilyen kára nem származik belőle. Érzelmi kérdést csinált az egészből, ahelyett, hogy racionálisan állt volna hozzá a kérdéshez.

Még három példát írok, aztán ígérem abbahagyom. :-)

Az egyik ismerősöm albérletet keres. Feldobta Facebookra ezt a tényt, és egy héten belül egyik ismerőséről kiderült, hogy ő meg bérbe adná a lakását. Szerintem itt hasznos volt a Facebook használata. Az ember nem ír ilyen ügyben levelet az összes ismerősének, meg az elég macerás is.

Másik ismerősöm rendszeresen írja ki, hogy „Ki megy Budapestre x. napon kocsival?”. Az esetek felében talál olyan embert, aki éppen arra jár, így el tudja vinni.

A harmadik éppen most történt velem. Facebookon osztotta meg ismerősöm, hogy részt vett az idegenvezetők világnapja nyitórendezvényén, és meg is hívott az egyik eseményre. Érdekelt a téma, elmentem az egyik városnézésre, és bár azért ismerem szülővárosomat, de mégis megtudtam pár érdekességet a történelméről. Egy érdekes, hasznos rendezvényen vehettem rész. Ha nem vagyok Facebookon, vagy az adott ismerősöm nincs fent, akkor valószínű nem tudok róla, hogy most van az idegenvezetők világnapja. Valószínű nem keresnék rá csak úgy a témára, mert nem a szívügyem, de érdekelni érdekelhet a dolog. Plakátokat szoktam figyelni, de ezt a rendezvényt nem nagyon láttam kiplakátolva. Minek is, hiszen egyszerűbb Facebookon lerendezni az egészet, így is voltunk vagy 80-an.

> De én azért még mindig úgy gondolom,hogy pl tizenéveseknek meg még sok más embernek nem ott kéne tölteni az időt (egész nap.)úgy értem,hogy napi szinten több órát bámulni a monitort.

Ez megint nem Facebook kérdése. Ha nem lenne Facebook, akkor a Youtube előtt ülnének. Ha nem lenne Youtube, akkor viccoldalakat, blogokat néznének, chatelnének. Vagy ha nincs net, akkor bámulnák a TV-t, nem éppen értelmes műsorokat nézve.

> Vannak sokkal hasznosabb dolgok is az életben,pl el lehet menni kirándulni,sétálni,biciklizni,bográcsozni,vagy az idő alatt akár el lehet olvasni egy jó könyvet is,mint hogy azt bámuljam fél napig ki mit lájkol hol-mikor.

A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Én órákat lógok a neten, mondjuk úgy munkahelyi ártalomként is. Ettől függetlenül járok túrázni, sakkozni, tanulok, olvasok, zenélek, stb… És ismerek olyan fiatalokat, akik relatíve egész sokat töltenek a neten is, a Facebookon is, de sportolnak, tanulnak, valódi közösségi életet is élnek. A nettel sincs, a Facebookkal sincs gond. A gond akkor van, ha valaki csak ezekre szán időt, semmi másra nem. De ez nem a Facebook vagy a net hibája, hanem gyereknevelési, életviteli kérdés.

> Nem tudom te hány éves vagy,de én arra még elég jól emlékszem,hogy mikor még én voltam 16-17 éves ezelőtt úgy 10 évvel,akkor lejártam bringázni a térre,meg eljártam pl Ganxsta Zolee és Kartel koncertekre és NEM a face,IWIW meg hasonló oldalak előtt ültem és bámultam tág szemekkel ki mit rak fel éppen,mint manapság a tizenévesek nagy része teszi ezt.

37 éves leszek hamarosan. Mikor én fiatal voltam órákat ültem a gép előtt, mondjuk alapvetően én programozni tanultam és ma ez a szakmám. De nem csak ilyen okból ültem a gép előtt, rengeteg számítógépes játékkal játszottam, később mikor bejött a net, akkor honlapokat nézegettem, online játékokkal játszottam, chateltem, stb… De ettől még néptáncoltam is, remek kondim volt. Buliztam is, nagyon sok eseményre elmentem a koncerttől a színházig, a sörözéstől a múzeumlátogatásig minden belefért. Olvasni is sokat olvastam. Több offline közösségnek is tagja voltam. Tehát attól, hogy valaki kocka, attól még lehet szociális, kulturális élete. Pl. én a számítógép előtt töltött időt alapvetően a TV előtt töltött idő kiváltásaként használtam fel. Még mindig értelmesebb számítógép előtt eltölteni napi 2 órát, mint a TV előtt ülve.

