Manapság lehetetlen anonim maradni az interneten?

2*Sü , Téged szólítalak meg! Nagy ellenszenvvel bár (a téma alacsony színvonala miatt), de fegyelmezetten végigolvastam ezt az oldalt. Beszélgetésnek nyomát alig találtam. A beszélgetés számomra olyasmi, hogy vélemény, válasz rá, ebből következő további észrevétel, arra reagálás és így tovább. E kritériumnak az itteni válaszok zöme nem tesz eleget.

A kérdésem: mi mozgat? az ismeret hintését megérteném. A nád susogása közé vetést nem.

Az ember az őt érő hatásokra reagál, az információkat befogadja. E befogadás rendkívül széles spektrumú, és ez nagyon sok mindentől függ. Van azonban két jól definiálható eset. Az egyik változat az a típus, aki a hatások zömét nem érti, ez lepereg róla. Amit ért (mert hasonlít gyér ismeretei valamelyikéhez), azt elfogadja, nem vizsgálja, kész ténynek tekinti, különösen, ha valamiért (például a szemlélete miatt) szimpatikus. A pszichológia megállapította, hogy ez olyan eset, ahol észérvek nem használnak. Ennek az az egyszerű oka, hogy nem tudod átbillenteni a másik típusra. Aki amit hall, óhatatlanul egybeveti korábbi (létező) információkkal, és ha valami ellentmondás féle mutatkozik, elemezni kezd. Vagy tudatosan, vagy ösztönösen. Ahhoz elég sok motiváció kell, hogy az embernek ez az agya beinduljon, de ha igen, akkor reagál. Pontosan arra, ami éri. Kifejezi nem értését, ellenvéleményét, kérdez, érvel. Itt eredményes a tájékoztatás.

Emberünk az első típus. Neki meggyőződése van, nem világképe. Rá akarod venni, hogy gondolkodjon, sikertelenül. De nekikezdesz újra és újra. Azt gondolod előbb utóbb kibillen? Nem fog. Sok ember van, akinek érdemes segíteni. De vannak, akiknek nem lehet. Számukra más módszerek szükségesek, de az itt e fórumon nem lehetséges, és nagyon otthon kell lenni benne.

> Mind a Google, mind a Facebook az USA háttérszervezetei által támogatott cégek. Még a létrejöttüket is ezeknek a három betűs intézményeknek köszönhetik.

Ez nagyjából súrolja a paranoid skizofrénia esetét. Ha ők hozták volna létre, nem ilyen irányban, nem ilyen ütemben fejlődtek volna, és nem ilyen sorrendben jelentek meg volna funkciók. Számos olyan szolgáltatás, funkció felesleges lenne, ami viszont létezik (mondjuk a Dart programozási nyelv). Illetve számos olyan funkciót nem számoltak volna fel, amit a valóságban igen, mert ugyan információszerzésre remek eszköz, csak éppen nem profitábilis (mondjuk pl. Google Reader).

Támogatni sem kell ezeket a cégeket. Megfelelő törvényi szabályozással ingyen és bérmentve kötelezni lehet a Google-t is, a Facebookot is, hogy információkat osszon meg a hatóságokkal. Magyarországon is így van ez. Nem csak egy GYK-nak, vagy a volt IWIW-nek, de pistikeoldala.hu-nak, meg mindegyik internetszolgáltatónak jogszabályokban előírt kötelessége, hogy a hatóságok számára adott esetben átadjanak információkat.

A CIA, vagy az FBI által létrehozni egy közösségi oldalt, kb. pont annyira értelmes, mint megvenni egy komplett szállodát, pusztán azért, mert tetszik az függöny mintája. Vagy ha úgy tetszik ágyúval verébre. 2,5 milliárd embert kiszolgálni, hogy nyomon kövessék azt a pár ezer, pár tízezer, de maximum pár százezer embert, aki nemzetbiztonsági kockázatot rejt, vagy az FBI hatáskörébe tartozó bűncselekményt követ el? Az ötlet maga nonszensz.

