Nem gondoljátok, hogy a mai memóriák túl nagyok? Mire lehet a sok giga bájtot kihasználni? Bill Gates megmondta, 640 kilobájtnak mindenre elégnek kell lennie!

Nem, nem nagyok.

Régebben mikor 64 KByte mindenre elég volt,

még nagyon optimalizáltak voltak a programok.

KB. a 2000 -es évek elején elkezdet elszállni,

1-2 évente duplázódtak a hardverek paraméterei.

Így optimalizáció helyett, feature -é lett a verseny.

Az "győzött", amelyik előbb jön ki valami újdonsággal.

Így szépen ma már egy böngésző about:blank lappal is,

simán elvisz akár 0.5 GB -ot, mert van bőven.

Nos...

Igazából Gates soha nem mondott ilyet, de még az ismert legenda szerint sem olyan összefüggésben hangzott el, ahogy azt ma szeretik hangoztatni. A legenda szerint egy 1981-es számítósépes vásáron kritizálták az IBM PC 640k-s memórialimitjét, és állítólag erre, meg az ekkora RAM-mal szerelt PC megjelenésére mondta válaszul Gates, hogy ez minden alkalmazásnak elég kell, hogy legyen. Tehát nem azt "mondta", hogy ez örökké elég lesz mindenre, hanem hogy az adott kor szoftvereinek ez bőven elég lesz. Ami igaz is, hiszen '81-ben 32-64 kB volt az általánosan elterjedt memóriaméret, és egyébként is: eredetileg 512k lett volna a PC-k memóriakezelésének határa, csak aztán ezt némi technikai ügyeskedéssel 640k-ra emelték. (Ami ekkoriban óriásinak minősült, kb. olyannak, mint ma a 128 GB RAM.) Szóval ha ez el is hangzott valamikor, akkor sem szabadna a környezetéből kiragadott általános igazságként tekinteni rá. Ez kb. olyan, hogy ma megkérdezi tőled haverod, hogy 32 MB elég lesz a gépedbe? És erre te rávágod, hogy "igen, elég". Aztán 40 év múlva meg az orrod alá dörgölik, hogy miért is állítottad, hogy 32 GB mindig, mindenre elég lesz?

De a valóság az, hogy valószínűleg Gates soha nem mondott ilyet.

Itt részletesebben is olvashatsz erről: [link]

Ami pedig a kérdés lényegét illeti: nem a memóriákat gondolom túl nagynak, hanem a szoftvereket túl mohónak. Legalábbis egy bizonyos mértékben. Mert azért abban is van igazság, hogy a technika fejlődik, és nem toporoghatunk ugyanazon a technikai színvonalon, ahol '80 környékén voltunk. Félreértés ne essék, én imádom a retró technikákat, és imádok kihozni minél nagyobb teljesítményt matuzsálemi korú gépekből, de ettől függetlenül tény, hogy az a memóriamennyiség a mostani felhasználási területekre kevés lenne. 640 kilobájtba egy normális, grafikus felületű szövegszerkesztőt is csak nagy kompromisszumok árán lehetne bepréselni. És akkor nem beszéltünk mondjuk a 3D-s játékokról...

Persze, az is igaz, hogy ma nem divat, és sokszor nem is éri meg optimalizálni. 640k akkor sem lenne elég, de jobban optimalizálva kb. a mostani RAM-méretek negyede is elég lenne.

#3: így van, Bill Gates sok hülyeséget mondott de a 640 kB-os mendemondát nem mondta:

"Excerpted from: CAREER OPPORTUNITIES IN COMPUTING -- AND MORE (1/19)

< [link]

By BILL GATES

c.1996 Bloomberg Business News

[...]

QUESTION: I read in a newspaper that in 1981 you said, ``640K of memory should be enough for anybody.'' What did you mean when you said this?

ANSWER: I've said some stupid things and some wrong things, but not that. No one involved in computers would ever say that a certain amount of memory is enough for all time.

The need for memory increases as computers get more potent and software gets more powerful. In fact, every couple of years the amount of memory address space needed to run whatever software is mainstream at the time just about doubles. This is well-known."

Forrás: [link]

Via: [link]

#3: 1981 -ben mondta az IBM PC 640 KByte RAM korlátja védelmében,

míg az Intel 8088 CPU 1 MB -t is megtudott volna címezni.

Ekkor a konkurensnek számító Apple a Commodore 8 bites gépeinek 64 KByte korlátához képest, tényleg bőven elégnek mondható volt.

1~2 éven belül persze bőven 640 KB főlé mentek, de még így is sokáig 16 MB -on belül maradtak végfelhasználói szinten.

Mihez képest sok?

A 786 KB-hoz képest (én ennyivel kezdtem az informatikai pályafutásom) a 32 MB is sok.

A mai 8-16-32 GB-ok nem kevesek, de vannak olyan programok, amik igényelnek ennyi memóriát, és így már nem is.

