Hogy deríthetem ki hogy mesterséges intelligencia vagyok vagy élő entitás?

"Onnan, hogy a mesterséges intelligencia rendesen tanul, és értelmes."

"Mesterséges intelligencia gyorsan tanul. Akár 1 nap alatt megtanulja mindent, ami átlagos ember csak 18 évben telne."

Alapvetően egyik se igaz, legalábbis nem minden mesterséges intelligenciára.

4 csoportba szokták sorolni a mesterséges intelligenciákat:

Emberként gondolkodik.

Emberként cselekszik.

Racionálisan gondolkodik.

Racionálisan cselekszik.

Ez pedig olyan tág, hogy lehetőséget biztosít arra, hogy olyan AI teremtsünk, ami lemásolja az embert.

szorítsd sarokba az elméd.

tegyél fel neki kereszt kérdéseket.

a tested helyezd lehetetlen,kellemetlen helyzetbe, és attól függően ,hogy hogy reagál következtetni tudsz.

pl. egyél nagyon csípőset, csilit , és ha simán megeszed akkor bio-droid vagy de ha ellenállsz ,hogy ez hülyeség ,akkor ember vagy.

@#5:

Tökéletesen értelmetlen gyakorlatok. Ami a keresztkérdéseket illeti, Kérdező minden esetben a lehetőségeinek megfelelő kérdéseket tehet fel, és szintén azokhoz mért válaszokat talál. Hiába „szorítja sarokba az elméjét” (akármit jelentsen is ez), hiába jut el a gondolkodás határaiig, ezek az ő gondolkodásának határai lesznek. Ezeken belül levonhat ezt vagy amazt a nézetet igazoló következtetést, de a tényszerű bizonyíték rajta kívül, a számára elérhetetlen tartományban van – már amennyiben van. A tested gyötrése szintén nem igazít útba. Miért kéne, hogy egy bio-droid vagy egy testetlen tudat fapofával zabálja a csípős paprikát (illetve, amit annak észlel), ha ez a számára kellemetlen, és a gyomorgörcsként, cifraf*sásként tapasztalt alprogramot indítja el? A feltételezett virtuális világában miért ne lenne kellemetlen élmény, ha fejjel lefelé egy pöcegödörbe lógatnak valami kódolt pribékek, ha arra vagy programozva? Miért ne idézhetne elő game overt a ciánkáliként, fejlövésként, infarktusként jelentkező adategyüttes, mint akármelyik számítógépes játékban? Annak a világnak is megvannak a maga konzekvensen érvényesülő szabályai, tehát kérdező akármiféle entitás, a paprikája csípni fogja, anyukája túrós rétese pedig nem, és egyik sem bizonyít semmit.

„...a mesterséges intelligencia rendesen tanul, és értelmes.”

Nekem tetszett ennek a válasznak a szellemessége, de mivel úgy látom, hogy van, aki komolyan vette a csipkelődést, megjegyzem: Kérdező belső tapasztalatai alapján erről sem ítélhet. Az ő világában talán vasakarattal abszolvált egyetemi vizsga az, amit „odakint”, vagy a szomszéd ládában ugróiskolázás közben óbégatnak a gyerekek. Lehet, hogy valami mamuszos irattáros csoszog át a másik épületbe az adatokért szerdánként, de ő maga úgy érzi, hogy három kávé után felpörgött az agya, és falja a tananyagot. És persze, lehet fordítva is: A világ érdektelenségén morfondírozva vakargatja a hasát, miközben szívlapáttal hányják bele a feszesre tömött memóriablokkokat, egy-egy óvatlanul kicsúszott büffentése másutt tudományos kötetek százait inspirálja, intellektusának túlhatalma miatt megalkotói a kikapcsolását fontolgatják, stb.