Az még logikus, és esélyes, hogy nem csak információkat ad át megfelelő körülmények között a Goolge vagy a Facebook a hatóságoknak, hanem aktívabban része a rendszernek, vannak olyan automatizmusok, amik szűrnek bizonyos kifejezéseket, tevékenységeket. De ettől féljen az, aki nemzetbiztonsági szempontból aggályos tevékenységet végez, mondjuk terrorcselekményt készít elő, gyerekpornót forgalmaz, drogkereskedelemmel, vagy fegyverkereskedelemmel foglalkozni. De aki ilyet tesz, abból csak a butábbik rész, aki ezt mondjuk egy Facebookon teszi. Aki igazán profi, az mondjuk egy ingyenes WiFi hotspotról VPN-ek közbeiktatásával vagy TOR hálózaton keresztül egy végponttól végpontig titkosító – ha igazán profi, akkor saját maga által írt – alkalmazást használ.

> nem igaz az sem, hogy senki nem kiváncsi kovács 23. jánosra

Az emberek 99,99%-a teljesen átlagos polgár. „Húú! A Goolge percre pontosan tudja bárkiről, hogy mikor hol tartózkodott!”. És az emberek 99,99%-a a napok 95%-ban elmegy a munkahelyére, esetleg hazafelé bevásárol, esetleg elmegy a gyerekért az iskolába, óvodába. Lehet egy héten egyszer-kétszer beül egy kocsmába egy haverral, vagy elmegy futni egyet, vagy sétál egyet, vagy meglátogatja valamelyik rokonát, ismerősét. Egy évben egyszer-kétszer esetleg elmegy nyaralni, beül egy étteremben, stb… Ez nem hogy a nemzetbiztonságot, vagy a bűnüldözést nem érdekli, de még az illető ismerőseinek a többsége számára is unalmas, érdektelen adat. Az, hogy a Goolge gyűjt ilyen adatokat rólam, az nagyjából csak számomra érdekes, mert vissza tudom nézni, hogy az elmúlt hónapban mennyit sétáltam, melyik nap is mentem el a barkácsboltba, stb…

Vagy nézz egy kicsit körbe a Facebookon… Az emberek 99,99%-nál, vagy a bejegyzések 99,9999%-nál a bejegyzések kimerítik a zaj fogalmát. Itt egy vicces mém, ott egy kiscicás videó, itt egy közhelyes idézet, ott egy kép a mai ebédről, itt egy megosztás egy cikkről, amiből kiderül, hogy a fokhagyma annyira csodaszer, hogy még a halottat is feltámasztja, ott egy Soros/Mészáros, itt egy „Tud valaki olcsó albérletet Tiszakécskén?”, ott egy party fotó, itt egy tükörselfi, ott egy „NYERJ IPHONE-T” nyereményjáték, itt egy milyen színű csillámpóni vagy, ott egy „Boldog születésnapot Rózsikám”, itt egy konteós baromság, ott egy „egyik a hó”, itt egy random eltűnt kiskutya, ott egy „Hajrá Fradi!”. Ezek nem hogy a CIA, vagy az FBI számára tökéletesen érdektelen posztok, de még a posztoló ismerőseinek a többségét sem érdekli, az ismerősök másik felében meg maximum prompt érdeklődést vált ki, lájlok egyet, aztán egy hét múlva már nem is emlékszik, hogy volt ilyen poszt.

Nem hogy a CIA és az FBI nem kíváncsi a Bodrogkeresztúri Kovács 23. Jánosra, de az ismerőseinek egy jelentős része sem. És az embererek 99,99%-a ilyen Kovács 23. János. Nem közszereplő, nem multicég tulajdonos. Az üzleti életnek is maximum potenciális vásárlóként érdekes, de ott sem név szerint kíváncsi Kovács 23. Jánosra, hanem „kilóra” kíváncsi rá.

Ha a CIA, vagy az FBI egy adott embert akar követni, akkor bepoloskázza, 0-24 órában közvetlenül megfigyeli. Aki meg képes elrejtőzni előlük, az meg bolond lesz bejelentkezni egy Google fiókba, vagy a Facebookra.