A céges blade szerverünkben 5 blade van, rendre 64, 128, 128, 256 és 256 GB RAM-mal. Jelen pillanatban a 256 GB-os bladeknek a felét használjuk ki, de pár éven belül talán már ez is kevés lesz.

nem, kicsik is, csak ma meg nem tart ott a tech hogy kilehessen hasznalni TB nyi ramokat atlagfelhasznaloknak

foleg a sebessegel volt mindeg a gond, ez kezd lassan vegre szinten felzarkozni, ddr5 asztali alaplapban meg aztan kitudja mi lesz kesobb

szukseg van arra hogy nagyon nagy szavszeleseget nyujtson majd a ram es nagyon nagy meretet

idovel majd persze nem fog szamitani epp ezert (olyan nagy sok es gyors lesz) de most meg szamit

Előre is köszi ha lepontozol, de akkor légyszíves indokold meg, hogy miben tévedek és miért tetted.

Kezdjük ott, hogy memória. Gyakorlatilag a "modern" számítógépek hajnalától a memória volt az egyik legrizikósabb terület. Már a legelején látszott, hogy a memória mérete, sebessége, felépítése nagyban kihat majd a számítógépekre (Zuse biztosan írt erről, ha jól emlékszem /most nem találom/ Atanasoff is.) Ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa Neumann First draft of Edvac... című íráást (ezt tanítják ma Magyarországon "Neumann elv" címszóval, de az írás lényegesen több is, meg kevesebb is) abban hosszasn ír a memória problémákról. A korai időszakban (40-es, 50-es évek eleje) számtalan ma már nevetségesnek tűnő megoldást találtak ki a memóriára (pl. az első gépekben /és az Edvacban is amiről Neumann írása szól/) pl. soros memória volt be lehetett tenni a biteket, majd egy idő múlva kijött a memóriából a betett bit /ezért írja pl. Neumann is a soros művelet végrehajtást, és javasolja az Edvacba a soros ALU-t/. Aztán a 40-es évek végén megjelent a ferritgyűrűs memória. Ez volt az első valóban használható memória típus amit a számítógépek használtak. Rengeteg előnye volt (pl. a RAM kikapcsolás után is megőrizte a tartalmát, sőt ha a program összeborult akkor is, kevesen ismerik, hogy ebből származik a unix/linux rendszerekben a "core dump" kifejezés, a core itt a memóriára utal mert a ferritgyűrűs tárat core memorynak nevezik angolul). A hátránya a jelentős energiafogyasztáson kívül a jelentős méret és az elképesztő ára volt, amikor megjelent /elég összetett író-olvasó elektronika kellett hozzá,mert minden olvasási művelet egyben törlés is, tehát vissza is kellett egyből írni/ 1 USD/bit volt a költsége, ez szép lassan kúszott lefelé a 70-es évekre ez lement 0,01USD/bit árra. Ekkora kb. a memória lett a gépek legdrágább és kegkorlátosabb alaktrésze. A 70-es évek elején megjelentek az első DRAM-ok, a 70-es évek ezek még olcsóbbak lettek. És igazán ekkor kezdődött a "korlátlan memória" kora. Ekkor már nem az határozta meg a számítógép memóriáját, hogy mennyi pénz van rá, hanem az, hogy a proci címzése mit engedett meg (ld. Z80 16 bites címbusz, kortársa 8 bites procik 16 bites címbusza), ott volt utána 8086/8088 20 bites címbusz (1Mbyte ebből ROM, képernyő memória miatt a szabadonhasználható RAM maradt 640kByte). Aztán a 70-es évek végétől rohamos fejlődés látszik a DRAM, SDRAM és ki tudja még milyen nevekkel gyártott memória chipek terén. Gyakorlatilag a memóriák ára az 1990-es évek legvégére 2000-es évek elejére annyira alcsony lett, hogy olcsóbbá vált nagyobb memóriás gépet építeni/venni/üzemeltetni mint a programozó munkadíja. Ez korábban nagyon nem így volt (ld. fent). Gyakorlatilag ez az időszak (1990-es évek vége, 2000-es évek eleje) volt a fordulópont, hogy egyre inkább nem érte meg a programok memóriára optimalizálása a ráfordított időt/pénzt. Mert annyira olcsóvá vált a memória. És ez van ma is. Ez nyitott utat a programozóknak "kényelmes" OOP előtt, ami falja a memóriát, de összeségében nézve azt állítják, hogy a fejlesztés/tesztelés ráfordítása ellensűlyozza a memória zabálását. A felhasználó egyszer vesz nagyobb memóriát, azzal jobban jár mintha minden alkalmazásnál ki kéne fizetnie a memória takarékos fejlesztéssel járó többlett feladatokat. A régi programok esetén sokszor azárt is tartott tovább a fejlesztés, hogy egyáltalán beférjen a memóriába, a program és az adat. Ma ahogy fent is írta valaki inkább a felhasználói élmény, a kényelmes használat a fontosabb, fontos a fejlesztők gyors reagálása. Ezt meg ott "fizetjük meg", hogy a programok memória igénye jóval nagyobb. Valamit-valemiért ahogy bölcs tanítómesterem mondta.