Ez a mostani helyzet felgyorsította a digitális forradalmat?

Részben igen. Viszont a digitális, hibrid oktatásnak is vannak gyenge pontjai (számonkérések tisztasága, tanköteles korú gyerekek hiányzásának törvényi szabályozása...).

Szerintem az oktatásban egyre több 21.századi eszközt és technológiát használnak majd.

Túlzásnak tartanám, hogy felgyorsította, mert láthatóan az országban akármi történik, senki nincs felkészülve arra, hogy digitális világban élünk. Sokkal korábban meg kellett volna már lépni azt, hogy az iskolák ne csak a 100 éve megszokott rendszerben működjenek, hanem folyamatosan fejlődjenek, erőltessék a tanárok is az innovációt, ha már létezik számítsátechnika, és internet.

Az viszont tény, hogy sok olyan fejlesztés született ezáltal, amik talán később, ha majd egyszer kiforrja magát, és olyan generáció fog ülni a mostani tanárok helyén, akik nem idegenkednek a digitalizációtól, nagyon hasznos lesz mind az oktatásban, mind a ócsak iskolai rendszer átalakításában.

A hatékonyságát nézve, inkább vicc.

Alsósoknál a szülő tanít, felügyel... kb. úgy mint 100 éve is.

Ahol csak Google Drive / Class rom -ba kiadják, nem ritka, hogy a szülő csinálja meg, mert a gyerek nem képes, nem tanították meg neki.

Közép iskolai rész se sokkal jobb, annyi hogy ott már nem a szülő csinálja. Kollektíven megcsinálják, aztán mehetnek valamelyik népszerű játékra multi playerbe.

Kevés olyan van, ahol tanár is aktívan részt vesz, és a diákok is.

Felnőttként én is részt vettem múltévben egy tovább képzésen, hibrid megoldás volt az online és bejárós oktatás közt.

Még itt ahol felnőttek, önként, pénzért vettek részt benne is az volt a jellemző, hogy az online anyagot (ami ráadásul videó előadás volt), meg se nézték, az írott jegyzetekről amit szintén átadtak a tanuláshoz arról nem is beszélve.

Akkor egy alsós - közép iskolás aki azért van ott mert kötelező, és sok esetben nem is érdekli... !?

Szóval csekély esettől eltekintve, az egész online oktatás egy vicc.

Sajnos azt kell mondjam, hogy sem a digitális műveltséget (én azért forradalomnak nem nevezném, legalábbis egyelőre), sem az oktatási rendszer korszerűsítését nem hozta/hozza magával ez a helyzet.

Forradalomnak azért nem nevezném, mert egy forradalom viszonylag gyorsan hoz nagy mértékű változásokat. Jelen esetben egyik sem állja meg a helyét. (Bár ennek megítélése azért eléggé szubjektív.) A változások folyamatosan és lassan történnek, immár 30 éve lassacskán szivárognak be az újabb technikák a mindennapi életünkbe. Ma már tudunk szinte ingyen (ha magának az eszköznek, és a szolgáltatásoknak az árát is nézzük, akkor az ingyenes szolgáltatás sincs teljesen ingyen) üzenetet küldeni tetszőleges távolságra, ami 30 éve csak lassan, és/vagy drágán volt lehetséges. De idáig is elég vontatottan jutottunk el. Először (jó lassan) elterjedtek a telefonok, majd egy egy évtizedes folyamat során a mobilkészülékek, amikkel már SMS-t is lehetett küldeni, és újabb egy évtized kellett, hogy a többség számára az internet akár telefonról, akár PC-ről elérhetővé váljon. Az elektronikus pénz szintén hosszú utat tett meg, mire napi szinten használhatóvá vált. (Egy évtizede a bankkártyás fizetés még inkább macera volt, mint előny, és kevés helyen volt elérhető.) Az oktatásban a digitalizáció pedig kimerült abban, hogy a tanóra megtartása helyett a tanár benyomott egy-egy Youtube-videót, majd ujjongva ünnepelték, hogy ő bizony mennyire modern és digitális pedagógus.

