Hogy néz ki egy digitális tanóra?

Szia!

Nálunk ez a következő képpen zajlik:

Még a digitális tanulás elején (azaz márciusban) létrejöttek különböző csoportok (kurzusok) a Google Classroom rendszerében.

Minden csoport más tanárhoz tartozik, ahová a tanár megosztja a házi feladatokat, a dolgozatokat, vagy esetleg különböző közlendő dolgokat, amit mondani akar az osztálynak (Tehát van Matekos csoport, Magyar csoport, Német csoport, Fizika csoport, satöbbi. Szóval, ahány tantárgyunk van, annyi csoportunk van a Classroomban).

Az online órák nálunk a Google Meet rendszerén keresztül zajlanak.

A tanítási órák időpontjaiban vannak az órák, és ugyan úgy 45 percesek.

Az órákra a tanár által megadott kóddal lehet belépni, amit szintén vagy a Messengeres csoportban, vagy pedig a Google Classroomos csoportban oszt meg. A legtöbb esetben ezek a kódok ugyan azok.

Az óra úgy zajlik, hogy először is köszönünk egymásnak, aztán várunk 4-5 percet, hogy mindenki csatlakozzon, aztán a tanár elkezdi írni a hiányzókat (Aki nem jelenik meg a digitális órán, azt ugyan úgy beírják hiányzónak, mint amikor jelenléti oktatás van, és ugyan úgy igazolnia kell a hiányzását).

Ezt követően a tanár elkezdi az órát, és itt már naggyából minden ugyan olyan, mint a suliban. Jegyzetelünk, ha valaki valamit nem ért, akkor kérdezünk, a tanár gyakran egy random embertől kérdez valamit, ezzel azt ellenőrzi, hogy tényleg itt van-e órán, és hogy figyel-e.

A témazárók pedig úgy zajlanak, hogy belépünk órára, a tanár feltölti a feladatot, és mindenkinek be kell kapcsolnia a mikrofonját, és a kameráját.

Ezek a feladatok általában Wordban vannak elkészítve, vagy a Google Dokumentumok segítségével.

Azt fontos megemlíteni, hogy némelyik tanár néha kétszer több házi feladatot ad online, mint amikor suliban vagyunk.

Online oktatáskor sokkal könnyebb puskázni, mint amikor ott vagyunk a suliban.

Akinek szerencséje volt a puskázás során, az jól járt, de akit a tanár rajta kapott, hogy puskázott, attól "elveszi" a dolgozatot (tehát nem írhatja tovább), és vagy szóban lefelel egy másik beszélgetésben, amiben csak a tanár, és az adott diák vesz részt, vagy pedig egy azonnali dolgozat egyes.

Én nagyon ritkán puskázom, mert itt is fennál annak a veszélye, hogy lebukom, és szóban meg nincs kedvem felelni, köszi szépen!

Inkább írok biztonságosan egy hármas, vagy négyes dolgozatot, mint hogy ötös lesz, de lehet, hogy lebukok, de lehet, hogy nem.

Osztálytársam ezt egyszer jól elintézte magának, mert irodalomból írtunk májusban, ő megcsinálta ötösre, de ez a tanárnak gyanús volt, mert amúgy a srác a hármasért küzdött a suliban, és végül úgy döntött, hogy szóban is lefelelteti ugyan abból a tananyagból, és hát a szóbeli felelete hármas alá lett :)

Hát igen-igen, ezek a mai számítógépek, meg a mai internet!

https://www.youtube.com/watch?v=XVv64zR5MVQ

Azért 2007-et ne állítsuk be már őskornak, egy valamire való iskolában már akkor is voltak PC-k, tekintve, hogy akkor már jópár éve kötelező volt az informatika oktatása. :) Az, hogy a gépek néhol olyanok voltak, amilyenek, az már más kérdés. Egyébként most is. Magát elitnek mondó nyugat-magyarországi gimiben voltam évekig rendszergazda, és volt, hogy 15-20 éves gépeket kellett úgy, ahogy használhatóvá tennem, meg alsó kategóriás 3000 forintos SOHO routerekkel kellett megoldanom az iskola wifi-ellátását, mivel arra volt pénz. Ez pedig nem 2007 volt, hanem 2017. ;)

Hogy hogy zajlik egy digitális tanóra?

A gyakorlatban úgy, hogy a tanár tartja az órát, mintha az osztályban lenne, és valamilyen videoközvetítő szoftverrel streameli. (Google Meet, Skype, Webex, Zoom, akármi.) Közben pedig arra számít, hogy majd a tanulókat ugyanúgy képes lesz átlátni és koordinálni, mint "offline" órán. De mivel a körülmények teljesen mások, ezért ez hamar kudarcba fullad. Mivel a dolgozatokat is - hiába van 2020 - majdnem mindenki ugyanúgy állítja össze, mintha élő, tantermi dolgozat lenne, és "jó" szokás szerint 90%-ban lexikális tudásra kérdez rá, gyakorlatilag mindenki úgy csal, ahogyan nem szégyelli.

