A dolgok internetjét hogyan lehet el érni?

Ebben pl ez áll:

""„tárgyak internetének” nevezett apró, mindenütt jelenlévő érzékelők által generált adatok életünk minden vonatkozását adattá változtatják. ""

KOMMUNIKATÍV KAPITALIZMUS

A kommunikatív kapitalizmus megnevezés a késő kapitalizmus olyan változatára utal, amelyben a demokrácia lényegeként számon tartott értékek a hálózati kommunikációs technológiákban öltenek testet. A hozzáférés, a befogadás, a párbeszéd és a részvétel eszméi a globális telekommunikáció terjeszkedésein, felerősítésein, összekapcsolódásain keresztül valósulnak meg. A kommunikatív kapitalizmusban a tőkés felhalmozás a kom-munikatív folyamatok kisajátításából és kizsákmányolásából származik.

Ez nem jelenti azt, hogy az információs technológia a feldolgozóipar helyére lépett volna; valójában a bányászati, vegyipari és biotechnológiai ágazatok széles skáláját hajtja. Azt sem jelenti, hogy a hálózati számítástechnika a saját termelésén kívül javította volna a termelékenysé¬get. Inkább azt jelenti, hogy a kapitalizmus olyannyira magába foglalta a kommunikációt, hogy az már nem kínálhat külső kritikát. A kommunikáció a tőkét szolgálja, például a termelőkkel és a fogyasztókkal való törődés affektív formájaként, vagy a munkahelyi „emberi kapcsolatok” eszközeként szolgáló megosztásként és kifejezésként, illetve hozzájárulásként a mindent átható média körforgáshoz.

A kommunikatív kapitalizmus további elnevezései: tudásalapú gazdaság, informá¬ciós társadalom és kognitív kapitalizmus. Ugyan mindegyik ugyanazt a rendszert próbálja megragadni, annak mégis különböző aspektusait emeli ki.

A tudás a képességek és tartalmak (mit és hogyan kell tudni) kombinációjára utal; az információ csak a tartalomra vonatkozik, bár a tartalmak körforgásos jellegére is utal. A kognitív szó jelentése túlságosan 38

szűkre szabott és azimmateriális munka elképzelésére utal, mely jogosan vált mélyreható kritika tárgyává. Én részben azért emelem ki akommunikációt, mert hangsúlyozni szeretném akapitalizmus jelen változatának hatását ademokráciára: nevezetesen azt, hogy akommunikatív kapitalizmus bekebelezi ademokráciát és ellehetetleníti annak képességét arra, hogy egy kritikai rést üthessen atársadalmi térbe. Jürgen Habermas kommunikatív cselekvéselmélete nem kínál kritikai alternatívát azinstrumentális észjáráshozés azegydimenziós társadalomhoz képest.

Azért nem, mert akommunikáció atőkés kisajátítás és kizsákmányolás alapvető eszközévé vált. Anyelvi, érzelmi és tudattalan együttlétek, áramlások és folyamatok, melyek meghatározzák azemberi létet, atőkés termelés szolgálatába álltak.

Marx tőkeelemzése aTőkében segít megmagyarázni, hogy akommunikáció hogyan ﾭgálja, hogyan lehetséges az, hogy különböző jellegű javak kicserélhetők egymásra. Aválasza pedig, hogy ami ezt lehetővé teszi, azaz emberi munka abelefektetett idő mennyiségeként értve, ami egymással összemérhetővé teszi akülönböző javakat. De hogyan lehetséges ez? Miért lenne összemérhető egy óra bányászati munka egy óra mezőgazdasági munkával?

Aválasz amunka alapvetően társadalmi jellegéből adódik.Az aközös akülönböző emberi munkákban, hogy általános munkaként anagy, homogén emberi összmunka részét képezik. Amunka – és emiatt azérték is – elválaszthatatlan atársadalmat alkotó termelési és újratermelési viszonyoktól. Amunka termékei „ennek aközös társadalmi szubsztancia kristályaiként értékek – áruértékek” (Marx [1867] 1955: 46). ﾭ

dalmi szubsztanciát, anélkül, hogy megvárná, hogy aza munka termékeként kikristályosodjon. Nem függ azárudologtól: közvetlenül azérték szívében található társadalmi viszonyt zsákmányolja ki. Atársadalmi viszonyok nem kell, hogy felvegyék ﾭlizmus talált egy közvetlenebb utat azérték elsajátítására ahálózati, személyre szabott kommunikáción és azinformációs technológiákon keresztül.