Ehhez képest most mi változott?

Némileg megfordult a trend a bankkártyás fizetésekkel kapcsolatban. Eddig kész boszorkányüldözés folyt ellene, ahol elérhető volt, ott is feltételekhez kötötték a használatát. (Divat lett összegahtárhoz kötni. Hol 500 Ft, hol 1000, hol 2000, stb... De persze ha előkaptam a tízezrest, akkor meg az volt a baj, hogy vissza kell adni... de ez már csak személyes megjegyzés.) A járvány előtti hónapokban olyan helyeken is összegkorláthoz kötötték a kártyás fizetést, ahol azelőtt korlátozás nélkül lehetett. Na, ez a folyamat EGYELŐRE megfordult. De ha nem születik erre valamilyen szabályozás, akkor félő, hogy a járvány után sokan visszatérnek az azt megelőző gyakorlathoz.

Ami azinternetet illeti: én semmi forradalmi változást nem látok. Azok, akiket digitális nemzedéknek csúfolunk (szerintem durva túlzás ez a megnevezés), azok most rá vannak kényszerülve, hogy internetes platformokat használjanak, de az eredmény egyelőre siralmas. (Iskolai rendszergazda vagyok, szóval van rálátásom ezekre a dolgokra.) Az lehet, hogy a mostani gyerekek nem félnek a technikától. Mi még bátortalanul vettük használatba az első technikai eszközeinket, és kevésbé mertünk "kísérletezni" velük. Ez az egyetlen különbség a mostani, és az idősebb nemzedékek között. A mostaniak többsége nem fél attól, hogy valamit elront. De amúgy ugyanúgy inkompetens hozzá, mint sokan mások. Facebookozni nagyon tudnak (bár ha a biztonsági beállításokról van szó, akkor megáll a tudomány), Instagramra tucatszám töltik fel a ribisre filterezett képeket, de e-mailben egy csatolt fájlt küldeni már meghaladja a képességeiket. Sőt, sokaknak az sem megy, hogy a használt digitális oktatási platformra segítség nélkül, a név és jelszó birtokában bejelentkezzenek. A fene nagy digitális oktatás meg abból áll, hogy amit eddig tanteremben csináltak, azt egy az egyben próbálják elektronikus platformokra átültetni. Persze, hogy össze-vissza csalnak a dolgozatokban, amikor nem így, és nem ilyen dolgozatokat kellene íratni. A tanítás még mindig javarészt lexikális anyagok bebifláztatásáról szól, a számonkérések pedig ezen lexikális anyagot kérdezik vissza úgy, hogy ahhoz még gondolkodni se kelljen. (Persze, kivételek vannak, de sajnos az a ritkább.) A rendelkezésre álló technikákat és eszközöket pedig nem használják ki. Tök jó dolgokat ki lehetne hozni még ebből ak ényszerű digitális oktatásból is, csak ahhoz az kéne, hogy ne ragaszkodjon mindenki görcsösen a tantermi órák leutánzásához. (Az a baj, hogy ez a ragaszkodás viszont rendszer szintű. Amikor a magát digitális iskolának hirdető, ráadásul Microsoft-támogatású intézményben az iskolavezetés elvárja, hogy a tanóra csengőszókor kezdődjön, és csengőszóig tartson, és teljes egészében a tanteremből legyen streamelve, akkor nincs miről beszélni...)

Ja, és igen.. a pedagógusok informatikai továbbképzései pedig a "vicc" kategória. Bárki által nulla tanulással elvégezhető kamu-továbbképzések, és persze attól, hogy 46 animációt beletesz egy Ppt-diába, meg hogy kis segítséggel képes egy Youtube-videót lejátszani (a projektor bekapcsolásához már a rendszergazdát hívja), már egekig magasztalják, hogy mennyire korszerű, és digitális pedagógus. Aztán amikor tényleg használni kéne a technikát, akkor meg kiderül, hogy még az e-mailezéssel is gondjai vannak.

