Tulajdonképpen minden fájl karakterek láncolata, vagy ez kicsit bonyolultabb?

Khm.

A byte egy hexadecimális szám - hexa azaz tizenhatos számrendszerbeli - melynek értéke 0 és 255 közötti lehet. A kétszázötvenhatos számrendszer nem is tudom hogy jön ide...

Az, hogy valami hex, dec, bin, okt, stb., csak ábrázolási mód kérdése. Felírhatod te a biteket 28-as számrendszerben is, ha akarod, senki nem tiltja meg, csak nem biztos, hogy van értelme. Az pedig, hogy PC esetén a lemezen és a memóriában a legkisebb megcímezhető egység a bájt, leginkább csak hagyomány kérdése. Régebben voltak 7 bites rendszerek, sőt maga az ASCII is kezdetben 7 bites volt, még korábban pedig voltak oktális processzorok is, még korábban pedig elektronikus vezérlésű, analóg számológépek.

Egyébként alapvetően a kérdésre a válasz igen. Ha egy fájlt egy-az-egyben másolsz, akkor visszakapod az eredetit.

"Az, hogy valami hex, dec, bin, okt, stb., csak ábrázolási mód kérdése"

Na ja, de ha megnyitod egy texteditorral vagy megnézed a lemezen egy editorral, ott is hexá-t kapsz, tehát itt is ezért ez a téma és nem a többi számrendszer. Ezzel dolgozik a gép, ezért írom ezt, no és a kérdés is erre vonatkozik...

A byte egy tárolási/címzési egység, semmi több. Rendszerint 8 bites, de nem feltétlenül. Lehet ábrázolni 10-es számrendszerben is, általában így szoktuk, de lehet bármi másban is.

Fehersrac

Ha hexaeditorral nyitod meg a fájlt, nyilván hexákat fog neked mutatni. Ha egy sima text editorral, vagy pl. a cat paranccsal nézed meg, akkor pedig ASCII kódokat fogsz látni.

A lemezen pedig bitek vannak tárolva.

„A kétszázötvenhatos számrendszer nem is tudom hogy jön ide...”

Úgy, hogy jelenleg általában a nyolcbites bájt a legkisebb címezhető egység, amely 0..255 közötti értéket vehet fel, tehát a kétszázötvenhatos számrendszer egy számjegyét reprezentálja. Ez természetesen felírható bármely egyéb számrendszerben is -- a kényelmessége okán adott esetben decimálisban, gyakran pedig a bináris az átláthatóbb. A hexadecimálisnak nagy előnye, hogy a két félbájtot külön tudod értelmezni, de ennél is nagyobb, hogy tizenhatféle jelet még egyszerű szabványosítani, megjegyezni, és használni. A hexaeditorok tehát praktikus okokból a megjegyezhetetlenül sokféle jelet igénylő egyetlen számjegyet két 16 féle jellel leírható számjeggyel helyettesítik. Az ettől még nem lesz hexadecimális, hanem egyszerűen egy tól-ig érték. Mellesleg a számítógép számára legtöbbször nem is 256-os, mivel együtt értelmez több bájtot, ilyenkor -- a bitminták sokféleségét tekintve -- a számrendszer alapja jóval nagyobb is lehet. Viszont a bájtonkénti címzésnek köszönhetően ezeket a több bájtos számjegyeket részletekben is be tudod írni. Ez a hexakódra nem érvényes, az adatokat nem írhatod be négybites hexa-számjegyenként, egyszerre mindenképpen nyolc bitet kell tárolnod.

Kérdező alapjában véve jól látja a helyzetet, bár a bájtokat én nem tekinteném karaktereknek, hanem sokkal inkább számértékeknek. Ezek némely program esetén jelenthetik karakterek sorszámát valamely (pl. az ASCII) táblázatban, ilyenkor a programban ezek a karakterek jelennek meg, és a karakterek bevitelével a nekik megfelelő számérték íródik a fájlba. Ez azonban megállapodás kérdése, ugyanazon érték egészen mást eredményez például egy kép- vagy hangszerkesztőben.