Gáz ha nincs okostelefonom?

"azt tanulod vagy már dolgozol?"

Már 15 éve ebben dolgozok. :-)

Főállásban rendszergazdaként, de a programozó képesítésem is megvan. (De az egyelőre csak hobbi.)

"már annyi informatikus van hogy nem bírnák elhelyezkedni"

Ez ilyen formán nem teljesen igaz.

Az a baj, hogy ma boldog-boldogtalan informatikus akar lenni. Olyan is, aki abszolút nem is konyít hozzá semmit. De "hallotta, hogy ezzel jól lehet keresni", és ezért jelentkezik valami gyorstalpalóra. Aztán persze ha el is végzi (mert mondjuk egy OKJ-t bárki elvégez tudás nélkül is, ott lehetetlen megbukni, mert a tanodáknak ebből van pénzük), a végzettsége mögött nem lesz valódi tudás. Így meg hiába felvételizne bárhová, nem fogják felvenni, mert egész egyszerűen nem ért a szakmájához. Ebből persze ő azt a következtetést fogja levonni, hogy túltelített a szakma. Holott pont, hogy nem. Csak ahhoz, hogy felvegyenek, valódi tudás kell. Az meg keveseknek van.

A másik kategória, aki egész nap nyomja a CS:GO-t, és ezért azt hiszi (vagy a szülei azt hiszik), hogy belőle biztos jó informatikus lesz. Csakhogy teljesen más dolog a játékoknak a szeretete, meg teljesen más dolog a technikai gondolkodás, akkor is, ha mindkettőnek ugyanaz az eszköze. Aztán általában ők is hasonló pályát járnak be, mint az előző példában: jelentkeznek informatika szakra, valahogy átevickélnek, és talán le is vizsgáznak, aztán sehová nem kellenek. És fel lesznek háborodva, hogy "kamu az, hogy mennyi informatikusra lenne szükség". Holott dehogy kamu. Csak ők nem ütik meg a szintet.

Szóval a kérdés az, hogy van-e benned elhivatottság (és tehetség, önszorgalom) az informatikai pálya iránt? Ha igen, és nem sajnálsz rá 5-10 évet áldozni, akkor lehet belőled jó informatikus. Ha ez nincs meg, akkor viszont semmiképp nem ajánlom ezt a szakmát.

Miért írtam 5-10 évet? Mert akármennyire is azt sulykolja a kormány, hogy a szakoktatás a világmindenség netovábbja, igazából vannak szakmák, amiket középiskolai szinten nem lehet elsajátítani. Aki elvégez egy technikumot (előző nevén szakgimnáziumot, még régebbi nevén szakközépiskolát), az távolról sincs birtokában azoknak a képességeknek, amik szükségesek egy informatikusnak. Alapnak nagyon jók ezek az iskolák, de ennyi nagyon kevés. Kell hozzá még egy egyetem, vagy esetleg valami egyéb, 2-3 éves képzés, ahol az ember elmélyítheti az ismereteit, és megfelelő rálátást és gyakorlatot tud szerezni. És akkor lesz még csak pályakezdő. Szóval ha érzel hozzá elhivatottságot, akkor nyugodtan vágj bele, de ezt azért tartsd szem előtt.

Meg persze legyen hozzá önszorgalmad. Ne sajnáld a szabadidőt új dolgok megismerésére és begyakorlására. Ez nem az a szakma, ami annyiból áll, hogy ledolgozza az ember a napi 8 óráját (vagy letudja a 6-7-8 tanórát), és utána felé sem kell, hogy gondoljon. Egy neves informatikus írta, hogy ha valaki profi akar lenni, akkor a szabadideje 20%-át be kell áldoznia önfejlesztésre.

Még annyit hozzátennék, hogy az egyes szakterületek között is nagy különbségek vannak. Rendszergazda például hamarabb lehet az ember, mint programozó. Egy rendszergazdának azért nem feltétlenül kell felsőfokú végzettség, bár az első jópár munkaév így is igazából tanulással fog telni, csak nem iskolai keretek között, hanem a munkahelyen, élesben.

Ami pedig a családi hátteret ismeri: sajnos tudom, milyen az, és sajnálatos tény, hogy sok család diszfunkcionális. Sajnálatos, hogy vannak ilyen emberek, és még sajnálatosabb, hogy soha nem ők szívják meg, hanem a környezetük, és a családjuk. Demoralizáló dolog belegondolni, hogy hány reményteli, tehetséges ember lett mentálisan beteg, lelki roncs, és veszett el a süllyesztőbe egy baromarcú családtag miatt.

Viszont azzal senkinek nem segítesz, ha a saját dolgaidat tönkreteszed. Persze, jó feszültségoldó, én is törtem már ketté billentyűzetet, meg vágtam falhoz a telefonomat, de ha már valamin le kell vezetni a feszkót, érdemes a kevésbé értékes dolgoknál maradni. :-)

Mivel mások véleménye alapján akarod megítélni hogy gáz -e vagy nem, ezért csak valamiféle felvágásnak tűnik. Engem egyébként nem izgat kinek milyen telója vagy egyéb okoskütyüje van -e vagy nincs.

Hasonlít a kérdés a másik kategóriában gyakran megjelenő, "összetörtem a..." kezdetű kitalált kérdésekre.

"de ha már valamin le kell vezetni a feszkót, érdemes a kevésbé értékes dolgoknál maradni. :-)"

A "diszfunkcionális" családtag vajon értékes? :)

Nem érdekel, hogy van-e neked. Nekem van, de ettől még nem nyomogatom. Ellenben, ha valamire rá akarok keresni mikor nem vagyok otthon, akkor nagyon hasznos tud lenni, hogy van.

Ez ilyen hülye általánosítás, hogy akinek van, az biztos azt nyomkodja folyton. Autóm is van, mégse megyek a szomszédba is kocsival. Ismerek olyat, aki igen, de attól még nem kell általánosítani.

#11-es:

Az nem igaz, hogy OKJ-n lehetetlen megbukni. Én is jártam egy 2 éves képzésre és ketten sajnos nem mentek át (igaz utána tojtak rá és a pótvizsgára sem mentek el.).

Én sikeresen elvégeztem egész jó eredménnyel, hisz engem tényleg érdekel az informatika és ezzel plusz pontokhoz is jutottam, hogy felvegyenek az egyetemre. Fel is vettek, na de itt jött a bökkenő. Ugyanis ha valakit felvesznek egyetemte az nem nagy kunszt, de ott bent is kell maradni. Hát én sajnos nem tudtam, mert hülye vagyok a matekhoz és a fizika sem egyszerűbb. Úgyhogy az első szemeszter után ott is hagytam, mert több tantárgyból is buktam, ami mind matekos vagy fizikás... És nem igaz, hogy utálom a matekot meg a fizikát, mert fontos tantárgyaknak tekintem őket, de sajnos nem mennek, főleg a matek meg a fizikából a sok egyenlet...

Úgyhogy hiába szerettem volna több tudáshoz jutni, ha egyszer ahhoz szükség van olyan tudásra, amit én nem tudok.

Ettől függetlenül persze képzem magam hobbi szinten, autodidakta módon. Programozgatok is, oprendszerekkel is ismerkedek, hálózatokkal és etikus hackekéssel is foglalkoztam kicsit, grafikávak is, de a hardverek világa sem idegen azért. Csak hát a munka világához ez azért kicsit kevés.