A CIA-t, vagy az FBI-t maximum az érdekli, hogy a sok millió, vagy inkább milliárd felhasználó közül ki az a 0,0001%, aki van olyan hülye, hogy nemzetbiztonsági kockázatot rejtő információt, vagy az FBI hatáskörébe eső bűncselekményt bejelentkezett Facebook/Google fiókkal készít elő, vagy ha még hülyébb, ezeken a platformokon kommunikál le. A maradék 99,9999% Kovács 23. János nem hogy nem érdekli őket, hanem kimondottan zavaró zaj. Mégis az ismerősein kívül ki a fenét érdekel hogy Kovács 23. János él-e vagy hal?

A politika – nem az CIA, nem az FBI, hanem mondjuk a Demokrata, vagy Republikánus Párt, vagy magyar viszonylatban a Fidesz, az MSZP, a DK, meg a többi párt – is értékes információkat kaphat az adatgyűjtést felhasználva. De ott sem konkrétan Kovács 23. János érdekli őket, hanem főleg kumulatív adatok, hogy X politikus Y időben tett kijelentése során nőtt a kormányellenes posztok, kommentek száma 0,2%-al, vagy az ellenzékellenes posztok száma nőtt 0,1%-kal. Így patikamérlegen ki lehet következtetni egy esetleges jövőbeli bejelentés hatását, és ellensúlyozni az esetleges negatív hatásokat. Hogy most abban a 0,1%-ban van-e történetesen Kovács 23. János, vagy a másik 0,2%-ban arra konkrétan senki nem kíváncsi.

> Valamit 100 esetből 98-ban találni fognak, amit felhasználhatnak, hogy a pozíciójából eltávolítsák.

Ami publikus, az a publikáló szándéka szerint publikus. Nem publikus információhoz meg az esetek 99,999%-ban nem jut hozzá az, aki tudni akar róla. Ez maximum a felsővezetők, politikusok, médiaszereplők problémája.

> És ha a közlés a felettese felé informális lesz, akkor még azt sem fogja megtudni soha, hogy miért rugták ki.

Ha valakit ki lehet rúgni mondvacsinált ürüggyel is, akkor meg minek az egészhez bármiféle információforrás? Gipsz Jakab osztályvezető vagy szimpatikus, vagy nem, vagy jól végzi a munkáját, vagy nem, de tökéletesen publikus, sőt még nem is csak feltétlenül az internetről tudható információk szerint azért meg lehet tippelni a céghez, egy politikai irányvonalhoz, valamilyen etikai normához való viszonya. Nem kell ide se Facebook, se Google, hogy ha nem tetszik az illető pofája, akkor kirúgják valamiféle mondvacsinált indokból. Tóth Gizike pénztáros, meg Kovács Béla kőműves esetén meg még ennyi sem kell: Létszám leépítés van. Viszlát…

> 2*Sü , Téged szólítalak meg!

Jelen!

> A kérdésem: mi mozgat? az ismeret hintését megérteném. A nád susogása közé vetést nem.

Néha jó a nád susogását is tanulmányozni.

~ ~ ~

De hogy a lényegre válaszoljak:

1. Amit te két különböző esetnek írsz le, arról azt gondolom, hogy inkább egy skála, a két eset között vannak átmenetek.

2. A kérdésre adott válaszokat, nem csak a kérdező és az eddigi válaszolók olvassák. Lehet, hogy 2 év múlva fog rákeresni valaki, és így jut el ide. És ha ő a skálának nem áll annyira a végpontján, esetleg hatni tudnak rá a gondolataim. Ha meg nem, hát nem, de én megtettem azt, amit megtehettem.