Az, hogy a fiatalok többségének nincs, az gyereknevelési kérdés. Ennek megvan a maga oka, de ez már szociológiai, pszichológiai, politikai, történelmi kérdéseket feszeget. Mindenesetre sokkal könnyebb egy eszközt – pl. a Facebookot – támadni, mintsem azt megnézni, hogy miért nincs a mai fiataloknak erkölcsi értékrendjük, úgy alapvetően értékrendjük, céljaik, stb…

> Ha rajtam múlna,egyébként 18 éves kor alatt nem engedném használni a facebookot.

Szerencsére nem rajtad múlik. Én meg azt szorgalmaznám, hogy kb. 12 évesen ismerje meg valaki a közösségi oldalakat is. Legyen mellette ott a szülő, aki elmagyarázza, hogy mi mire jó, milyen buktatói vannak, mi értékes, mi hülyeség, mi veszélyes. Ha a szülő már látja, hogy a gyereke úgy megértette ezeket, akkor hagyja lógni a neten egy órát. Aztán küldje el tanulni, segítsen neki a tanulásban, kérdezze ki, stb… Amit írsz, megint nem a Facebook hiánya, hanem azé, hogy kontroll nélkül tudnak gyerekek hétköznap éjfélkor számítógép előtt ülni úgy, hogy délután három óta ülnek ott.

> Meg érted,nekem ha azt mondják közösség,akkor értelem szerűen az jut eszembe,hogy elmenni bulizni barátokkal ismerősökkel,vagy elmenni bográcsozni,vagy jót kajálni stb...mert néha még arra is jut időm és érdekes módon nem a facera gondolok.

Igen, de ez nem történik meg minden nap. Mondjuk osztálytársakkal találkozol naponta, tudtok beszélgetni. De ezen felül sem feltétlenül baj, ha mondjuk egy házi feladat kapcsán meg tudsz valamit kérdezni. (Nem, nem arra gondolok, ami a GYK-n is megy, hogy megíratod a házit másokkal.) De igen, egy gyerek ezt nem fogja automatikusan jól, etikusan használni. Ott kell lennie a szülőnek mögötte.

> Nagyot változott a világ e téren,csak az a baj,hogy rossz irányba.

Ebben egyetértünk. Bár én kicsit optimistább vagyok. Igen, majd belefutnak az ebből fakadó problémákba, lehet, hogy csalódnak, elbuknak, pofára esnek, de majd szépen tanulnak a hibáikból, mint ahogy mi is tettük ezt, csak más téren. Égetnivaló gyerek voltam néha, de az ember nem marad így, tapasztal, tanul, változik. Ha meg nem, akkor lehet meg is érdemli a sorsát.

De ez megint tökéletesen független a Facebook lététől, nem lététől. A Facebook egy eszköz. Nem az eszközzel van baj, hanem annak használatával, az emberrel, aki nem jól használja, a szülővel, tanárral, aki nem tanítja meg helyesen használni. A facebookozás csak tünet. A probléma egészen máshol van, csak oda a legtöbb ember nem akar merészkedni, főleg ha szülő. Sokkal könnyebb a Facebookot hibáztatni, mint önmagadat. Jó, értem én, hogy a mai korban nehéz munka mellett gyereket nevelni, de akkor miért vállalsz gyereket, ha nem tudod felelősségteljesen vállalni a szülő szerepét? Meg akkor is a korral, az életvitellel van gond, nem az annak hibáiból következő tünetekkel.

> Te pont a TVt szidod,miközben talán a net a legnagyobb cenzúrázatlan hazugság hitvány butító szemétláda.

