Az eger patakban vagy másnéven Rima patakban milyen módszerrel tudok halat fogni, ami nem pergetés?

A domolykót nagyon jól meg lehet fogni úszós szerelékkel is. Ahhoz, hogy sikeres legyél több fontos szempontot kell figyelembe venned:

Nagyon óvatos hal, ezért feltűnés nélkül, halkan bújkálva kell a patak partján közlekedned, lehetőleg folyásiránnyal szembe haladj (így háttal állnak neked a sodrással szembefordulva álló halak), a dobogást és zörgést teljesen mellőzd!

Ki kell találnod, hogy hol tartózkodnak a halak. Olyan helyeket keress (télen), ahol viszonylag mély, enyhén gomolygó, nem túl erős sodrású a víz, és van valami "fedezék", ahol a domolykó meg tud lapulni. A hideg vízben spórol az energiájával, nem úszik feleslegesen, szereti ilyenkor a nyugodt helyeket, ahonnan szemmel tarthatja a környezetét, és ahonnan kevés mozgással eléri a sodródó táplálékot.

A felszerelés álljon egy hosszú (ideális esetben 4 méter) könnyű botból, hozzáillő orsóból, azon 20-22-es áttetsző zsinórral, 3-4 gr teherbírású fix úszóból, és egy 6-os, vagy 8-as horogból. Kisebbet nem tennék. Az úszó súlyozására szolgáló sörétólmokat úgy osztanám el a zsinóron, hogy a nagyobbacska sörétek legyenek feljebb, és lefelé, a horog irányába haladva egyre kisebbek, de egyre sűrűbben (3-4 cm-ként) legyenek. A legalsó ólom kb. 30 cm-re legyen a horog felett.

Csalinak ilyenkor télen nagyon jó a nyers csirkemáj (abból egy 2x2 cm-es szelet), vagy a jó lafogósan, lógósan feltűzött szép szál giliszta. Ha van apró kishalad, az még jobb! Ez utóbbi jó döglötten (fagyasztottan) is, és mindenképpen az orrába akaszd a horgot, ne a hátába, mint a tavi csukázásnál. Ha derékba akasztod a horgot, keresztbe áll a sodrásban, és csak kalimpál össze-vissza- nem jó.

Az eresztéket a tényleges vízmélységnél 20-30 cm-rel kevesebbre állítsd, ejtsd magad elé, és hagyd odasodródni a meghorgászni kívánt helyre, és mikor odaért, megállítod, és visszatartod. A kapás határozottan észrevehető.

Nyáron nagyon jó csali a termetesebb szöcske, vagy ha sikerül a lyukból kicsiklandoznod, akkor a fekete tücsök.

Nyáron nagyon fontos szempont a helykeresésben az árnyék! A víz azon részét, ahova odasüt a nap, kerülik a halak (hacsak nem napozni akarnak- de ilyenkor nem esznek). Utálnak kirakatban lenni, bennük van a rejtőzködő-menekülő ösztön, így a sötétebb, biztonságosabb részeket keresik, ahol jobban rejtve érzik magukat. A partról víz fölé növő bokrok töve, ha elég mély ott a víz, és nem húzós a sodrás, hanem gomolyog, akkor szinte biztosan rejtenek egy-egy jobb halat. Vagy egy-egy masszívabb hínárcsomó mögött, ahol mind a fénytől, mind az áramlattól fedve vannak, viszont ők jól belátják a terepet. Ha ez a hínárcsomó pont a sodrás és a nyugodtabb víz határán van, akkor szinte biztos, hogy van lakója. Bedőlt fák tövében, a fenéken lévő nagy kövek mellett szintén jól érzik magukat. Innen ki- kimozdulva kapkodják el azt, amit a sodrás eléjük hoz. Legyen ez a te csalid!