Igaz, hogy a microSDket, pendriveokat meg SSDket nem lehet teljesen wipeolni, mint a hard diskeket, mert mindig vissza lehet hozni róluk az adatokat?

Fordítva.

Digitális adattárolót elég egyszer felülírni adattal, hogy visszahozhatatlan legyen.

HDD-ből több felülírás után is kinyerhető adat, költséges céleszközökkel. Egyszerű szoftverrel és olvasófejjel is lehetséges 1-2 felülírásig.

Formázással a HDD-ről sem tudsz törölni minden, GetDataBack-kel vagy EaseUS-szal simán visszahozol majdnem mindent.

Egy 7 szegmenses DiskWipepal már leginkább esélytelen bármit visszanyerni. Gondolom így van ez az SSDnél is. A mikroSD-t meg simán fizikailag megsemmisíted... :D

HDD-ről egy lassú format töröl mindent (vagy diskpart erase /all)

SSD-ről egy gyors format is töröl mindent (vagy diskpart erase /all) - ha működik a trim

Ez a többszöri felülírás a 1-200 GB lemezek korában még számított, de a 2-6TB lemezeknél már nem.. :)

"HDD-ről egy lassú format töröl mindent (vagy diskpart erase /all)"

Van itthon pár felesleges HDD-m, majd kipróbálom valamilyik 500GB-oson :)

Akkor pár tévhitet tegyünk tisztába:

A formázás az adatok nagy részét NEM semmisíti meg. Felülír pár dolgot, de a felül nem írt területeket békén hagyja. Attól, mert más lett a partíció, az egyes szektorok tartalma, elhelyezkedése nem változik meg.

A flash-alapú adattárolók - kissé pongyola megfogalmazással - tulajdonképpen csapdába ejtett töltésekkel működnek. Nem íródik rájuk semmi olyan értelemben, mint ahogy az pl. merevlemeznél, vagy DVD-nél történik, itt pusztán arról van szó, hogy ha egy mermóriacellában van megfelelő mennyiségű töltés, akkor az nullás bitként értelmeződik, ha nincs, akkor meg egyesként. (Most az MLC-be inkább ne menjünk bele, de az alapelv ott is hasonló.) Egy mágneses tárnál a mágnesezés után a mágneses erőtér pontos fizikai mérésével lehet következtetni arra, hogy előtte milyen adat volt az adott tárolóhelyen. Ez természetesen a normál működést nem befolyásolja, hiszen csak pár százalékos eltérésről beszélünk, de mondjuk ha az FBI-nak lenne szüksége egy letörölt HDD helyreálíltására, egész biztos, hogy rövid időn belül ott lenne a kezükben a mágneses értékeket pontosan kiolvasó technológia. ;) Na, a flash nem ilyen. Ott a cellák írása/kisütése sokkal "tisztábban" megy végbe, és ráadásul mivel kis mértékben így is "szivárog" ezen cellákból az elektromos töltés, így szinte lehetetlen megtippelni, hogy előtte milyen adat volt ott. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem "szinte" lehetetlen, hanem teljesen az. Ha mondjuk kétszer írod tele random adatokkal, akkor mindenképp.

Ráadásul a merevlemezeknél még egy tényező is szerepet játszik: az író/olvasófej ugyanis nem teljesen pontos. Ezt nem úgy kell érteni, hogy néha a szomszéd cellát írja felül véletlenül, de rendkívül kis mértékben idővel elpozícionálódhat a fej. Ennek mértéke az elemi adatcella méretének max. pár százaléka, vagy még annyi sem, de ha sikerül szerezni egy százsor vagy ezerszer precízebb olvasófejet... máris végig lehet menni az adatcellák "peremén", és leolvasni az ottani adatokat. SSD-nél, és egyéb flash-táraknál ilyen nincs. Ott nem fog kicsivel odébb íródni az elektron, ott jól körülhatárolt memóriacellák vannak. A HDD viszont egy folyamatos, nagyjából homogén felület. Ezért szokták - jobb esetben - hivatalos helyeken az érzékeny adatokat tartalmazó HDD-ket előbb többször felülírni véletlenszerű adatokkal, majd pihentetik egy kicsit (jellemzően pár hetet), és utána újból "wipe-olják". Pont ezért. A biztonsági szint, és az egyedi parania mértékétől függ, hogy ezt a műveletsort hányszor ismétlik meg. Anno dolgozott rokonom egy fegyházban, az ottani IT részlegen az volt a bevett gyakorlat, hogy 10 felülírás, 2 hét pihi, és újabb 10 felülírás. Utána meg a dolgozók jutányos áron megvehették a leselejtezett HDD-ket.