Lehet e végtelen adathordozót csinálni?

Kísérleteznek már emberi fehérjére írt adattal, hogy létrehozzanak egy szerves "adattárolót".

Állítólag ez már akkora kapacitással fog bírni, hogy végtelennek is mondható.

50-100 éven belül lehet meg is csinálják.

#3: Hanem mivel?

Mert nem fogsz tudni olyan részecskét vagy jelenséget mondani, amiből egységnyi területen nem hogy végtelen, de simán csak nagyobb mennyiségű férne el, mint amennyi fizikailag lehetséges. (Anélkül, hogy az általa hordozott információ ne sérülne meg.)

Az atomnál nagyobb/bonyolultabb részekből álló adathordozókat ezzel ki is lőhetjük, mivel mindegyik visszavezethető atomokra.

Maradnak hát az elemi részecskék. Ezekkel a legfőbb baj, hogy kevés olyan elemi részecske van, amiből egy stabil, szilárd felületet tudnál képezni. De oké, ez valamelyest áthidalható, ha valamilyen szilárd burokba, vagy erőtérbe zárod. De ettől még nehezen tudod azonosítani őket. Oké, valamilyen módon bezártál egy dobozkába pármilliárd müon-neutrínót. Még ha tudnál is velük adatot tárolni, hogyan állapítod meg, hogy melyik neutrínó hányadik adatbitet tárolja?

A másik probléma, hogy a többségük önmagában roppant mód instabil részecske. De oké, van, amelyik azért többé-kevésbé stabil...

A fő probléma: hogyan tárolsz rajtuk adatot? És hogyan olvasod vissza?

De a (kérdés szempontjából) legnagyobb probléma: ahogy az atomoknál, a többi elemi részecskénél sem lehet egységnyi területre végtelen mennyiséget összezsúfolni.

Netán valamilyen nem korpuszkuláris jellegű jelenségre gondoltál? Monjuk valamilyen mezőre, vagy erőtérre? Az a baj, hogy ezek mindegyike szorosan kapcsolódik valamilyen részecskeszerkezetű anyaghoz. Legyen szó akár holografikus lemezről, akár DNS-alapú adattárról, akár mágneses mezőről, stb., a fizika törvényei mindig korlátot szabnak a tárolható adatok mennyiségének.

Illetve pontosítok: ha elvárás, hogy az adatokat változtatás nélkül megőrizze a tár, akkor ez esetben fizikailag lehetetlen végtelen kapacitásút gyártani belőle. Ha csak az az elvárás, hogy végtelen legyen, de nem baj, ha az adatok sérülnek rajta, akkor tulajdonképpen megvalósítható. Ha csinálok egy eszközt, ami minden olvasási műveletre nullát ad vissza, az tulajdonképpen egy végtelen adattár. Hiszen végtelen számú nulla van benne. ;) (/dev/zero a linuxosoknak.) Csakhogy amit beleírunk, az elveszik. Ez persze a dolgoknak a túlfilozofálása, de ilyen értelemben lehetséges a végtelen tár. De ha feltétel, hogy az tényleg tárként működjön, tehát a beleírt datokat változatlan formában vissza lehessen olvasni, akkor az fizikailag lehetetlen.

#4: Azért a "nagyon nagy" meg a "végtelen" tudományosan nézve nem ugyanaz. Akkor sem, ha hétköznapi értelemben rámondhatjuk, hogy "ez már majdnem végtelen". Mondjuk én kicsit szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy ebből 100 éven belül lesz-e valami, de ha lesz, akkor sem lesz "végtelennek mondható". Most lehet, hogy annak tűnhet. De gondoljunk bele, mekkora tárolóink vannak ma? Egy izmosabb gépben simán elfér egy 4 TB-os vinyó. Amikor én kezdtem az informatikát, 170 kB-os floppyt használtam. (Commodore 64) Nagyjából 25 millió floppy anyaga férne el egy 4 TB-os vinyón. Az igazság meg az, hogy távolról sem tűnik ez végtelennek. Amikor egy komolyabb játék 50-100 GB, egy oprendszer pár alapvető szoftverrel 20-30 GB, egy komolyabb fejlesztőeszköz meg 100 GB (VS 2019), akkor a 4 TB nem is olyan elképzelhetetlenül nagy. Nincs kétségem afelől, hogy mihelyett megjelennek az exabájtos háttértárak, addigra lesznek több petabájtos szoftvereink/adatállományaink, amikkel nem is lesz olyan lehetetlen azokat megtölteni. ;) 30 éve sem gondoltuk, hogy a terabájt valaha valóság lesz, sőt!... El sem tudtuk képzelni, hogy egy gigabájt mekkora óriási kapacitást jelent. Ami "elég lesz egész életünkre". Aztán ott tartunk, hogy egy komolyabb játék már nem fér el egy GB-on. Sőt, már a legtöbb oprendszer sem.

Egyébként létezhet még a DNS-alapú tárnál is nagyobb adatsűrűségű technika. Ha egy bitet egy atom tárolna. De technikailag az sem lenne végtelen. ;) Meg a probléma, hogy fizikailag minél kisebb helyet foglal egy egységnyi adat, azt annál macerásabb visszaolvasni, és annál könnyebben sérül. Lásd pl. a mutációkat. Azért (is) létezik a mutáció jelensége, mert a DNS adatát nem lehet 100%-os pontossággal visszaolvasni.