3. Amúgy is jó néha szavakba önteni azt, amit a világ különböző dolgairól gondolok. Néha ebből tudok rájönni, hogy a témát bizonyos askpektusból nem vizsgáltam, vagy amiről azt gondoltam, hogy logikus, így leírva már nem tűnik annak. Sőt néha az is megesett, hogy egy válasz megírása során olyan felismerésre jutottam, ami a véleményem felülbírálására késztetett. Nota bene néha van, hogy elkezdek megírni egy hosszabb választ egy-egy kérdésre, de kicsit félreteszem és gondolkodok rajta, és mire megírnám a jobban átgondolt választ, addigra már nem sok értelme lenne a kérdés alá is beírnom azt. Ennek ellenére nem érzem elpazarolt időnek ezt sem.

4. Néha érdekes pszichológiai körutazásnak is gondolom a GYK-n végzett tevékenységemet. Bár ez a kérdés kicsit nem tartozik ebbe a sorba, mert itt nehezebb azt mondani, hogy ez és ez az objektív igazság, de mindenesetre néha érdekes, hogy tényekkel szemben meddig tartja fent valaki azt, ami abszurd. Hol van az a pont, amikor ha nem is fogadja el valaki az igazságod, de eljut addig, hogy hátra lépjen egyet.

5. Kissé filozofikusabb kérdés: Kinek kell nagyobb elszántsággal segíteni? Annak, aki csak elesett és fel tud állni magától is, vagy bárki hajlandó rajta segíteni? Vagy annak, akire ráomlott egy barlang, és kis eséllyel menthető meg, és csak kevesen vállalkoznak arra, hogy megpróbáljon segíteni rajta? Ha egy probléma nehezebb, akkor arra érdemes inkább több időt és energiát szánni, mint arra, ami könnyen megoldható. Így gondolom ezt a vitával kapcsolatban is. Akivel könnyű észérvek mentén vitázni, azzal hamar konszenzus is alakul ki. Akivel meg nehéz, annál érdemes nagyobb erőfeszítéssel elérni, hogy észérvek mentén vitázzunk. Persze lehet, hogy a legtöbbször ez nem sikerül, de ha néha-néha igen – és néha-néha azért sikerül –, akkor már megérte. (Egyébként ilyen jellegű szócsatába általában akkor szoktam belemenni, mikor nem találok hirtelen olyan kérdést, ami valós problémán alapszik és/vagy érdekes, és aminek témájában értem magam annyira tájékozottnak vagy jártasnak, hogy választ írjak.)

> minden jól van jelenleg úgy ahogy van

Inkább úgy fogalmaznék, minden jó lesz úgy, ahogy lesz. A történelem során előbb volt az íj és csak utána a páncél. Előbb volt a repülő és csak utána a radar. Vagy ahogy a természetben, előbb van a betegség és utána a gyógyszer. De az íj után megjelenik a páncél, a betegség után a gyógyszer. Az adatgyűjtés is ilyen. Új dolog abban a formában, ahogy van, és bár némi késleltetéssel, de megy utána a törvényi szabályozás. Sőt néha túl erős is. Lásd: GDPR, ami nem csak a veszélyes, vagy etikátlan helyzeteket fedi le, de ártatlan és etikus működést is megnehezíti.

> hiszen az előző rendszerekben is volt példa pont ugyanilyenekre

Pont ez próbáltam felvázolni. Nem volt példa pont ugyanilyenekre. Rosszabbakra volt példa.

> Ugye voltak besúgok az ezelőtti rendszerekben, most az ő szerepüket átvette az internet, adatgyűjtés és lehallgatások.

Csak itt teljesen más a terep. Egy politika erő, mondjuk egy párt szeretne adatot gyűjteni, de csak publikus adatokat ér el. Olyanokat, amiket az emberek önként és tudatosan kiáltottak világgá. Aki meg nem publikus adatok gyűjtésére is képes, az meg nem politikai szereplő, és ellenérdekelt abban, hogy politikai erőknek adja át az általa gyűjtött adatokat.

De ez eddig is így volt. Ahogy írtam, az állam számon tart rólad rengeteg kényes adatot. Pl. hogy hol laksz, mennyi a jövedelmed, és hogy éppen külföldön vagy. A betörő ha ezt tudná, az baj lenne. Az állam meg tudja, mégsincs belőle baj. A betörő meg nem az, aki az adatokat nyilvántartja rólad, és nem fér hozzá a nyilvántartáshoz. Itt mindig azt gondold végig, hogy ki, milyen információt birtokol, és eljut-e A szereplőhöz a B szereplő által birtokolt információ. Mert ez az, amiben eléggé csaponganak a gondolataid.

