Egy SSD hosszabb élettartammal rendelkezik, mint egy hagyományos tároló?

Egy SSD milliószor hosszabb élettartammal rendelkezik, mint egy hagyományos Floppy (FDD) tároló.

HDD ből pedig még egyetlen egy sem ment tönkre soha sehol senkinél. Sose veszett még el adat miatta az írott történelem során.. =8-()

(Gondolom a hagyományos tároló a HDD akarna lenni.) A gyakorlatban az SSD-k élettartama egy kicsivel hosszabb, mint egy HDD élettartama. De önmagában ez így nem válaszolható meg, a felhasználás módjának, és sok különböző körülménynek az ismerete nélkül.

A hagyományos merevlemez mechanikus, így forgó, mozgó alkatrészek vannak benne. Emiatt sokkal érzékenyebbek a mechanikus behatásokra, áramingadozásokra és hasonlókra. Viszont cserébe a kialakításuk is masszívabb, hogy ezeknek jobban ellen tudjon állni. Ilyen szempontból nagyon nem mindegy pl., hogy egy laptopban van, amit bekapcsolt állapotban is ide-oda helyez valaki, vagy egy hordozható házban van, ami néha leesik, vagy egy asztali gépben van fixen beépítve, amit nem nagyon mozgat az ember.

Az SSD-k élettartamánál meg leginkább az a döntő, hogy az SSD-k cellái korlátozott számban írhatóak, néhány ezerszer. Az SSD-k esetén az élettartamot jelző lényeges szám az a TBW, azaz az írható terrabájtok száma. A néhány ezer írás nem tűnik túl soknak, sőt ijesztően kevésnek, de hétköznapi használat esetén ha az ember kicsit utánaszámol, elég sok az. Itt minél nagyobb a kapacitás, annál jobb. De most hirtelen kerestem egy 250 GB-os SSD-t, ennél 150 TBW van megadva. Ez annyit jelent, hogy ha *minden* *nap* egy DVD-nyi anyagot írsz rá, akkor kb. 90 év után éred el az írásból származó korlátot. De ez a garancia határa, lehet, hogy bír az még további 50 évet is. Valószínű nem ilyen hosszútávra tervezel. Megint más, ha gyakran változó nagy fájlokkal operáló szervert üzemeltetsz, ott már lehet, hogy komolyabb, valósabb korlátot jelent az írások számának korlátja.

Ne háborogj, te nem fogalmaztál érthetően.

A válasz pedig: nem. Sőt... Nem véletlenül tartják magukat még mindig a merevlemezek, és úgy sejtem, nem 1-2 évtized lesz, mire eltűnnek, ha egyáltalán el fognak tűnni. A mágneses technikának ugyanis van egy nagyon nagy ütőkártyája: iszonyatosan tartós. Persze, voltak olyan megoldások, ahol a mágnesesség mellett mechanikus érintkezés is történt (floppy, szalag), ez okozta a legtöbb problémát ezen adathordozóknál. De ha ezt kiküszöbölték (merevlemez), akkor egy elképesztően strapabíró tárolót kaptak. A merevlemez-meghibásodások kb. 99%-a során sem maga a lemez megy tönkre, hanem az elektronika, vagy az olvasófej. (Ami persze utánna már károsíthatja a lemezfelületet...) Ráadásul a merevlemezt akárhányszor újra lehet írni, szemben az SSD-vel. Ha összeszámolom, hogy mióta informatikával foglalkozok, százalékos arányban mennyi SSD-, és mennyi HDD-meghibásodással találkoztam, nagyjából kétszer annyi jön ki az SSD-re, mint a HDD-re.

Zázójel:_#2: nem, az SSD nem tartósabb milliószor, mint a floppy. Amik egyébként nem voltak annyira rosszak. Csak sokan hanyagul tárolták őket, vagy eleve silány, no-name gyártmányok voltak. 15 éven át floppyzgattam, de ez alatt ha azt mondom, hogy 20 hibásodott meg közülük, akkor lehet, hogy sokat mondok. (Úgy, hogy abból csak 2-3 volt, ami nem no-name.) Az SSD meg nem fog kitartani húszmillió évig. ;)

#7 A tartósságon veled ellentétben nem azt értem mennyi idő után esik szét a hardware, hanem hogy mennyi ideig őrzi meg az adatot. A floppy ebből a szempontból nálam nagyon gyéren szerepelt. Sokszor egy napig se bírta. Csak úgy tudtunk javítani a helyzeten hogy mindent kétszer írtunk fel rá (külön könyvtárba), sokszáz fdd-vel volt tapasztalatom, sokszázszor használtuk darabját cégek közti adathordozásra. Szóval a Fdd nem tartós, hiába lehet(ne) még ma is használni 20 évvel később, hiszen nem esett szét, ugyanúgy bedugható a lukba ma is.

De visszatérve a fő témára. A HDD még ma is a legjobb arhiválásra, de csak megkötésekkel. Az is bármikor tönkremehet..! (Mármint nem esik szét vagy törik össze, hanem kiolvashatatlanná válik az adat)