A PageRank kihasználja azt a tényt, hogy a társadalmi szubsztancia a hálózatos kommunikációkban a kapitalizmus alá rendelődik annak feltételei és dinamikái szerint.

A hálózati érték leírja egy link hálózati beágyazottságát: hány másik linkhez kapcsolódik?

Azok a linkek kapcsolódnak más linkekhez? Mennyihez? A Google megszerzi ezt az értéket, a link társadalmi szubsztanciáját és helyét a társadalmi viszonyok általános rendszerében.

A kommunikatív kapitalizmus mindent maga alá rendel, amit csak csinálunk. Nem csupán mediatizált interakciónikat, hanem az összes interakcióinkat a tőke nyers alapanyagává alakítja (Bilbao-Osorio 2014).

A pénzügyi tranzakciók, a GPS-helyadatok, az RFID-címkék, a lefényképezett vagy lekamerázott interakciók, és hamarosan a „tárgyak internetének” nevezett apró, mindenütt jelenlévő érzékelők által generált adatok életünk minden vonatkozását adattá változtatják. Pár éve még talán kommunikatív közjavakként8 értelmeztük volna ezeket. Most, hogy a strukturálatlan információmorzsák óriási adathal¬mazokban gyűlnek össze, világossá vált, hogy valami sokkal hatalmasabbal van dolgunk. A big data a tőkések szóhasználatában az az anyag, amit Marx társadalmi szubsztanciaként fogott fel.

Amennyiben a jelent a kommunikatív kapitalizmus fogalmaival értjük meg, az visszahat arra, hogyan gondolunk a kommunikációra, szubjektivitásra és társadalmi mezőre. Először is, a kommunikációban az üzenetek hozzájárulások. Az üzenet azon elképzelése, miszerint az egy olyan dolog, amit egy beszélő egy befogadóhoz küld annak érdekében, hogy választ szedjen ki a befogadóból, többé nem tartható.

Az üzenetek ma már a tartalmak végtelen keringéséhez járulnak hozzá. Az üzenetek használati értékének elsődlegességét felváltotta a csereértékük elsődlegessége, ami elsősorban aszerint értékeli az üzeneteket, hogy azok mennyire hatékonyan terjeszthetők, továbbíthatók és megszá¬molhatók. Minden alkalommal tanúi lehetünk ennek a változásnak, amikor megjelenik egy új közösségi platform, ami eleinte emberek intim interakcióira (bejegyzések, frissítések és tweetek írására) épül, majd ahogy egyre több ember csatlakozik, megváltozik, és az elsőd¬leges tevékenység a tartalmak puszta továbbítására módosul.

Egy üzenettel ellentétben, amit meg kell érteni, egy ilyen hozzájárulás csak kiegészí-tés. Bármilyen beszélgetéshez hozzáteheti bárki a véleményét, elképzelését. A közreműkö¬désnek ez az additív tulajdonsága egy alapvető kommunikatív ekvivalencián alapul. Mint hozzájárulás, kommunikatív szempontból minden üzenet egyenlő bármely másikkal.

8 Szintén utalás a Hardt és Negri (2009) által (is) sokat használt „common”-ra, illetve magyarul Kiss (2016) – a szerk.40

Nem azszámít, hogy mi hangzott el, hanem hogy mondtak valamit. Egyik vélemény vagy ítélet sem ér többet, mint bármely másik (mindegyik egy kommentet jelent ablogomon, egy lájkot, egy tweetet). Mindegyik hozzáad valamit azáramlathoz. Válogatás nélkül cirkulálnak tények, elméletek, ítéletek, vélemények, fantáziák, viccek és hazugságok.

