Hova csoportosítsuk a HDD-t és az SSD-t? Periféria, háttértár vagy memória?

Háttértár.

Periféria az az egér, monitor, hangszóró. Ami megteremti a kapcsolatot a gép belseje, meg a felhasználó között.

Memória az memória, klasszikusan azt értjük alatta, ami kikapcsolással törlődik (tehát a RAM). A ROM is memória, de ma már annyira elenyészően kicsi pl. 640 kbyte az alaplapon, a bios épp belefér, arra elég, hogy elinduljon a gépben a betöltési folyamat.

Háttértár az, ami a háttérben tárolja az adatokat (tehát az nem vész el kikapcsoláskor sem). Ezért tartozik ide a HDD, de a memóriakártya, pendrájv is. Az SSD is ide sorolható, az csak a technológia fejlődése, hogy az elérése olyan gyors, mint a memóriáé.

Ez attól függ, hogy milyen módszer szerint csoportosítasz. Ugyanis a valóság annál összetettebb, mint hogy bármit egzakt kategóriákba lehessen sorolni, ráadásul az egyes kategóriák sincsenek egzaktul meghatározva.

A legelterjedtebb kategorizálási módszer szerint háttértár, de más módszer szerint a perifériák közé is sorolható. Később leírom, ha ismét gépnél leszek. :)

[link]

[link]

Ezek alapján háttértár.

Akkor bővebben is kifejtem.

A "perifériák", ahogy a neve is mutatja, azokat az eszközöket, részegységeket jelenti, amik nem tartoznak egy számítógépes rendszer központi részébe. De hogy ennek hol van a határa, mitől számít valami perifériának, és mitől a számítógépes rendszer központi részének, az egy szubjektíven meghúzott, és az évek során egyre "vándorló" határ.

A klasszikus értelmezés szerint a perifériák nagyjából azok az eszközök, amiket a processzor nem tud közvetlenül hasznosítani. Eszerint a háttértár a perifériák közé tartozik, hiszen annak a tartalmát csak a memóriába töltés után tudja felhasználni, közvetlenül nem tudja az ott tárolt adatokat elérni.

Egyébként a klasszikus értelmezés szerint 3 csoportba sorolják a perifériákat: 1-, 2-, és háromfunkciós "párbeszédes tárak" néven említik őket. Egyfunkciós tárak pl. a hagyományos kimeneti vagy bemeneti perifériák: egér, billentyűzet, nyomtató, stb. Kétfunkciós párbeszédes tárak a ki- és bemeneti perifériák, pl. a terminál, vagy hogy modernebb példát említsek: az érintőképernyő. Egyébként az sem egzakt, hogy mikkortól lesz valami csak ki- vagy bemeneti periféria, és mikortól ki- ÉS bemeneti. A billentyűzet bemeneti? Igen. Oké, de akkor a LED-jeit hogyan lehet szoftverből ki- és bekapcsolni? Hiszen ez már kimeneti funkció. Vagy például a monitor kimeneti? Naná, hogy az. De bemeneti része is van, pl. amikor az oprendszer lekérdezi a monitor típusát, és támogatott felbontásait. Közmegegyezés szerint a FŐ adatáramlás iránya dönti el, hogy egy periféria ki-és bemeneti, vagy csak kimeneti/bemeneti. De ez sem egyértelmű mindig. Nyilvánvalóan a monitornak a bemeneti funkciója, vagy a billentyűzet kimeneti képessége egy eléggé lényegtelen dolog a használata szempontjából. De mondjuk egy force feedback joystick? Ott a kimeneti funkció fő funkciónak számít, vagy csak mellékesnek? Általában ezt is tisztán beviteli perifériának tekintik, de ezen azért lehet vitatkozni.

Aztán vannak a háromfunkciós párbeszédes tárak, amik ki- és bemeneti feladatot is ellátnak, és emellett még egy harmadikat is: a tárolást. Na, ezek a háttértárak.

A modern csoportosítás szerint viszont a háttértárakat már a számítógép belső részeihez szokás sorolni. Amivel persze megint lehet vitatkozni. Pongyolán fogalmazva: ami a gépházon kívül van, az periféria. Na, de akkor egy pendrive most micsoda? Vagy egy merevlemez, amit dokkolóval csatlakoztatunk a géphez? Ha belsőleg csatlakoztatjuk, akkor nem periféria, de ha külsőleg, akkor már igen? Erre azt szokták mondani, hogy: nem, attól még nem lesz periféria. Viszont így sántít az a megfogalmazás, hogy "ami a házon kívül van", az periféria.