> Néhány éve volt példa arra, hogy facebookon szerveztek tüntetéseket

A hőn gyűlölt Facebookon. Amire sokan a Google keresőjével találtak rá… 25 éve meg nem voltak azok az eszközök meg – pont a Google és a Facebook –, amivel gyorsan széles tömegeket lehetett volna megszólítani, értesíteni az embereket a tüntetésről. És igen, ennek a platformnak az erejét ki fogja használni a másik oldal is. De ezek mind-mind publikus, szándékosan publikusan megosztott tartalmak.

> na ez mára kihalt, mivel

Szerintem rosszul látod a képet. Alapvetően azért nincsenek ma tüntetések, mert nincs az a prompt esemény, ami széles tömegek ingerküszöbét átlépné. Másik oldalról az emberek egy jelentős része – pont azok, akikre ilyen szempontból számítani lehetne – egyre kevésbé, vagy egészen máshogyan használják a Facebookot. Másik oldalról az érdektelenséghez hozzájárul az előző tüntetések eredménytelensége, egyfajta letargikus hangulat az ellenzéki érzelmű embereknél. Mert egy nagyobb horderejű ügyben ha egy héten át százezrek mentek ki tüntetni, és mégsem változott érdemben semmi, akkor mégis miféle csodát lehet várni egy kisebb horderejű ügy mentén megszervezett tüntetéstől, amire jó, ha elmegy 30 000 ember? Érdemes ezt a tüntetést megszervezni? Ahhoz valaminek nagyon meg kellene változni, de ennek nem sok nyomát látni.

> akár néhány hamis fiókos beírogat lebeszélő szövegeket, lejárat néhány fő szervezőt és kész

Aki nem titkos adatgyűjtéssel tudta meg, hogy van ez a „Menjünk tüntetni” Facebook esemény, hanem egy teljesen publikus, szándékoltan publikus eseménykiírásból. Másik oldalról a mai politika annyira törzsi gondolkodású, hogy a lejáratás nem működik. Még ha X párt X emberéről ki is derül, hogy anyagyilkos, akkor az X párt hívei nyilván álhírnek fogják bélyegezni ezt, az Y párt hívei meg eddig is tudni vélték, hogy „ezek” „mind ilyenek”.

De itt megint hangsúlyozni kell, hogy amit leírsz, az akkor is így van, ha történetesen sem a Facebook, sem a Goolge nem gyűjtene adatokat mondjuk arról, hogy milyen oldalakat látogatsz meg, stb… A Facebook csak terepe és nem résztvevője annak, amit leírtál. Ez is teljesen független a kiinduló kérdéskörtől.

> Továbbá, ha a google "csak" a keresési szokásaid alapján ismer téged és nem személyesen, akkor valaki vagy valami más biztosan ismer téged személyesen is egész a hálószobádig be tud tolakodni.

És ez az, amiben van egy hiányzó láncszem. A Google tudja, hogy a nevedhez milyen telefonszám társul. De aki meg személyesen ismer, az nem fér hozzá ehhez az adathoz, ha én nem hozom nyilvánosságra. Ez pont olyan, minthogy a bankom tudja, hogy mennyi pénz van a számlámon. De te, akivel így futó ismertségbe kerültem, ettől még nem tudod, és a banknak esze ágába sem lesz ezt az információt neked átadni.

> A google az ember többségének telefonszámát is ismeri.

Nota bene a Telenor, a Vodafone, vagy a Telekom is. Meg nagy valószínűséggel a NAV is. Meg a bankod is. Meg még egy tucat cég, intézmény is. Ja, és a neveddel összekötve. 20 éve meg tudta a kvázi bárhol megtalálható telefonkönyv is. És ebből mi következik? Nem vagy anonim. Van a világon pár ember, aki tudja, hogy hívnak.