A kereséseink, hozzászólásaink, részvételünk által generált információtömeg csillagászati léptékű növekedése kommunikálhatóság nélküli kommunikációs környezetbe zár minket. Az érzelmiés információláncolat hozzájárulásaként kijelentéseink tartalma lényegtelen. Aszavakat szófelhőkben számlálják azalapján, hogy milyen gyakran ismétlődnek, nem pedig, hogy mi ajelentésük. Az emberek gondolatok helyett egyre inkább képeket terjesztenek, mivel bizonytalanok abban, hogy agondolatokat hogyan fogadják, interpretálják majd.

Akommunikáció alapvetően gazdasági formává alakulását mutatja jelentésközvetítő kapacitásának csökkenése, illetve annak ahiánya, hogy korlátozott társalgáson és azazonnali helyi kontextuson túl bármit szimbolizáljon. Akommunikatív termelés inkább azáramláshoz, mint ahasználathoz járul hozzá (figyelemfelkeltés, nem további megértés). Szavak és képek keringenek jelentésüktől megfosztva.

A kommunikációs változásokkal párhuzamosan aszubjektivitás is megváltozik. ﾭjai elhalványultak. Az régi politikai szubjektumok – mint azipari munkás és avárosi polgár, akikre jellemző volt amagánés közszféra elkülönülése – nem szervezik meg acselekvésttöbbé. Apolitika szimbolikus szereplőiként sokat bírálták, árnyalták és pluralizálták őket. Radikálisan megváltoztak azok afeltételek is, melyek létüket anyagilag lehetővé tették

– nem utolsósorban akommunikatív kapitalizmusnak köszönhetően. Gondoljunk csak azotthon és amunkahely szétválásának megszűnésére, vagy adeindusztrializációval, offshore tevékenységekkel, posztfordizmussal és informatizációval kapcsolatos fejlemények egész sorára.

Hasonló elbizonytalanodás jellemző akülönböző faji, etnikai és szexuális identitásokra is. Ezek is jóval kevésbé számítanak stabil szubjektumpozícióknak mint korábban – még ha intenzív küzdelmek színterei maradtak továbbra is.

Lacani szóhasználattal élve azt láthatjuk, hogy aszimbolikus identitások helyére képzetes9 identitások lépnek. Aszimbolikus identitáshoz aszubjektumnak azonosulnia kell egy énideállal, vagyis egy olyan nézőponttal, ahonnan aszubjektum látja saját magát és atetteit. Aképzetes önmeghatározás arra aképre utal, amit aszubjektum magáról elfogad. Azt mondhatjuk, hogy aszimbolikus önmeghatározás megalkotja azokat akörülményeket, amelyek meghatározzák, hogy mely képek és hogyan jelennek meg, illetve hogy egyes képek miért tűnnek vonzóbbnak mint mások. Aképzetes önmeghatározás azonban csak asaját énképre vonatkozik.

…vagy imaginárius, Jacques Lacantól és Lacanról magyarul keveset lehet olvasni, lásd pl. Füzesséry (1993) vagy Farkas (1994) – aszerk.41

A kommunikatív kapitalizmus hálózati interakciói nem kínálnak szimbolikus iden-titásokat – olyan perspektívákat, melyek felől a kollektív cselekvés eredőiként láthatnánk magunkat. Ehelyett inkább lehetőségeket kínálnak arra, hogy új szerepekben képzelhessük el magunkat, valamint hogy életstílusok széles körét próbálhassuk ki.

Ez a válto-zatosság és változékonyság szélsőségesen sebezhetővé teszi a képzetes identitásunkat – állandóan változik a referenciakeret, ami értelmet és jelentést ad neki; a többi ember, akik szétszaggathatják, és sikereikkel, eredményeikkel megkérdőjelezhetik az én sikereimet és eredményimet, bármelyik pillanatban felbukkanhatnak.

Ez a bizonytalanság nem csak lelki jellegű, hanem észszerű válasz azokra a küzdelmekre, amelyek folyamatosan zajlanak a globális, reflexív pénzügyi és információs hálózatokban. Christopher Newfield egyik remek elemzésében a tudásmenedzsment-technikák magasan képzett szellemi munká¬sokra gyakorolt hatásait vizsgálta.

