Mit gondoltok a képemről?

Kezdetnek nem rossz, de egy kicsit kritikusabban:

Az elsőnél és a másodiknál is elég élesek a 'hölgy' körvonalai, az elsőnél olyan mintha a kép meg lenne felezve függőlegesen, a 'padlónál' eléggé észrevehető. A másodiknál a lenti tűz 'ismétlődése' szembetűnő, az üstökösök egyformák csak méretükben változnak.

Őszintén szólva, ez a számomra meglehetősen sekélyes parasztvakítás, de ügyesen csinálod. Javaslom, hogy ne csak a látványra összpontosíts, legyen benne valami kevésbé közhelyszerű mondanivaló vagy eredeti grafikai ötlet, de legalábbis rendező elv. Így egyelőre effektbemutatóra emlékeztet. Egyébként meg valóban légy egy kicsit kritikusabb magadhoz. Technikailag már többet tudsz, mint amire szemed van, például milyenek azok a repedések az első képen? Ne csak jelezd, hogy ott vannak, hanem rajzold meg tisztességesen. Nyilván nem a program kezelésével van bajod, hanem vagy lusta voltál, vagy eszedbe sem jutott megnézni, hogy milyen egy valódi repedés formája, mitől lesz mélysége, stb. Ezt ugyanennyi tudással (igaz, aprólékosabb munkával) képre viheted, és az eredmény sokkal nagyobbat üt. Vagy mire jó a vékony fehér kontúr a figura körül? Láthatólag nem esne nehezedre eltüntetni, vagy éppen ellenkezőleg, valami sugárzó tüneményt csinálni belőle, így viszont csak arra elég, hogy gagyi hatása legyen, mint valami olcsóáru-katalógusnak. Miért vet a második kép figurája árnyékot? Óriásposzter van mögötte? Kétségtelen, hogy a roncsautó távlatzavara és eltérő irányú árnyéka is ezt támasztja alá... Mi az a feketeség kis lángnyelvek között? Engem a mechanikus ismétlődésen túl az is zavar, hogy van a képen egy sokkal igazibb tűz is, ahhoz képest ordít a kis lángok művisége. Két kép alapján nehéz megítélni a kompozíciós készségedet, de ezeknél a szigorúan tengelyes elrendezéseknél rafináltabbakkal is kísérletezz.

Elsősorban tehát a szemléletedet fejleszd, szerintem nem ártana rengeteg szabadkézi rajzzal alapoznod, és szintén papíron megtervezned a kompozíciókat, mielőtt belefogsz a számítógépes megvalósításba. Másodsorban ne sajnáld a munkát a képeid tökéletesítésére. Látszik ugyan, hogy sokat dolgoztál velük, és alkalmasint éppen eléggé belefáradtál ahhoz, hogy késznek találd őket. De ilyenkor tedd félre a munkát néhány napra vagy hétre, hogy legközelebb friss szemmel nézhess rá. Akkor már valószínűleg zavarni fog, hogy az első kép buborékja vagy mije krumpli maradt, meg hogy az előtéren és a háttéren kívül tulajdonképpen nincsen tere a képeidnek, hiába vesznek a végtelenbe. Ennek a műfajnak nem kedvez a letisztult egyszerűség, a józan ész határain belül bátran halmozd a látványelemeket, az időről-időre előszedett képeken mindig újabb és újabb részleteket megoldva.