> Arra pedig nagyon jó technológiák vannak, hogy az ember telefonját lehallgassák a telefonszám ismeretében. Ugyanakkor az emberek igazi nevét is képes a google bármikor megállapítani játszi könnyedséggel.

És ez is ilyen elmélet probléma. Mégis ki a fene akarna lehallgatni engem? És mit tudna meg belőle? Nem kell ezzel vesződni, leírom, hogy milyen hívásaim voltak a héten. Pl. felhívtam kedvesemet, hogy hozzak-e kenyeret a boltból. (Azt válaszolta, hogy hozzak.) A főnököm felhívott, hogy a fejlesztés során felmerülő kérdésben az a véleménye, hogy csökkentsük a margót 10 pixelről 0 pixelre, és hogy a másikban az általam felhozott mindkét megoldást elfogadhatónak tartja, rám bízza, hogy melyiket egyszerűbb megcsinálni. Felhívott anyám, hogy akkor szombaton 10-kor jönne át. (Meg még mesélt mindenfélét, hogy pl. mi történt az ismerőse szomszédjának a macskájával. Ez még engem sem különösebben érdekelt.) Felhívott valami telemarketinges, akit gyorsan rövidre zártam azzal, hogy elmondtam, elvből nem vásárolok olyan terméket és szolgáltatást, amit telemarketing formájában reklámoznak. Ja, meg felhívott az egyik barátom, hogy megvan-e még a rajztáblám. (Nincs meg.) Illetve hogy milyen rajztáblát ajánlok. (Mondtam, hogy passz, fogalmam sincs, vagy tíz éve nem követem, hogy mit tudnak és mit nem a rajztáblák.) Aztán elbúcsúztunk azzal, hogy hamarosan majd össze kellene futnunk.

Ezek azok a hatalmas titkok, amikért érdemes lehallgatni engem. Vagy kb. bárki mást úgy random módon.

És ez megint független attól, hogy a Google gyűjt-e a böngészési szokásaidról adatot, vagy sem.

> Az van, akár tetszik akár nem, hogy ma az állam sokkal többet tud rólad mint a legsötétebb besúgók idejében.

Bizony.

> Akit nem kapnak el, …

Mivel? Ha valaki az államrend megdöntésére készül nem legális eszközökkel, azt kapják is el. Ha meg valakiről tudják, hogy az a véleménye, hogy „mocskos Fidesz/MSZP/DK/Jobbik/Momentum/akármi”, az nem illegális. És nem is lesz az visszamenőlegesen. Vagy hogy gondoltad? Majd a Dunába lövik a lakosság felét? Nem paranoid kissé ez a gondolat? Ez nem Észak-Korea és nem is tud azzá válni egyhamar. (Ha mégis, akkor egészen más okból fog fájni a fejed.)

> Meg lehet zsarolni az embert azzal, hogy ha nem akarsz bajba kerülni akkor ne kövess el semmi olyat amivel bajba keveredhetsz

Ez kb. annyira triviális, mint az, ha nem akarsz uborkát enni, akkor ne egyél uborkát.

> Még egy olyan egyszerű Google termék is mint a ReCaptcha is képes önmagában annyi információt gyűjteni rólad amely teljesen de-anonimizál téged.

Teljesen? Ezek szerint te tudod a polgári nevemet? Amúgy számos olyan általam szándékoltan publikus tartalom van, ami alapján akár meg is tudhatnád. Kellene némi munka hozzá, de abszolút lehetséges. És? Mihez kezdesz azzal, hogy ha történetesen engem Szabó Bálintnak hívnak? És miféle tettekre fog az sarkalni, ha kiderül, hogy mégsem Szabó Bálintnak hívnak, hanem Gál Leventének hívnak? Ki előtt nem vagyok anonim? A szemedben az vagyok. Az anyám persze tudja, hogy hogy hívnak. Meg az állam is. Meg egy raklap cég és intézmény is. Pl. a Google is, meg a Facebook is. És nem, még véletlenül sem a ReCaptchából tudja bármelyik is. Pontosan ki az, aki a ReCaptcha segítségével tudja meg a nevemet, és nélküle nem tudná? És baj-e ez, pontosan hogy tud ezzel nekem ártani?