„A tudásmenedzsment szerint az elitiskolákból kikerülő diplomás fiatalok nem különböz¬nek más termelő munkásoktól: nincs velük baj, de nem biztosítják az egyetlen dolgot, ami igazán számít a tudásgazdaságban – a szabadalmaztatott innovációkon alapuló különleges komparatív előnyöket” (Newfield 2010).

Nem csoda, hogy mindannyian a különleges egyéniségünket hangsúlyozzuk: a munkánk függ tőle.

A kommunikatív kapitalizmus társadalmi mezejét a verseny, a viszály és az egyenlőt¬lenség jellemzi. Ez nem egy olyan küzdőtér, amit leírhatnánk a racionális vita nyilvánossága és a demokratikus döntéshozatal fogalmaival.

Olyan küzdőtér ez, melyben a számok többet jelentenek a tartalomnál, ahol a „mennyi?” a „hogyan?” helyére lép, és ahol a korreláció kiszorítja az ok-okozati összefüggést.

Az egyenlőtlenségek a kommunikatív kapitaliz¬mus alapvető fontosságú alkotóelemeként működnek, ezt pedig Barabási Albert Lászlónak a komplex hálózatokban meglévő hatványtörvény-eloszlásról szóló fejtegetése mutatja meg legjobban (Barabási 2013). A komplex hálózatoknak – melyeket a szabad választás, a növekedés és a preferenciális kapcsolódások jellemeznek – sajátos szerkezetük van. A fő vagy legnépszerűbb csomópontnak kétszer annyi kapcsolata van, mint a második legnépszerűbbnek, és így tovább, tehát nagyon kicsi a különbség a mellékesebb csomó¬pontok között, de hatalmas a főbb és a mellékesebbek közt.10 Jóllehet ez nem tűnik jelentős dolognak vagy gyakori jelenségnek – arra számítunk, hogy a legtöbb eloszlás, amivel a mindennapokban találkozunk, a haranggörbe alakját követi –, a komplex

10 A gráf-és hálózatelméletben a csúcsok vagy csomópontok jelölhetnek személyeket, weboldalakat, vagy bármit, amik kapcsolatba léphetnek egymással, ezeket a kapcsolódásokat pedig éleknek nevezik -a szerk.42

hálózatokban is fellelhető hatványtörvénytípusú eloszlások kifejezetten gyakoriak.

Például ez jellemzi azakadémiai hivatkozási hálózatot: sok cikket írnak, keveset olvasnak el és ugyanarra anégyre hivatkozik mindenki.

Ugyanez aszerkezet jellemzi akasszasikeres mozifilmeket, abestseller regényeket és ahatalmas internetes hálózatközpontokat (hubokat). Aközbeszédben is megjelenik ez azelképzelés, mint a„80/20-as szabály” vagy azúj gazdaságra jellemző olyan elvek mint „a győztes mindent visz” vagy „a győztes viszi alegtöbbet” és a„hosszú farok”11.

Ezekben apéldákban azegy, aki azelső helyre kerül, egy közös mező létrehozásának köszönheti pozícióját. Gondoljunk például egy versenyre, amely célja, hogy megtalálják a legjobb fogyókúrás vagy alegjobb városturisztikai applikációt.

Averseny létrehoz egy mezőt, ami kitermel egy győztest. Ezek amezők sokféleképpen jöhetnek létre: bejegyzések alatti hozzászólások révén (gondoljunk aRedditre és azokra amódszerekre, melyekkel ﾭgével

(példaként említhetjük aHuffington Post kattintásvadász blogbejegyzéseit), vagy aTwitteren. Minél több arésztvevő, annál nagyobb amező és így azegyenlőtlenség is, végeredményben pedig nagyobb akülönbség azegy és atöbbi résztvevő között. Amező kiterjesztése kitermeli azegyet.

A tőkések kipróbált és jól bevált munkáskizsákmányoló műveleteinek hosszú sorántúl – amunkanap hossza, fizetésmegtagadás, atermelőeszközök költségeinek munkásokraterhelése – akommunikatív kapitalizmus akizsákmányolás új módjait teszi lehetővé.

