Milyen dvd lemezre érdmes archiválni márka szerint minőségbe melyik lenne jobb?

Pendrive a legrosszabb megoldás biztonsági mentés tárolására, mert ezek hajlamosak arra, hogy az idők folyamán egy-egy adatcella megsérül (pontosan nem tudom hogy hívják a tárolási egységet eme tárolási megoldásnál). Az adatsérülés aztán azt eredményezi, hogy zip-rar fájl nem kicsomagolható, JPG nem tudom mennyire érzékeny erre, de mivel tömörített formátum, ezért gondolom, eléggé...

MP3 szintén tömörített... Elég csak egy bitnyi információnak megváltoznia és máris nem olvasható az egész.

Nem is tudom elmondani hányszor jártam így Pendrive-vel...

Az MP3 streamelésre van szánva, egy hiba csak a helyén hat. A JPG, MPEG, XviD is blokkokra osztja a képet, vagyis egy hiba jó eséllyel csak egy blokkot rondít el, bár központi adatok kilövésekor gond van a kiolvasásával. Viszont az valamennyire megmenthető. Program viszont sajnos nem, ott egy bit is elronthat egy csomó dolgot.

Sokan hiszik, hogy a pendrive vagy memóriakártya alkalmas biztonsági mentésre.

Ha a kérdező csak arra akarná használni a lepukkant wincestert, hogy második példányként eltegye valahová, vészhelyzet esetén egy eséllyel többet adva a megmentésre, akkor miért is ne. De amikor már szaporodnak a hibák rajta, ott valami gyilkolja, mechanikus sérülés, bejutott szennyeződés. Azon kár bármit is tárolni. A nyáron két nap alatt omlott össze egy winchester a szemem láttára, a SMART folyamatosan számlálta az áthelyezett és a megmenthetetlen szektorokat. Majdnem az egészet sikerült megmentenem két napi munkával – egy terabyte, teleírva nagy nehezen letöltögetett filmekkel, egy kamasz várta reszkető szájjal, hogy mire jutok –, de kevésen múlott.

Van tizennyolc éve írt Pioneer CD-m, még nincs rajta hiba. Onnan tudom, hogy én mindig írok a lemezre egy checksum-fájlt is. Van sok tizenéves lemezem, még azokon sem bukkantam hibára, de nyilván egyre nő az esélye. Az optikai lemezek időtállóságáról én ennyit tudok mondani.

A winchesternek és az optikai lemezeknek is megvannak az előnyei, ránk hárul a feladat, hogy mérlegeljük azokat.

Pendrive esetén docx fájllal találkoztam ezzel a hibával, konkrétan valaki rendszeresen "biztonsági mentésként" pendrive-re mentette minden egyes módosításkor a szakdolgozatát. Amikor a biztonsági mentést használni kellett volna, akkor jött a meglepetés amikor a docx nem volt megnyitható és a 140 oldalas szakdolgozatból 9-10 oldal volt megmenthető, az is formázatlanul, minden nélkül és hiába kerestem mindenféle "docx recovery" és hasonló megoldásokra... :-(

Én pár külső merevlemezt használok biztonsági mentésre, csak mentés idejére kapcsolom be őket. Mentést úgy osztottam fel, hogy ami fontos, az két külső merevlemezre is menjen egyszerre.

Gondolom ez is csak kicsivel nagyobb védelem.

Én is jártam már úgy, hogy egyik pillanatról a másikra winyó felforrósodott (de úgy, hogy szabályosan hozzá se igazán lehetett nyúlni) és kattogott, gondolom olvasófej kiakadt és nem lehetett olvasni vagy csak bizonyos könyvtárig....

Nekem is ez jutott eszembe, amikor a docx-problémát írtam. :-(

Legalább meg tudnám érteni miért csinálták, bár logikát felesleges keresni. Tárkapacitás egyre jobban nő, miért ilyen formátumot kellett alkotni, nem értem...

Nem tudom, hogy (adatmentési szempontból) az SSD milyen lenne, tudom természetesen hogy rendszerlemezként, rendszer gyors máűködésére találták ki, de itt az adathordozó miatt mechanikai sérülés és hasonlók legalább nem fordulhatnak elő...

Pénzügyileg akkor is elég nagy pazarlás és kiadás...

Talán SLC lehet az, ami legjobban hasonlít a RAM-ra.

Nem gondoltam volna, illetve nem olvastam sehol, hogy akkumulátor kell bele hogy ne felejtsen el semmit.