Szokás még úgy is fogalmazni, hogy ami a számítógép normális működéséhez elengedhetetlenül szükséges, az nem periféria. Ami nem szükséges, az pedig periféria. Ez is eléggé problémás megfogalmazás. A monitornál még lehet azt mondani, hogy anélkül is működőképes a gép, csak "korlátozottak a felhasználó lehetőségei". De hoppá, HDD/SSD nélkül is el tud indulni a gép, csak nem sok mindenre tudod így használni. De a használhatóság egy szubjektív kategória, és nem mellesleg: ha nem egy beágyazott rendszerről, vagy előre gondosan elkészített "headless" rendszerről beszélünk, akkor perifériák nélkül pont ugyanannyira használhatatlan a rendszer, mint háttértár nélkül. Szóval ez a kategorizálás is sántít.

És hogy végképp összezavarjam az eddig egzaktnak gondolt rendszert: információtudományos szemlélettel nézve a háttértárakat is a memóriákhoz sorolják.

Na hoppá! Éveken át nyűglődtek a tanáraink, hogy a fejünkbe verjék a memória és háttértár közötti markáns különbséget, erre itt meg egy kalap alá veszik?

Igen, hiszen eszerint "memória" minden, ami tárol valamilyen adatot. Ennek fajtái: az elsődleges tárak (ROM, RAM), amiket közvetlenül el tud érni a CPU; másodlagos tárak, amiket közvetetten, egy lépésben el lehet érni, ilyenek a számítógépbe épített háttértárak. És harmadlagos memóriák pedig azok, amiket csak szükség esetén csatlakoztatunk a számítógéphez: külső meghajtók, cserélhető lemezes tárak (CD, DVD, floppy, adatkazetta), és modernebb megoldások közül a hálózati tárak.

És még egy utolsó összezavaró tény: az SSD-k tárolófelülete igazából egy alaposan továbbfejlesztett, "írhatóvá tett" ROM. A ROM pedig memória. (Egyébként elég hosszú fejlődés után jött létre: ROM -> PROM -> EPROM -> EEPROM -> Flash.) Azért soroljuk a háttértárak közé, mert a CPU ezt is csak közvettten tudja hasznosítani.

A helyzet az, hogy a világ nem fekete-fehér. Még a számítástechnika sem. Ami pedig nem sorolható egyértelműen kategóriákba, ott ezeket a kategóriákat valamilyen megegyezés szerint kell meghúzni. Viszont pont azért, mert mindig lesz, ami kilóg a sorból, mindig lesz olyan is, aki azt mondja, hogy lehet, másképp kéne a dolgokat csoportosítani. (Nem csak az informatikában, ami ugye egy közismerten gyorsan változó világ. A biológiában 200 év alatt már legalább az ötödik különböző rendszertani felosztás van érvényben, függően attól, hogy épp hol akarták a rendszertani határokat meghúzni.)

De a gyakorlati szempontot nézve azért van egyfajta szakmai konszenzus, hogy mit minek tekintünk. Ez alapján pedig a háttértár nem periféria, és amit a CPU csak közvetetten tud elérni, az nem memória. A HDD és az SSD perifériák, technológiát tekintve a HDD mágneses, az SSD pedig félvezető alapú (ezt nevezik többféleképpen is: pl. elektronikus elvű, vagy Flash-alapú). Elhelyezését tekintve mindkettő belső háttértár (szemben mondjuk a külső merevlemezzel, vagy a pendrive-val, amik amúgy ugyanúgy mágneses, illetve félvezető alapú tárak). Az adathordozó cserélhetőségét tekintve pedig egyik sem cserélhető háttértár, hiszen a meghajtó egybe van építve az adathordozóval. (Mondjuk technikailag a pendrive sem cserélhető, mert ott sem csak az adathordozót cseréled, hanem az egész meghajtót. De ez már más kérdés...)

Az SSD egy flash memória, vagyis olyan ROM, ami elektronikusan törölhető és újraírható. Ezért az valójában memória, viszont háttértárként alkalmazzák, így oda sorolandó.

A HDD háttértár.

A háttértárak a ki- és bemeneti perifériák közé tartoznak, így mindkettő periféria.