Mire jó az 1 magos processzor, és mi a külömbség az 1 és a 2 magos proci között?

Kezdetben minden processzor egy maggal rendelkezett, és teljesítményüket látványos módon az órajel emelésével, esetleg a cache memória növelésével érték el. Az órajelet, és a tranzisztorok számát folyamatosan emelték a mérnökök, mígnem rájöttek, hogy nem a frekvencia tovább emelése a nehéz, hanem a magas órajelű processzor hűtése. Minél nagyobb lett az órajel, annál több feszültséget kellett felvennie a processzornak, és ezzel óhatatlanul is több hőt termelt a normálisnál. Az Intel eredetileg a Pentium 4-es architektúrára ígérte, hogy átlépik a 10 GHz-es határt, ezzel szemben, már 4 GHz-es chipek hűtése is problémát jelentett. Ezekkel a problémákkal a konkurens gyártó, az AMD is hamar szembesült, így nem maradt más hátra, minthogy a CPU-k magjainak számát növeljék. A több mag lehetővé tette több végrehajtási szálak kezelését egyszerre, ezáltal az egy időben végzett számítások megtöbbszöröződtek, és a teljesítmény is folyamatosan növekedett.