De lehetne ezt másképp is csinálni. Azzal, ha pusztán az offline órát akarják leutánozni, az összes előnye elveszik az online oktatásnak. Ennek nem arról kellene szólni, hogy a tanci 8:00-kor bejelentkezik, és ugyanúgy tartja az órát, mint amikor ott vannak tőle 2 méterre a gyerekek. Egyrészt alkalmazkodni kellene ahhoz, hogy nem lesz minden látható és elérhető úgy, mint egy tantermi óránál. Másrészt meg rengeteg dolog van, ami kifejezetten előnyös a digitális technikában.

Mondjuk mi lenne, ha nem ragaszkodnának görcsösen ahhoz, hogy márpedig 8:00-kor kezdődik az óra, és 8:45-ig tart? Mi lenne, ha mondjuk a tanár előre rögzítené az órát, így lehetősége lenne azt rendesen megvágni, nem csak a felvételben alig látható táblán bohóckodhatna, hanem például a videóba belevághatná az éppen kivetített képet, ami így rendesen látszódna, stb, stb. Ezt aztán a tnaulók a nekik megfelelő időpontban megnézhetnék. Persze, kellene némi időbelikorlát, hiszen akik eddig csak melegedni jártak az iskolába, azoknak a "nekik megfelelő időpont" a "soha" lenne (bár én azt mondom, aki meg ennyire tojik rá, az lehet, hogy nem abba az iskolába való... abból legyen betanított munkás, ilyen hozzáállással másra nem alkalmas); szóval lenne mondjuk egy 1 hetes, vagy 2-3 napos intervallum, amikor meg kell néznie az órát, de azon belül akkor nézni meg, amikor akarja. És ha valamit nem ért: újra megnézheti. Ha meg valamit így sem ért, akkor ír a tanárnak, aki akár szövegesen, akár egy újabb videó formájában elmagyarázza neki. (Sőt, akár a többieknek is közzéteheti, hátha valakinek ugyanez a problémája.)

A feladatok nagy részét pedig online is ki lehetne adni. Léteznek nagyon jó távoktatási rendszerek, automatizált feladatkiértékeléssel (pl. Moodle), így miután a tanórát megnézte, a kiadott feladatokkal ellenőrizni tudja, hogy azt jól megértette-e. Természetesen nem minden feladatot lehet automatizáltan kijavíttatni, de azért a többségét igen.

Van még egy probléma a feladatokkal (beleértve a dolgozatok feladatait is): ezek évszázados szokás szerint javarészt lexikális anyagokra kérdeznek rá. Amelyik nem, az is kevés kreativitást igényel, és sablonosan megoldható (emiatt másolható, kipuskázható). A világ némileg változott 1800 óta. Akkor, amikor még könyvet is közel lehetetlen volt beszerezni, kulcsfontosságú volt, hogy minél több információt elraktározzon az ember. De amikor szinte bármilyen szakkönyvet be tudok szerezni, illetve bármilyen információra rá tudok keresni, nem a tényadatok memorizálása kéne, hogy a leghangsúlyosabb legyen. (Főleg, hogy azok többsége dolgozat után pár nappal úgyis feledésbe merül.) Ezt kéne tükrözni a számonkéréseknek is. Ha olyan feladatot ad a tanár, ami egyéni gondolkodást, találékonyságot igényel, azt baromi nehéz lenne lemásolni. És akkor már legyen olyan a feladat, ami nem kipuskázható. Sőt! Nem baj, ha használ hozzá más forrásokat.

Az a baj, hogy bár a technika nagyon komoly fejlődésen ment keresztül, az oktatás leragadt az 1800-as években. Vannak hangzatos kifejezések, mint pl. 10 éve a kompetenciaalapú oktatás, és ennek jegyében be is vezették a "kompetenciaalapú tankönyveket", amik amúgy a legkisebb mértékben sem voltak azok, sőt... és emellett ugyanúgy tanított tovább mindenki, csak pár mondatban beírta a portfóliójába, hogy az miért is kompetenciaalapú. Most a projektalapú oktatás a divat, aminek szintén nem sikerült a lényegét megfogni, és amellett, hogy csinálnak kéthavonta egy tök felesleges, pusztán időelcs*szésnek megfelelő projektnapot, továbbra is mindenki ugyanúgy tanít tovább, mint eddig.

Én megértem azt is, hogy váltani nehéz. Amikor az emberben 30 év alatt rögzül egy rutin, azon változtatni nem könnyű. De talán az elmúlt 5-10 évben lehetett volna olyan továbbképzéseket szervezni, amik tényleg kicsit modernebb irányba mutatnak. 20 éve a mindennapjaink része a számítógép. 10 éve már egy normális munkára sem lehet jelentkezni anélkül, hogy ne e-mailben küldd el az önéletrajzodat. (Persze, majd a szomszéd srác egy üveg sörért úgyis megcsinálja, akkor én minek bajlódjak vele?...) De mindenki feltette a virtuális szemellenzőt, és eddig fene mód sikerült figyelmen kívül hagyni a technika fejlődését. Most, amikor meg kénytelenek használni, mindenki pánikol, meg panaszkodik, hogy hogy merik tőle elvárni, hogy bekapcsolja a PC-t, meg pláne, hogy egy faék egyszerűségű webes rendszert még használjon is? Ja, hát kérem... volt rá közel 20 év, hogy a megfelelő képességeket megszerezzék. De az önjellemzésében mindegyiknek ott virít, hogy ő ám digitálisan kompetens.