~ ~ ~

> már egy Windowsot sem tudsz feltelepíteni egy e-mail címmel való regisztrálás nélkül

Email címet meg bármiféle más adat megadása nélkül tudsz a legkülönbözőbb helyeken létrehozni. Akár ha kell, eldobható email címet is. De ha mégis a fő email címedet használod, akkor mi van? Mi történik?

> Szinte minden program, app amit használsz manapság egymással össze van kapcsolva.

Még az hiányozna. Mobilon mindegyik alkalmazás megfelelő engedélyek birtokában ér el bármit is. Te hatalmazod fel az alkalmazást, hogy bármihez is hozzáférjen. Néhány alkalmazás az engedély nélkül is működik. Ha nem, akkor általában van alternatívája. Ha nincs, akkor meg nem muszáj telepítened.

> Ha pedig kimész az utcára akkor pedig ugye már lassan minden utca be van kamerázva. Ez igenis profi megfigyelési rendszernek tűnik nekem.

Az. Látják, ahogy megyek dolgozni. Aztán elmegyek a boltba. Rettegek ennek még a gondolatától is.

> Apropó olvastad George Orwelltől az 1984-et?

Persze. De mi nem Óceániában élünk. Amúgy az 1984-ben a disztópiát az adja, hogy totális elnyomás és kontroll van. A mi világunk meg nem ebbe az irányba megy, sok tekintetben inkább a Szép új világ felé. Az egy sokkal rosszabb disztópia. Pont azért az, mert bár a társadalom a mi szemünkben szörnyűnek tűnik, a benne élők remekül érzik magukat benne. Nincs olyan jellegű elnyomás, mint az 1984-ben, nincs diktatúra, nincs kontroll, az embereknek tulajdonképpen nincs is okuk lázadni bármi ellen is, és nem is nagyon gondolnak ilyenre. Sőt még az emberek között sincsenek konfliktusok. Ebben a világban nem az a baj, hogy embertelen, hiszen tulajdonképpen sok tekintetben idilli. A baj vele az, hogy egészen máshogy embertelen: lelketlen, üres, sivár, hiábavaló. De azok, akik benne élnek, ezt nem érzékelik.

Az 1984 bár sötét képet fest, de ami igazán hiányzik a világából az az érdek, a cél. Maga a mű is erősen foglalkozik a kérdéssel, és kb. annyiban merül ki a válasza, hogy ez a hatalom öncélú. Nem akar semmit, a hatalma csak arra kell, hogy hatalma legyen. Az ember meg alapvetően olyan lény, aki a hatalmat a saját érdekében akarja használni. Ennél sokkal inkább érthető a Szép új világ világa, ott érthető, hogy miért szolgálta valakiknek, illetve tulajdonképpen egy kicsit mindenkinek az érdekét az, hogy a társadalom olyan lett, amilyen. Mindez bármiféle erőszak, elnyomás és kontroll nélkül.

Korunkban sem az az igazán ijesztő, hogy ha átlagpolgárként leírod bármivel kapcsolatban a véleményed, akkor majd jön a Nagy Testvér, és a kezedre csap. Vagy ha kimész a tüntetésre, akkor este kopognak majd az ajtón. Sokkal inkább az az ijesztő, hogy leírhatod a véleményed, csak éppen – pár embert leszámítva – a kutyát sem fogja érdekelni. Rekedtre kiabálhatod magad egy tüntetésen, csak éppen nem fog tőle megváltozni semmi. Ahogy Gyurcsány Ferenc fogalmazta meg: „ Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek”. És ebben alapvetően igaza volt. Nem kell félned a hatalomtól, mert a hatalom sem fél tőled.