Mivel alapvetően aközös mező területéről emelkedik ki azegy, ezért akizsákmányolás olyantörekvésekből áll, melyek aterep kreatív termelésének stimulálására irányulnak annakérdekében, hogy megtalálják és pénzzé tegyék azegyet.

Alegjobb példa erre akínai Qidian.com oldal, aminek egymillió regisztrált írója és százmillió fizető felhasználója van. Az írókezer feltöltött szó után egy cent töredékét kapják fizetségül. Atúléléshez szükséges pénzmegkereséséhez havonta több százezer szót kell megírniuk – ezzel lerombolva afizikai ésszellemi munka közti határt. Atúlnyomó többség megragad alul. Néhány szerencsésbőlPlatinum Író vagy Nagy Kutya válik. Némelyik írásukat felhasználja atelevízió (Hui 2013).

A csúcsok hatványtörvényeloszlása akomplex hálózatokban (újból: szabad választás és preferenciális kapcsolódás jellemezte hálózatok) elárulja számunkra, hogy ﾭció hálózatokban történő szabad áramlása hozza létre, anyereségért folytatott verseny pedig megragadja és kizsákmányolja. Ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk: aközösségi média mint olyan nem létezik.

Ahálózati kommunikáció nem számolja fel ahierarchiát, ahogy korábban hittük, hanem elmélyíti azt, ahogy asaját választásainkat magunk ellen fordítja.

OSZTÁLYHARC

A kommunikáció megváltozása, szimbolikus helyett képzetes identitások és szélsőséges egyenlőtlenség: a kommunikatív kapitalizmus e kulcsjellemzői milyen hatással lesznek az osztályharcra?

A munkahelyi küzdelmek tekintetében a kommunikatív munkások – tanárok, közle-kedési dolgozók és a szolgáltatói szektor munkásai – lehetnek a legaktívabbak. Arra is számítunk, hogy a harc a munkahelyeken kívülre is kiterjed, például hekkerek által végzett szabotázsakciók, vagy a kommunikációs eszközök visszaélésszerű használatának formájá¬ban.

De még lényegesebb, hogy a kommunikációban és a szubjektivitásban bekövetke¬zett változások alapján azt várjuk, hogy a kizsákmányoltak valódi nehézségekkel szembesülnek a szerveződéssel kapcsolatban, illetve a világos narratívák és szimbólumok megalkotása terén. A képek elsődlegessé válására számítunk a viták, álláspontok és igények helyett. Arra számítunk, hogy erőteljes lesz az egyéniséghez, a különbözőséghez és a különlegességhez ragaszkodás – és ez a ragaszkodás alááshatja a szolidaritást.

Arra számítunk, hogy gyanússá válik mindenki, aki e különlegességet veszélyeztetni látszik.

Ilyen körülmények között a mikropolitika, az ügyközpontú politika, az anarchizmus, az egyszeri tüntetések, a „klikktivizmus”12 és az ironikus események sokkal imponálóbbak (és könnyebben kivitelezhetők is) lesznek, mint a kitartó pártépítő munka. Továbbá arra is számítunk, hogy az egyenlőtlenségek egyre inkább a középpontba kerülnek.

A kommunikatív kapitalizmus koncepciója a proletarizált rétegek osztályharcaként teszi megérthetővé az elmúlt évek tüntetéseit és lázongásait. Magyarázatot ad a szemé¬lyes médiához ragaszkodásra, a tiltakozások résztvevőire, a tüntetők gazdasági hátterére és a tüntetések politikailag homályos voltára. Az új proletároknak gyakran erősen szabadelvű attitűdjei vannak. Gyakran posztpolitikusnak vagy antipolitikusnak állítják be magukat (mint például a spanyol közterek mozgalmában). Olyan folyékonyak és szivacsosak (képzetes identitásokkal rendelkező „mindegymicsodák”, ahogy azt a Blog Theory-ban [Dean 2010] bemutattam), hogy eltérő irányokba is becsatornázhatók.

Még ha cselekede¬teik egy osztály kifejeződései is, nem igazán tudnak osztályként fellépni.

