Igazából függőségből nézünk szarokat a neten? Mire is gondolok...

Ti ezt észrevettétek magatokon? A netről, különös tekintettel a Youtube-ról azt szoktuk mondani, hogy demokratizálja a médiát, és lényegében mindenki organikusan megtalálja, hogy mit akar nézni, ha nem akarsz szart nézni, akkor nem nézed, de vannak akik meg azt akarnak, azoknak meg az is elérhető. Én is ezt hittem eddig, de saját magamon tapasztalva rájöttem valami nagyon fontosra, és itt most nem arra gondolok, hogy valaki bratyiból nézi a szart, csak a poén miatt. Hanem arra gondolok, hogy hozzá vagyunk függve nem adott tartalmakhoz, hanem magához a médiához, a Youtube-hoz, és egyre több tartalom kell nekünk, és ha jön valami szar, amire elsőre látod, hogy ez szar, ez nem minőségi, de rákattintasz véletlenül kétszer is, vagy van benne valami emberi, egyszerűen hozzá adaptálódsz. Emlékszem a Fókuszcsoportról is egyértelmű volt az elején, hogy nem nagy dobás, nem képernyőképes az Ádám, de sokat fejlődött azóta, és rengetegen nézik, én is. De valójában nem fejlődött annyit csak hozzászoktunk. Ez azért csak most esett le, mert az ő fejlődési folyamatát végignéztem, viszon ott van például a bebújokazágyalá, akit nem követtem, nem is fejlődött semmit, de párat megnéztem, és az első videó alapján tök szar és képernyőképtelen volt, de mostanra megszerettem, ahogy a barátjának is az ember elnézi a hibáit, a Youtube-on egy csomó embernek elnézzük a hibáit, és függőség miatt, mert valamit nézni aarunk, hozzászokunk ezekhez a valójában képernyőképtelen emberekhez.