> szerinted lényegében az van, hogy minden jól van jelenleg úgy ahogy van

Máshogy megközelítve a dolgot, ugyan nem az általad leírt kontextusban, de alapvetően ezt gondolom. Tudod miért? Mert 20 éve internetezek. Fiatalabb koromban olyan megnyilvánulásaim is voltak, amit ma kerülnék. A világképem baloldali volt kezdetekben, majd a kor a mérsékelt konzervatív értékrend felé terelt nem is annyira a politikai, mint inkább a hétköznapi világnézeti szempontból, ezzel párhuzamosan meg egyfajta demokráciakritikus álláspont felé is egyben. Eddig még oké, csak egy átlagpolgár vagyok. De csináltam honlapot baloldali polgármesternek. Aztán látogattam – bár mérsékelten szkeptikus attitűddel – radikálisnak tartott oldalakat is. De a legutóbbi önkormányzati választás előtt is segítettem egy civil szervezet honlapjánál felmerülő kisebb problémában, mert az egyik barátom indult a választáson. Voltam vidéki tüntetésen is.

Tehát bár átlagpolgár vagyok továbbra is, és nem közszerelő, de egy nüansznyit mégis aktívabb voltam politikai témában is.

Informatikusként tudom, hogy az anonimitás relatív, és teljes mértékben megvalósíthatatlan. Így aztán nem is törekedtem rá. Jó ideig a polgári nevemmel szerepeltem nick helyett különböző fórumokon. Ma már nem, de elsősorban nem az államtól tartok, meg globális cégektől, hanem egyszeri futóbolondoktól. Attól sem túl nagyon, nagyobb kár valószínű nem érne, maximum múló kellemetlenség.

Ma már tartózkodom a komolyabb politikai vélemény leírásától is a neten. (Amit fentebb írtam, olyan részletességgel szökőévben egyszer fejtem ki a véleményem.) De ezt sem a hatalomtól való félelem miatt kerülöm, hanem annak a belátása miatt, hogy politikáról képtelenség visszafogott, észérvekre épülő, személyeskedéstől mentes, kulturált, érdemi vitát, eszmecserét folytatni. Más jellegűt meg nem érdemes. Illetve politikai szempontból én vagyok a szögletes üveggolyó. A mai politikai diskurzus meg nem a mi közös ügyeinkről való érvek mentén zajló vitáról szól, hanem hogy ki melyik politikai „focicsapatnak” drukkol, dicsőíti a saját „focicsapatát”, még akkor is, ha abban a csapatban mindenki féllábú és nem nyertek egy meccset sem. Ebben az indulatoktól túlfűtött kétosztatú helyzetben a legfőbb kérdésekben sem egy konzervatív, sem egy kapitalista, sem egy globalista, sem egy baloldali, sem egy liberális sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja az, amit véleményként ki tudnék fejteni.

De a hosszas bevezetés után amire ki akarok lyukadni: 20 éve vagyok fenn a neten. És 20 éve olvasom a pesszimistábbnál pesszimistább jövőképeket egy-egy adott téma kapcsán, ami aztán pár évre rá megoldódik, vagy irrelevánssá válik. Minden ilyen jövőkép valami személyes kárt vetített előre. És 20 év alatt tudod mennyi kár és hátrány ért úgy, hogy néha azért kicsit rázogattam is a pofonfát? Hát még közvetett módon sem nagyon tudok rá példát mondani. 15 éve van GMail fiókom, 10 éve vagyok fenn a Facebookon. És nem lettem szegényebb, nem lettem csúnyább, nem lettem hülyébb, nem lettem betegebb, vagy ha igen, hát nem emiatt.

És ezért is kérdeztem rá arra, hogy téged személy szerint milyen kár ért eddig abból, hogy az internet – mint ahogy úgy az élet általában – nem teljesen anonim, és vannak, akik információkat gyűjtenek rólad? Vagy milyen konkrét kár érte bármelyik ismerősödet emiatt? Nem jövőbeli lehetőségekről, potenciákról, homályos elvi dolgokra gondolok, hanem konkrét kárra vagy hátrányra, amit nem kellett volna elszenvedned, ha anonim tudsz maradni, és ha nem gyűjt rólad adatokat a Google, vagy a Facebook.