Hogy néz ki a másik oldal? Amennyiben az elmúlt évek lázongásai és tüntetései jelentősek voltak, a tőke és az állam reakcióját várnánk: a felügyelet és a rendőri tevékeny¬ség megerősítését, az állami erőforrások felhasználását a bankok és vállalatok védelmében, és a rendes ügymenet minél gyorsabb helyreállítását. Arra számítunk, hogy a tőke és az állam a tiltakozásokat megosztható tartalomként vagy a hálózat növekedésének lehető-ségeként a tőkefelhalmozás lehetőségeivé alakítja át. A tiltakozásokra való egyszerű reakciónál többről van szó, ez a kisajátítási tendencia közvetlenül szembeszáll velük.

12 Internetes aktivizmus - a szerk.44

Ezt világossá teszi abig data. Pontosabban, ha atömegek – tüntetők és térfoglalók

– aközös küzdelmeket egyfajta új közjószágként fejezik ki, akkor abig data egy kísérlet ennek aközjószágnak abekerítésére és kisajátítására.

BIG DATA

Két metafora emelkedik ki abig datával kapcsolatos diskurzusokból: azadat mint olaj és azadat mint arany. Vagyis üzemanyag és pénz – valami, ami energiát ad, és valami, ami cirkulál. Az olaj és azarany metaforája árulkodó: úgy írják le abig datﾭtív kapitalizmus természeti erőforrását.

Ezt amindenki által közösen termelt erőforrást egy újabb eredeti felhalmozás keretei közt elkobozzák, bekerítik és privatizálják. ATőke híres nyolcadik szakaszában13 Marx bemutatja „a termelőknek és atermelési eszközöknek történelmi elválasztási folyamatát” (Marx [1867] 1955: 662). Ez afolyamat magával vonja aközségi föld erőszakos bekerítését. Aföldbirtokos ajogrendszer támogatásával sajátította ki anéphez tartozó közvagyont. Atulajdonos munkáján alapuló tulajdont felváltotta ﾭnak kevesek tömegméretű tulajdonává való átváltoztatása” (Marx [1867] 1955: 704).

David Harvey helyesen mutatott rá, hogy azeredeti felhalmozással kapcsolatos gyakorlatok akapitalizmussal együtt fennmaradtak: ez akisemmizés általi felhalmozás, mely során aprivatizáció, financializáció és kommodifikáció különböző módjai aközjavak új bekerítését viszik végbe (Harvey 2004). Akisemmizés folyamata jelenleg is zajlik, nem egyszeri esemény. Senki sem tagadná, hogy jelenleg is zajlik azadatok kisajátítása.

Olykor ez jól észrevehető: abejelentés, hogy hívásunkat minőségbiztosítási okokból ellenőrzik, azutasítás, hogy fogadjuk el újra azApple adatvédelmi változtatásait, vagy ajelszavak és hitelkártyainformációk kötelező megváltoztatása.

Máskor ez afolyamat sokkal kevésbé ﾭﾭmat, mint mikor azadatbázisokat összesítik és bányásszák, jól alkalmazható adatokat adva azállamok és vállalatok kezébe, akik ezáltal olyan termékeket, mintákat és közpolitikákat hozhatnak létre, amik olyan összefüggések ismeretén alapulnak, melyekkel mi magunk sem vagyunk tisztában. Életünk áramlásai így különálló, megszámlálható és kombinálható adatpontokká alakulnak át.

ﾭteti azadóssággal, privatizációval vagy abekerítéssel kapcsolatos kisajátításoktól. Attól még, hogy egy valós idejű aukción eladják atartózkodási helyünket tartalmazó adatot,

13 Az 1955ös magyar kiadásban a7. szakasz 24. fejezetében – aszerk.45

a tartózkodási helyünk megmarad. Továbbra is megtarthatjuk nevünket és e-mail-címün¬ket, mikor felajánljuk egy honlapon a hozzáférésért cserébe.