Egy része igen. A másik része meg hatalmas tudást is tud adni. A TV-vel nekem az a bajom, hogy passzív. Nézed azt, ami éppen műsoron van. Ha jó szocializálódsz a TV-re, akkor mindig azt nézed és az tetszik, amit éppen eléd helyeznek, minőségtől, értéktől függetlenül. A net annyiból jobb, hogy célirányosan tudod azt nézni, használni, amire igényed vad. Ha téged éppen az egyiptomi kultúra érdekel, megnézel egy dokumentumfilmet a Youtube-on, van rákeresel a témára. Ha téged éppen a túlélés érdekel, akkor ilyen jellegű oldalakat, videókat nézel. Ha téged éppen a programozás érdekel, akkor meg olyan irányban kereshetsz tartalmat.

Az más kérdés, hogy ez sajnos csak elv marad. A fiatalok többsége ugyanazt a tartalmat nézi, amit éppen a többiek megosztanak. Ugyanúgy passzívvá tud válni az egész. Nézem, mert mindenki nézi. Tetszik, mert mindenkinek tetszik. Igen, van ennek árnyoldala, nem is kicsit. De legalább a net ad elvi kiutat ebből.

> A face jó részt szerintem orbitálisan primitív hazugság hisztéria show,nagyobb,mint egy átlagos közmédia a tévében.

Részben. Ez attól is függ ugye, hogy kik az ismerőseid. Ugyanis Facebookon azt a tartalmat látod, amit az ismerőseid osztanak meg. Az ismerőseim 90%-a valóban ugyanazt a szennyet osztja meg folyamatosan. De van pár ismerősöm, aki viszont értékes, hiteles tartalmat oszt meg, olyat, ami korrekt, értéke van. Én miattuk nézem meg az hírfolyamot. Nem töltök vele sok időt, mert felesleges, de néha jó dolgokat találok így.

De nekem a Facebook továbbra is kommunikációs eszköz. Inkább használom arra, hogy valakivel megbeszéljek valamit. Erre jó pl az SMS is, csak az pénzbe kerül és korlátai vannak, körülményes is. (Mondjuk képet átküldeni ugye nem olyan vidám, vagy egy ilyen hosszúságú szöveget, mint amit most írok.) A telefon is jó, néha praktikusabb is, de ennek is megvannak a hátrányai (pénzbe kerül, nem tudod utólag visszahallgatni, hogy „melyik könyvet is mondta múltkor?”, ugyanúgy nem tudsz képeket, videókat, dokumentumokat átküldeni).

Szóval én elégedetten használom a Facebookot 1-1 és 1-sok kommunikációra is.

> Mellesleg TV adókban is vannak jók,pl Nat geo,vagy Discovery stb...mint ahogy neten is vannak érdekes dolgok,amiből lehet művelődni.

Kétségtelen. Bár sajnos mára a dokumentumcsatornák is befeküdtek a nézettség alá úgymond. Sok hatásvadász dolog van ott is, ami viszont nagyon nem jó, hogy néha ez a hitelesség rovására megy. Elhangzanak olyan dolgok is, amik nem állják meg a helyüket, félreértelmezések, stb… Azért a dokumentumcsatornák is kereskedelmi televíziók, és nem tudományos szakmédiumok, azért ezt ne felejtsük el.

> Mondjuk én sosem tudtam volna elképzelni,hogy programozó,vagy informatikus legyek és (egész nap) gép előtt üljek

> igenis függőséget okoz sok embernél

Én ebben nőttem fel, nekem ez sokkal természetesebb, de néha nekem is sok. :-) Függőség? A legtöbb embernél valamennyire kialakul. Szerintem nálam is van benne valami. Bár simán zokszó nélkül félre tudok vonulni tőle, elmenni egy hátizsákkal a vadonba, és eszembe se jut, hogy „jaj, meg kellene nézni valamit a neten”. Szóval ilyen szempontból meg azt mondom, hogy ez nem függőség. Én mindig megpróbáltam azért kompenzálni is ezt, aktívan táncoltam, sőt tanítottam is táncot, zenéltem, most filozófiát tanulok, stb… Lehet ezt így is, alapvetően rajtunk múlna, hogy a számítógép, a net, a Facebook mellett mennyire törekszünk teljes, eredményes életre. Fiatalok esetén meg szülőkön is múlik persze. Ha ők jó irányban hatnak, ha jó példával járnak elő, akkor annak meg is lesz az eredménye. Csakhogy sokszor a szülők maguk is ugyanabban a cipőben járnak.

