Mi annyira jó az instában, hogy a fiatalok már abban mérik az embert, hogy hány követője van?

"a fiatalok már abban mérik az embert, hogy hány követője van?"

Követők száma = dicséret -> dopamin felszabadulása -> addikció (kb. mint a kokainnál):

[link]

és erről tudott a Facebook - erről (is) szólt a Frances Haugen féle botrány:

[link]

ezek el sem tudják képzelni az életet telefon nélkül.

ultra ciki.

Ami nekik "jó" lehet benne:

A kétségbeesett magamutogatás, a világnak próbálják eljátszani milyen jó életük van, a valóság pedig nem ez.

Itt is olvasható időnként az a vágy, hogy valaki mindenáron igyekszik követőket gyűjteni, kéri hogy kövessék be stb.

Valamiféle hiányérzet, lájkvadászat, figyelem vágya.

Ezek mellett állandó elektronikus kütyü-függőség.

Nem tudom, miképpen tudnak odafigyeléssel járó, felelősségteljes munkát végezni akik ennyire függővé lettek téve.

Akik eme függőséget okozó rendszereket kifejlesztették, ők teljes mértékben eltiltják kiskorú gyerekeiket ezektől...

Az én kamaszkoromban pedig a mobiltelón kiválasztható csengődallamok számában mérték "a vagány menő gyereket", az egész iskolának szervezett, kétnapos kiránduláson is folyamatosan a mobilokkal játszották le a különféle csengőhangokat.

Én már akkor se szálltam bele az ilyen butaságokba.

Előző kommentelőnek igaza lehet, csak az eszközök változtak, viszont a régi világ nem okozott függőséget, ez pedig igen. Magától az adott közösségi oldaltól való függőség, az állandó és örökös lájkoktól, követők számának megnövekedésétől és persze az adott elektronikus kütyütől is...

Semmi jóra nem fog ez vezetni...

Hülyeség lenne?

Ha elég jól csinálod, gyakorlatilag a megélhetésedet elő tudod teremteni ebből.