Nem is arról van szó, hogy valahogy elveszítjük a kontrollt a nevünk, a címünk és egyéb azonosító információk felett – efféle kontroll létezése mindig is mítosz volt csupán, ami az állam és a tőke szempontjá¬ból releváns azonosító adatokat kulcsfontosságúnak állította be a mély, különleges és autentikus személyiség megléte szempontjából. Mindig is egymás mellé voltunk soro-lódva másokkal, így a gondolataik, érzéseik és ösztöneik elkülöníthetetlenek a mieinktől.

A big data zsákmányul ejtése tehát nem az egyéni identitásunk feletti kontrollra vonatkozik. Inkább egyfajta időbeliségtől és egyfajta együttléttől vagyunk megfosztva. Ezeket kisajátították és tőlünk idegen célok használatba állították. Kétfajta időbeliségtől lettünk megfosztva: a pillanatnyitól és a jövőbelitől. Azért veszítjük el a pillanatnyit, mert minden tárolható nyomot hagy maga után.

A térben mozogva a mobiltelefon adatokat hoz létre. Adatok létrehozásával jár az is, ha megérintünk egy képernyőt, vagy csak rá-nézünk. A pillanatnyiság helyett a maradandóság jellemzi ezt a rendszert.

A tévedések, hibák és hazugságok ebben az időben együtt élnek a helyesbítéseikkel. A tanulóképesség és a megcáfolhatóság a jelentések jellemzői helyett a rendszerek, algoritmusok tulajdonsá¬gaivá válnak.

Az adatelemzés elsődlegesen előrejelző jellege miatt elveszítjük a jövőbeliség egy dimenzióját: a minták keresése a jövendőmondás és jövendőbefolyásolás érdekében történik, akkor is, ha a jövő csak néhány ezredmásodpercnyire van, ahogy ez a magas frekvenciájú kereskedés14 esetében történik.

Az adatelemzés a meglepetést próbálja kiiktatni, annak a lehetőségét, hogy valami a jövőbeliségtől elválaszthatatlanul megtörténhessen.

Ezen időbeliségek eltulajdonítása példázza és fel is erősíti a szimbolikus hatékonyság hanyatlását. Az eltárolt pillanatok kontextusa eltűnik, megannyi pillanatot igény szerint állítanak össze újra.

Hasonlóképpen a jövőbeliség elválik a lehetőségek narratíváitól: a tervek, amiket készíthetünk és a víziók, melyeket követhetünk, előrejelzések sokaságává alakul át, melyek a kormány és a pénzügyi szektor számára lesznek csak elérhetők, számunkra nem.

Az adatkisajátítás megváltoztatja az együtt töltött idő jellegét azáltal, hogy ez az idő elérhetővé válik mások kereskedelmi haszna számára.

A 2014-es Világgazdasági Fórum big data jelentésének szavaival élve: „közös eszmecseréink, kommentjeink, lájkjaink és közösségi kapcsolataink hálózata ma már mind adat, és hatalmas mennyiséget tesznek ki” (Bilbao-Osorio 2014: 3).

A társas hajlamot – és nem csak a személyközit, de az ember állatokkal, környezettel és tárgyakkal való kapcsolatát is – bekerítették, a múltbéli mintá-zatokért elemzik, a jövőbeliekért pedig megtartják egy kis versenyelőny kisajtolása érdekében. A kommunikációt, a kultúrát és a gondoskodást megszerzik és felcímkézik.

14 High frequency trading – robotok által végzett tőzsdei kereskedés – a szerk.46

Semmit sem tudunk csinálni, ami ne állna máris készen atőke számára.

Polányi Károlyt ﾭkatív15 „élete fölötti hatalmától” (Polányi [1944] 1997: 284).

És ez nem egyéni, hanem kollektív szinten értendő, kollektív hatalmunkat gyakorolják megsokszorozott, folyékony, közvetett és bizonytalan módokon aközösen létrehozott kapcsolataink felett.

Forrás: Jodi DeanKOMMUNIKATÍV KAPITALIZMUS OSZTÁLYHARC

Na de mit jelentenek ezek a dolgok a gyakorlatban?

Am a kérdés szempontjából:

""„tárgyak internetének” nevezett apró, mindenütt jelenlévő érzékelők által generált adatok életünk minden vonatkozását adattá változtatják. ""

Ebbe is benne van

[link]