Ennek vannak azért itt történelmi okai is. A rendszerváltás felszabadító ereje rányomta a bélyegét a gyereknevelésre is. Sok szülő volt úgy, hogy „nekem nem lehetett, én nélkülöztem gyerekkoromban, az én gyerek nem fog, megkap majd mindent, amit lehet”. Most ezek a gyerekek a szülők…

De van egyfajta kompenzáció is. Sok fiatal már nem néz tévét, mert nem tartja értékesnek. Sok fiatal fordul valami értelmes tevékenység irányában, mert érzékeli, mennyire nem jó az, amit a tömeg csinál. Annyira mélyen vagyunk úgymond, hogy sok fiatalnak ez feltűnik, mondjuk úgy felébrednek, és keresik az értékesebb, jobb alternatívát, mert az ember azért mégsem változott, mindig vannak, akik vágynak valami jobbra. És mindig is voltak olyanok, akik úsznak az árral.

> Gondolj abba bele,ha pl történne valami a világban és mondjuk elmenne a net hónapokig

Pár napig lenne agybaj, az biztos. De aztán helyreállna a rend, elvégre mégis élni kell ugye. Az más kérdés, hogy egészen más okokból összeomlana a civilizációnk, hiszen lassan minden a neten keresztül történik, az áruk áramlásának irányításától a tőzsdén át a teljes kommunikációs hálózatunkig. Az oktatás, egészségügy, a közigazgatás, mind-mind ellehetetlenülne. Kb. visszavetne minket azonnal 200 évvel, és nem egy év lenne kilábalni belőle. (Ez is mutatja, hogy azért a netnek vannak érdemei is, használjuk mi azt hasznos dolgokra is, még akkor is, ha ez más téren függővé, kiszolgáltatottá is tesz minket, mint ahogy mondjuk az elektromos hálózat is.)

De úgy általában azt gondolom, hogy a világ pont olyan, amilyenné tesszük. A világ megváltoztatását az emberek megváltoztatásával lehet csak elérni, és az egyetlen ember, akire igazán hatni tudsz, az te magad vagy. Ha már ebben értél el sikereiket, akkor úgyis példaként fogsz látszódni azoknak a szemében, akik hajlamosan változni.

Tehát mi emberek határozzuk meg, hogy milyen a világunk. Minden más csak eszköz, körülmény, amit használhatunk így is, úgy is. Sokan például küzdenek az atomenergia ellen. Egyrészt lehet azt jóra is használni, mondjuk áram termelésre, és igen lehet biztonságosan is használni, ez pusztán odafigyelés, tervezés, alaposság kérdése. Rajtunk múlik, hogy ezt feláldozzuk-e a határidők, költségvetési keretek, gazdasági érdekek oltárán, vagy sem. Meg lehet az atomenergiát bombaként is használni. De még akár egy bombát is lehet jó céllal használni, mondjuk egy felénk tartó kisbolygó szétdarabolására. Nincs rossz eszköz, csak rossz döntések vannak, rossz felhasználások, és ez kizárólag rajtunk, embereken múlik.

Én úgy vagyok vele, hogy mindegy, milyen a világ, ha én meg tudom tenni azt, ami tőlem telik, ha én úgy látom, képes vagyok közeledni a jóhoz, igazságossághoz, és azon is munkálkodom, hogy ezt valamennyire átadjam másoknak is, akkor megtettem, amit lehetett.

Idióta tartalmak vannak a Facebookon? Hát ossz meg értékes tartalmat rajta, máris javítottál a színvonalon. Lehet, idővel 2-3 ismerősöd is így tesz. Aztán lehet, hogy nem, de sokkal többet nem tehetsz. Kibújsz a Facebook alól, inkább nem használod? Azzal nem tettél jobbá semmit, nem változott az égadta világon semmi. Maximum magad elkerültél egy csapdát, de hát ha már ilyen gondolatokat írsz le, akkor is elkerülnéd, ha akár regisztrálva lennél, nem?

Én valahogy így látom a dolgot.