Milyen módszerek vannak a csali megemelésére harcsázáskor?

Főzsinór-csúszóólom (súlyos!)-ütköző-karabineres forgókapocs-előke(méter, másfél méter), annak végén horog(-ok), az előke közepén pedig egy felfűzött és fixen rögzített vízalatti úszótest, 20-30 gramm felhajtóerővel. Erre a célra megfelel egy hosszúkásabb, lestrapált csukázó úszó is, a lényeg, hogy teljes hosszában legyen az előkéhez rögzítve, a horogtól 30-40 centire. A csalihalat tartó felső horgot orrba akaszd, a másikat lazán a farok alatti (végbél mögötti)úszó tövébe. Így szembe tud fordulni a sodrással, nem fordul keresztbe, mintha hátba akasztanád.

A másik pedig eléggé kíméletlen: injekciós tűvel-fecskendővel óvatosan beszúrsz a kishal hasába, és benyomsz neki pár ml. levegőt. Ez csak tavon biztosít elegendő felhajtóerőt. A folyó sodrása ellen csak az első módszer elég jó.

Közben eszembe jutott még egy módszer:

Szerezz be egy kb. 3 centis átmérőjű darab lépésálló nikecellt (ami tömör, és nem golyócskákból áll). Ezt csalifűző tűvel felülről ráhúzod az előkére, és lecsúsztatod egészen 1-2 centivel a horog fölé. Ott egy kis sörétólommal alul-felül megütközteted, hogy ne tudjon tovább csúszkálni. Ez biztosít annyi (5-6 gramm) felhajtóerőt, hogy a csalihal ne tudjon tartósan a fenéken maradni. Gilisztacsokornál meg pláne elegendő, ott elég a 2 cm-es átmérő is. A harcsát abszolút nem fogja zavarni a kapásban.