Miért kell távolra dobni?

50-50% a válasz :

egyik 50% : tudatos választás, mondjuk tudják, hogy x méteren van egy törés, egy pad ,egy akármi, ami miatt szó szerint megéri. Például egyik egyesületi tavon ~90-100 méterre vagy ~35-40m hosszú sziget, a tó közepén. Körülötte 7-10 méter mély víz van, lényegében egy árok két oldalról emelkedik és süllyed, ott megéri.

a másik 50% a hétvégi horgász aki 50-es zsinórral meg 2-es horoggal kárászozik, és drótszákkal van engedély nélkül "a nagy hal csak bent van" ,és amekkorát tud dob.

Igazából a rekord halam úgy 8-10 méterről jöhetett, 16-os nyurga, a fűzfa alól.

Én például 20-40 talán 50m között szoktam horgászni.

A távolra dobálások jelentős része érvekkel nem indokolt.

Nagyon kevés az a horgász, ski meg tudja indokolni, miért oda dob.

Aki tudja, hogy 70 méterre van egy törés (ami azért már elég messze van), jó esetben célzottan próbál ott horgászni, a másik meg látja, hogy messze dobva fogjákba halat, dob 100 métert, és nem érti, neki miért nincsen kapása...

Folyó vizen már némileg más a helyzet, mert a folyó tanítja a horgászt, aki rendszeresen horgászik folyón elöbb-utóbb megtanulja mi az, amit enged a víz, vagy megutálja a folyóvízi pecát.

A mozgó víztömeg miatt nem lehet "akárhol" horgászni, már a sodrás sokszor elegendő ahhoz, hogy elmozdítsa a szereléket, ráadásul lehet uszadékokat is hoz a víz, akadók lehetnek a mederben, vagy a másik véglet, hogy üres a meghorgászott terület.

Ezek miatt a folyóvízi pecás vagy megtanul horgászni. vagy megutálja a folyót, és megrögzött tavi pecás lesz.

A folyókon alapvető fontosságú a hely kiválasztása, évszaktól vízállástól is függő pl nem mindegy, hogy egy kanyar külső, vagy belső ívén, hol keressük a halat, és folyón sokkal kevésbé jellemző, a "minél messzebb" dobálás, ott a haltartó helyeket kell meghorgászni, ami sokszor a közelben van, ha nincs a közelébe kell férkőzni valahogy, a lehető legrövidebb zsinórt a vízben tartani, hogy abba a sodrás ne tudjon olyan mértékben bele kapaszkodni, hogy a szereléket elmozdítsa.