Ezzel nem a tanárokat akarom szidni! A probléma itt az, hogy másfél évtizeden át elhitették velük, hogy ettől ő korszerű és digitális lett, és hogy másra nincs is szüksége. Aztán amikor egyedül kéne bekapcsolni egy webkamerát, meg közzétenni egy Classroom- vagy Moodle-tesztet, akkor már megállt a tudomány.

Ne legyen igazam, de a járvány elvonultával fejvesztve fog mindenki visszarohanni az addig megszokott módszereihez. Lehetne akár előnyt is kovácsolni ebből ak ényszerű helyzetből, de szerintem ez cask egy hiú ábránd. Ha véget ér a "home office", mindenki ugyanúgy folytatja a lexikális anyagok bifláztatását, a nulla szemléltető eszközzel lefolytatott tanítást, és a lexikális anyagok mechanikus visszakérdezését, az internetet meg legfeljebb arra használja, hogy a KRÉTÁban dokumentálja a tanórákat.

#6 "és olyan generáció fog ülni a mostani tanárok helyén, akik nem idegenkednek a digitalizációtól"

Nem akarok pesszimistának tűnni, de amikor a mostani tanító- és tanárképződök többségének az sem megy, hogy a szakdolgozatába Wordben oldalszámot beillesszen (a tartalomjegyzéket meg kézzel gépeli be), akkor mire várunk? Meg egyáltalán: amikor az informatika egy heti 1 órás tantárgy, ami csak 10. évfolyamig van, és emellett az informatikához vajmi keveset konyító egyéb szaktanároktól várják, hogy majd megtanítják földrajzon, kémián, nyelvtanon, stb. a technikai eszközök használatát, akkor miben reménykedünk?

#7 "Akkor egy alsós - közép iskolás aki azért van ott mert kötelező, és sok esetben nem is érdekli... !?"

Nekem ezzel kapcsolatban van egy - talán kicsit rendhagyó - gondolatom.

Egy középiskolás jobb esetben nem azért jár középiskolába, mert kötelező, hanem azért, hogy megalapozza az életét. Akiben annyi felelősségtudat és szorgalom sincs, hogy legalább megjelenjen órán, meg könyörögni, vagy rosszabb esetben fenyegetőzni kell, hogy csináljon valamit, az talán nem is érdemel a gyártósornál jobb sorsot. Egy alsó tagpzatostól még valóban nem elvárható, hogy komoly felelősségtudata legyen. De egy 14-18 évesnek már kéne. Aki csak sodródik a legkisebb ellenállás felé, és a tanulmányai arról szólnak, hogy minél töbet lógjon, és minél kevesebbet tanuljon, az nem való a közoktatásba. Lehet, hogy ez egy kissé drasztikus vélemény, de az egyik oka annak, hogy ennyire silány az oktatási rendszerünk, pont az, hogy mindenkit görcsösen próbálnak a rendszerben tartani. Nem tud írni-olvasni alsó tagozat végére? Sebaj, dobjuk át a felsőnek, majd ott ha akarnak, kezdenek vele valamit. 8. év végére képtelen folyamatosan olvasni? A négy alapművelet közül jó, ha kettőt ismer? Görgessük csak tovább valami középiskola felé, bajlódjanak vele ők. Aztán a gyerek - részben mások, és a rendszer hibájából - ott áll 9.-ben, a minimálisan szükségesnél jóval kevesebb alaptudással, amire egyszerűen nem lehet építeni. Otthon segítséget nem kap, mert a szülő is leragadt a 4 alapműveletnél, az iskolának pedig nincs rá kapacitása, hogy 4-6 év lemaradást bepótoltasson vele, ő pedig magától nem fog igyekezni. Aki meg esetleg tényleg szeretne egy normális jövőt magának, az meg nem tud érvényesülni, mert az osztály háromnegyede oda nem való "tanulókból" áll.